„Nagyon ijesztő volt, amikor levelet kaptam, hogy jelenjek meg egy kihallgatáson” – így törte le a hatalom a diákok és a tanárok ellenállását

„Valószínűleg én voltam az, aki túllőttem a célon”; „nem érdemes beleállni, mert ki tudja, milyen következményei lesznek” – gondolhatják azok, akiknél működik az úgynevezett visszatartó hatás. Az ötvenes évek óta használt kifejezés azokat a jogi szankciókkal fenyegető technikákat foglalja össze, amelyeket a hatalom arra használ, hogy eltántorítsa az embereket jogaik gyakorlásától. 

A diáktüntetések megmutatták, az erőteljes rendőri fellépés, az idézések és a kihallgatások hogyan törték le lassan a diákok és a tanárok ellenállását. Ami egy ideig ugyanis tömegeket mozgatott meg, az mostanra már jóval kevesebb embert hoz lázba. A Házon kívül összefoglalta, hogyan lett egyre kisebb mozgástere az oktatás jövőjéért tiltakozó diákoknak és tanároknak. 

A fenti videóra kattinta látható riportban:

• bemutatunk egy pályaelhagyó pedagógust, akinek a státusztörvény jelentette az utolsó cseppet a pohárban;
• megszólalnak tüntető diákok arról, hogy miért emelik fel a hangjukat a tanáraikért;
• felidézzük, hogyan lettek országos tüntetések abból, amit 2015-ben a miskolci Hermann Ottó Gimnázium tanárai elindítottak a kockás inges mozgalommal;
• romániai példát hozunk arra, hogyan lehet sikert elérni a pedagógusoknak;
• és keretezzük azokat a megfélemlítő eszközöket, amelyekkel a hatalom a diákokat el akarja rettenteni a tiltakozásoktól.