„Két keserű ember nem szereti a gyerekeket” – összefogtak a ceglédiek a két focipályáért, amit néhány panaszos szomszéd miatt záratott be a bíróság

Cegléd, 2016 nyara. Szünidő van, és az egyik helyi focipályán gyerekek játszanak – amíg meg nem jelenik valaki egy közeli házból. A YouTube-videón, amit a gimnazistákból álló csapat egyik tagja készített, látszik, ahogy a szomszéd veszekszik a labdázó gimnazistákkal, és elküldi őket a focipályáról.

Itt lakunk szemben, és rendkívül idegesít minket a labdapattogás. Szeretném, ha elmennétek. Azért, mert idegesítetek

– mondta a felvételen.

Cegléd, 2023 márciusa. Szülők és gyerekek labdáznak önfeledten a szombati ebéd előtt. Az idilli helyzethez azonban rendőrségi engedély kellett, a focizás ugyanis része annak a demonstrációnak, amit a ceglédi önkormányzat szervezett a gyerekekért. Egy órán keresztül még rúghatják a labdát, de lehet, hogy ezen a helyen utoljára. 

Rimóczy Gábor önkormányzati képviselő szerint az a baj, hogy „erősebb egy ember nyugalomhoz, pihenéshez való joga, mint a gyerekeknek a testi egészséghez, illetve a szabadidő eltöltéséhez való joga”.

Március elején derült ki, hogy a városban a bíróság elbontásra ítélt két, egymástól 600 méterre lévő focipályát. Az egyik lakótelepi házak közé ékelődik, a hetvenes években ideköltözött fiatal családok kérték, hogy legyen egy hely, ahol a gyerekek játszhatnak. A városvezetés először lebetonozta a focipályányi területet, majd körbekerítette.

Hegedűs Ágota alpolgármester azt mondta, hat évvel ezelőtt kezdődött az ügy.

A lakó akkor kezdte el nehezményezni, hogy túl hangosak a gyerekek, pattog a labda. És főleg az esti órákban őt ez zavarja. Akkor az önkormányzat hozott egy olyan döntést, hogy kaput rakatott a labdázóra, és nyitvatartási időt határoztunk meg. Este egy úr kinyitotta, reggel bezárta, tehát este már senki nem pattogtatta a labdát.

A betont ráadásul az önkormányzat speciális gumiburkolattal tervezte lefedni mindkét pályán, hogy még kisebb legyen a zaj, de a két perelő lakó nem engedett. Becsöngettünk az egyikükhöz, hogy megkérdezzük a bírósági döntésről, de nem akart nyilatkozni.

Azt hihetnénk, hogy ez a felperes a földszinten lakik, és esetleg néha a falnak csapódik egy-egy kirepülő labda, ami számára elviselhetetlen, de nem. Magasabban lakik, ahol az igazságügyi szakértőt idézve „zárt ablak mellett a focizó gyerekek okozta zaj és a forgalom zaja alig megkülönböztethető”. 

Az alpolgármester szerint a férfit leginkább a gyerekek jelenléte zavarja.

Két keserű ember nem szereti a gyerekeket

– summázta véleményét Hegedűs Ágota.

Hatszáz méterre innen van a másik pálya. Körülötte egy óvoda, az út és a színük miatt csokiházaknak nevezett épületek. Az út túloldalán él a másik felperes: a házaspár akkor költözött ide, amikor a focipálya már megvolt, és nem sokkal később, egészen pontosan 21 évvel ezelőtt már meg is írták az első panaszos levelüket arról, hogy hangosak a gyerekek. 

Csáky András polgármester arról beszélt stábunknak, meglepte a bíróság döntése.

Az érintettek mindenhova fordultak a panaszukkal, majd 2017-ben került bíróság elé. Összeszámoltam, 17 bírósági tárgyalás volt ebben az ügyben.

A bíróság összevonta a két panaszos szomszéd keresetét, és egy eljárásban tárgyalta a két focipálya ügyét. Az első fok elutasította a keresetet. Másodfokon a bíróság igazságügyi szakértőt rendelt ki, hogy megmérje a zajszintet. A szakértő háromszor is eljött ide, de mérni nem tudott, mert egyszer sem játszottak a pályán, így 

végül modellezte, hogy mekkora lehetne itt a zaj, ha focizna valaki. Többek között ezen a szakértői véleményen alapult a bíróság döntése. 

És azt sem mérlegelték, hogy a zaj folyamatos, vagy csak időnként fordul elő. 

