Ahol az egy gyerek is gyerek, a családi pótlékot minden évben emelik, és az MR-re csak pár napot kell várni – soha ennyi magyar nem dolgozott még Ausztriában

Hanzel Csilla augusztus végén költözött lányával Ausztriába. Még csak ismerkednek az itteni élettel. Alma strandröplabdázik, korosztályában mindent megnyert, amit lehetett.  Az az álma, hogy kijusson az olimpiára. Szülei úgy döntöttek, támogatják. Klagenfurtba költöztek, ahol Alma olyan középiskolába jár, ahol sportolókat képeznek. Édesapja nem tudta otthagyni a munkát, nővére pedig az egyetemet, így kettesben jöttek. Egy kis lakást bérelnek, Csilla pedig munkát keresett, bármilyet.

Tabi Melinda 4 éve döntött úgy, hogy egyedül, akkor 12 és 15 éves lányaival elköltözik Ausztriába. Már 7 éve nevelte egyedül őket, a közigazgatásban dolgozott, de úgy érezte, nem halad semerre, igy lépett. Azóta a nagylánya már egyetemre jár Grazba, találkozott a szerelemmel, egy éve pedig belekezdett egy blog írásába.

Komáromi Judit már 13 éve él Ausztriában. Tanítónő volt, aztán már nem tudta fizetni a lakáshitelét. Először csak egy évet tervezett itt, de végül nem ment haza.

Két hónap, 4 év, 13 év. Mindhárman egészen máshol tartanak a beilleszkedésben. Csilla még a papírokat próbálja intézni, lakást, munkát kellett találnia, hivatalokba járkálnia. És szerinte mindenhol olyan osztrákos rend van, szigor, pontosság, bürokrácia. Még nem kedvelte meg.

Judit viszont 13 év után már másként látja, szerinte mindennek megvan a helye és a menete. Mint mondja,

meg kell tanulni, de ha egyszer megszoktad, akkor nagyon megnyugtató.

Itt nem futnak át a piroson, megvárják a zöldet

Rendőr van mindenütt, a városban a főutakat kivéve 30-as korlátozó tábla van, és itt a 30 nem lehet még 31 sem. Szólnak a szemetelésért, és azért is, ha nincs bukósisak, vagy ha a gyerekek telefonálnak a biciklin. Csilla, ha nagyon elege van a szabályokból, néha lázadásból átszalad a piroson.

Nagyon jól esik csibészesen átfutni egy piroson, de érzem a hátam közepén a megvető pillantásokat. Itt nem futnak át a piroson, megvárják a zöldet, mindenki

– tette hozzá Csilla. 

Judit szerint viszont egy idő után ezt meg lehet szokni. Sőt egy idő után ez Ausztria legjobb része. A szabályok, a kiszámíthatóság, a biztonság.

Mindhárman azt mondják, jobban keresnek, mint Magyarországon, de nem csak ettől nyugodtak. Hanem azért, mert tudják, ha bajba kerülnének, lenne hová fordulni. Annyiféle támogatást lehet igényelni, hogy mindet még ők sem ismerik. A családi pótlékot például minden évben emelik. Az éves autópályadíj azonban megállt 96 eurónál, nem merték tovább emelni.

A fenti videóra kattintva Melinda, Judit és Csilla történetén keresztül többet is megtudhatnak arról,

• hogy milyen támogatást lehet igényelni az osztrák államtól,
• mi az, ami drágább kint, mint Magyarországon,
• mi a beilleszkedés legnehezebb része,
• és mitől vált Ausztria második otthonukká.