„Ez a történet nagyon sok sebből vérzik” – ezeket a furcsaságokat találta a történész Sulyok Tamás apjáról tett kijelentéseiben

„1946-ban édesapámat távollétében halálra ítélte a népbíróság. 10 évig bujkált Magyarországon papírok nélkül, hogy elkerülje a bitófát – ezt mondta Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság akkori elnöke a Kolozsvári Krónika című lapnak adott tavaly augusztusi interjújában. Ezt a cikket olvasta el Bolgár György, a Klubrádió műsorvezetője február 26-án, amikor Sulyok Tamást az országgyűlés többsége köztársasági elnöknek választotta. Ezért hívta fel Karsai László történészt.

Ez a történet nagyon sok sebből vérzik. Az, hogy mindenféle iratok nélkül 10 éven keresztül valaki a Rákosi rendszerben békésen bujdokol, ennél kicsit jobb mesét várnék egy ilyen magas rangú embertől

 – mondta Karsai László történész.

A történész amúgy nem kutatta volna a köztársasági elnök családjának történetét, de a rádióssal folytatott beszélgetése után érdekelni kezdte. Egy barátja elküldte neki Glatz Ferenc történész 1970-es tanulmányát. Ebben szerepelt dr. Sulyok László neve, ő volt a '30-as évek második felében megalakult Magyar Nemzeti Szocialista Párt Fejér megyei vezetője.

„Attól kezdve, hogy megvolt a keresztneve Sulyok Tamás édesapjának, tehát tudtam, hogy Lászlónak hívták, hogy doktor, és székesfehérvári ügyvéd, másnap szerdán kora délután a kezemben volt ez a vékonyka kis dosszié. Ezt a 20 oldalt átnéztem, amiből egészen világosan kiderült, egyrészt az, hogy Sulyok Lászlót senki nem ítélte halálra, ami még súlyosabb, még csak nem is keresték” – mondta Karsai László.

Az államelnök három interjúban mesélt az édesapjáról, a tavaly augusztusi Kolozsvári Krónika cikken kívül kétszer például az Indexnek. A történet mindegyikben részben ugyanaz volt. Válóperes ügyvéd, akin egy később párttitkárrá váló dühös férj bosszút áll. De voltak különbségek is: az, hogy halálra ítélték-e az apját, vagy sem. 2021. márciusában, az indexes interjúban még nem volt szó halálos ítéletről. Ott így fogalmazott: „Apám nemcsak a praxisát, hanem a teljes vagyonát is elvesztette. Az volt a balszerencséje, hogy egy 30-as évek végi bontóperben képviselt ügyfelének az ellenérdekelt házastársa lett a háború után a kommunista párt székesfehérvári első titkára. Mivel édesapám ott ügyvédeskedett, gyorsan eldőlt a sorsa. Ha akkor hazamegy, talán meg is ölik. Szerencsére nem ment haza, hanem bujkált. Ez ilyen világ volt.”

Ami a legfurcsább, hogy miért nyilatkozik Sulyok Tamás 2021 és 2023 között kétszer azonosan, egyszer egészen másként a saját apja saját múltjáról

– veti fel a történész. „Ha '21-ben még tudja, vagy egy normálisabb variációt ad elő és ’23-ban pár héttel később megint egy normálisabb változatot ad elő, akkor miért volt szüksége neki az erdélyi közönség előtt önmagát és a családját a kommunista terror ártatlan áldozatának beállítani.”

Mert tavaly augusztusban, Erdélyben már ezt mondta: „édesapámra halálos ítéletet mondtak ki. Szerencséje volt, hogy idejében elmenekülhetett. Kivégzését úgy úszta meg, hogy tíz évig az ország másik felében bujkált papírok nélkül.”

Hogy a történész szerint 

• mi életszerűtlen még ebben a történetben,
• miért vizsgálták anno, hogy Sulyok László részt vett e nácibarát mozgalomban,
• és hogy mit mondott Sulyok Tamás köztársasági elnök az édesapjáról, kiderül a Házon kívül riportjából.