A forgatás szünetében a panaszos szomszéd behívott minket a házába. Nyilatkozni nem akart, a kamerát nem vihettük be, de azt elmesélte, hogy amikor épp otthon volt, és jöttek volna a gyerekek focizni, kiment, és elküldte őket. Ahogy azt a 2016-os videó is megörökítette.

Az egész aljas város úgy döntött, hogy a mi házunk előtt kell focizni, mindenkinek, akinek eszébe jut focizni, az egy rettentő tetűség

– mondta azon a felvételen az asszony. A gimnazisták végül engedtek, focizás helyett el kellett menniük. 

A pályák elbontását elrendelő ítélet összekovácsolta a ceglédieket: aláírásokat gyűjtenek, demonstrációkat szerveznek, és a két felperes megítélése is egységesnek tűnik a városban. 

Az önkormányzati képviselők senkiről sem tudnak, akik a felperesek pártját fognák.

Fél évet kapott az önkormányzat, hogy mindkét helyen megszüntesse a sportolási lehetőséget. Saját számításaik szerint a bontás és a két pálya felépítése máshol 50 millió forintba kerülne. A beton viszont maradna, amin jobb híján parkolót tudnának kialakítani az óvoda tőszomszédságában. És amint megkapták az írásos ítéletet, a Kúriához fordulnak majd. 

A polgármester úgy fogalmazott, ez az „egymás mellett élés tragédiája, az, hogy nem vagyunk toleránsak egymással”. Az alpolgármester pedig attól tart, ez egy precedens értékű ítélet lehet, és más városokban is elindulhatnak hasonló folyamatok, ami szerinte nem lenne jó.

Pedig a városi élet óhatatlanul zajjal jár, hol kisebbel, hol nagyobbal. Van, aki elviseli, és van, aki nem. Budapest például igencsak hangos nagyváros, ezért is indultunk el megmérni, hogy a labdapattogáshoz képest milyen zajokat kell elviselnie a fővárosiaknak.

A  sétálóutca kellős közepén, a pesti oldal legmagasabb négyzetméterárú ingatlanjainak közvetlen közelében a zajszintnek nem szabadna meghaladnia a 70 decibelt. 

A Házon kívül stábja aforgalomnál 80 decibelt mért, a közeli építkezésnél 76-ot, a szelektív hulladékgyűjtőknél egy-egy üveg csörömpölése 100 decibel is lehet közvetlen közelről. És ha a hulladékgyűjtő lakótelepi ház közelében van, akkor a földszinten 80 decibel is lehet a hangszennyezés.

Nem beszélve arról, ami nem csak egy-két lakó, hanem tömegek éjjeleit és nappalait teszi nehezen elviselhetővé: a reptér. Daru Judit nagyon közel lakik a Liszt Ferenc Repülőtér 1-es termináljához, és állítása szerint tisztán hallja is azt a napi több száz gépet, ami a budapesti reptéren fel- és leszáll. 

„Egész éjjel itt dübörögnek, rázkódik alattunk minden, aludni nem tudunk” – állítja az asszony, aki a saját költségén kicseréltette az ablakokat, háromszoros vastagságú üveget rakatott bele, de azt mondja, ez sem ér semmit, mert a falakon és a födémen keresztül ugyanúgy átjön a dübörgés.

A repülőgépek zajszennyezésének károsultjai egyesületet alakítottak, Facebook-csoportot hoztak létre, már többször próbáltak perelni, de eddig sikertelenül. 

A repteret üzemeltető cég 5 mérőállomáson méri a zajszintet. Az ő méréseik szerint az átlag 62 decibel, ami az ajánlott 65 decibeles egészségügyi határ alatt van. És szintén a cég számításai szerint a zajszennyezés által érintett lakosok száma Budapesten és környékén összesen 300 fő, amit az itt élők vitatnak. A társaság zajterhelés szempontjából sávokra osztotta a reptér környékét. És elindított egy hároméves zajszigetelési programot 1,2 milliárd forintért.

Vannak olyan részek, ahol a házak teljes szigetelését finanszírozzák, kicsit távolabbi sávoknál meg például a nyílászárók cseréjét. De ebből a programból Judit épp úgy kimaradt, mint Katona Imre, egy másik károsult. A nyugdíjas férfi szerint egyetlen lehetősége maradt: elköltözni innen.

A civil egyesület folyamatosan tesz javaslatokat külföldi példákra és tanulmányokra támaszkodva. Ezek között van például egy tehermentesítő reptér építése, vagy például egy kivásárlási zóna kijelölése. Frik Zoltán, az egyesület elnöke azt mondja, nem adják fel.

 Le kell csökkenteni a zajhatárértékeket a WHO által javasolt határértékekre, ami jelenleg 45 decibel nappal. Magyarországon ez 65

– mondta.