Dínóleletekre bukkantak Iharkúton

„A kutatásainkat Pálinkás József, az MTA elnöke által elindított Lendület-program segítségével folytatjuk, de támogatja a feltárásokat az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok), a Magyar Természettudományi Múzeum, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem is” – emelte ki a paleontológus.

Ismertetése szerint a bakonyi dinoszauruszok és társaik 84 millió évvel ezelőtt, 19 millió évvel a kréta végi tömeges kihalás előtt éltek.

„A fajok jelentős része csak a Bakonyból ismert, a térségnek egyedülálló élővilága volt. Szinte biztos, hogy ez egy elszigetelt terület volt, alapvetően vizes élőhely gázlókkal, rétekkel, erdőkkel. A pollenmaradványok tanúsága szerint szubtrópusi növényzet borította a térséget, a zárvatermők talán gyakoribbak voltak, mint a nyitvatermők, akadtak itt fűzfafélék, babérfélék, de sok egyéb növény is” - jegyezte meg.

A lelőhelyről összesen hatféle dinoszauruszfaj ismert, közülük három növényevő, három pedig ragadozó. Növényevő volt a 4,5 méteres magyar páncélos dinoszaurusz, a Hungarosaurus tormai. Itt került elő a kis szarvval és jellegzetes papagájcsőrszerű szájjal rendelkező, másfél méter hosszú, 25-30 kilogramm testsúlyú növényevő dinoszaurusz, az Ajkaceratops kozmai, amelyről tavaly jelentetett meg Ősi Attila szerzőtársaival tanulmányt a Nature folyóiratban.

„Van egy újabb, egy Rhabdodontida dinoszauruszunk is, amely 2-2,5 méter hosszú, a hátsó két lábán járó növényevő volt, fogkoronáit függőleges irányú barázdák tették jellegzetessé. A Rhabdodontida-csoport kizárólag Európában fordul elő, s úgy néz ki, hogy az iharkúti e család legősibb formáját képviseli. Ez a lelet nagyon fontos a csoport elterjedése és evolúciója szempontjából” – magyarázta Ősi Attila.

Ami a ragadozókat illeti, az egyiket, egy Tetanurae theropoda dinoszauruszt, amely szárazföldi csúcsragadozó volt, kizárólag a fogak alapján ismerik a lelőhelyről.

„Néhány csont alapján ismerjük a két lábon járó Abelisauridae theropoda csoporthoz tartozó dinoszauruszt. Kizárólag Iharkútról ismert a maximum pulykaméretű, feltehetően tollas dinoszaurusz, a Pneumatoraptor, amelynek neve a csontokban levő üregekre utal, ezeket légzsákok tölthettek ki” – sorolta a leleteket a paleontológus.

Ősi Attila kitért a repülő hüllőkre is, amelyek között van egy olyan faj, az Azhdarchidae-családba sorolt „bakonyi sárkány”, a Bakonydraco galaczii, amely szintén csak az iharkúti lelőhelyről ismert.

„Számos állkapocseleme, végtagcsontja, csigolyája került elő. Már közel félszáz ilyen állkapocselemet találtunk, ezek mindegyike egy-egy állaté volt. Következésképp a mindenevő, dögevő „bakonyi sárkány” nagyon gyakori volt ezen a területen, holott a repülőhüllő-leletek igen ritkák. A maradványokból az állat teljes szárnyfesztávolságát körülbelül 3-4 méterre becsülhetjük” – fogalmazott a paleontológus.

Kizárólag a lelőhelyről ismert a kistermetű növényevő krokodil, az Iharkutosuchus makadii, de előkerültek madárcsontok is. Az első madarak a késő-jurában jelentek meg, és a késő-krétára (a bakonyi lelőhely is ilyen korú) már világszerte elterjedtek voltak. Mégis, a 85 millió éves madárlelet igen ritka. Az iharkúti lelőhelyről eddig tíz csont került elő, közülük néhány a madarak egy ősi, a kréta időszak végén kihalt alosztályába, az Enantiornithesek közé sorolható.

„Egyéb tulajdonságaik révén bizton kijelenthetjük, hogy egy új fajról van szó, amely a Bauxitornis mindszentyae nevet kapta Mindszenty Andrea, az ELTE professzorának, a bauxitok jeles szakértőjének tiszteletére” – ismertette Ősi Attila.

Forrás: MTI

A kép illusztráció!