„Azt mondták, vagy a másik hét gyerekemet választom, vagy őt” – gyerekek, akiket a szegénység miatt vesznek el szüleiktől

Krisztina kislánya 10 évesen került nevelőszülőkhöz, elmentek érte az iskolába, onnan vitték el. Férje halála után egy 19 négyzetméteres zugban élt kislányával és ápolásra szoruló, pszichés betegséggel küzdő anyjával. Annak ellenére, hogy Krisztina több műszakban dolgozott, hogy fenntartsa a családot, hogy fizesse a rájuk maradt kétmilliós adósságot, miközben beteg anyjáról is gondoskodott, a gyermeket végül kiemelték a családból az „együttműködés hiánya” miatt.

A gyámhatóság szerint a kislány gyakran volt egyedül a beteg nagymamával „kritikus lakhatási körülmények” között, ráadásul Krisztinának munka közben le kellett adnia a telefonját, így gyakran nem érte el napközben a családgondozó, akit munkaidőn túl már hiába akart volna az anya visszahívni. Pálma két évig élt nevelőszülőknél, az anyjától elszakítva, havonta kétszer találkozhattak. 12 éves volt, amikor a bíróság jogerősen döntött az ügyükben.

Krisztina a TASZ segítségével fellebbezett a gyámhatóság döntése ellen, miközben a problémák nagy részét mar rendezte. 

Feketén-fehéren kimondta a bíróság, hogy jogsértő diktátumokat adni, és hogyha az nem teljesül, akkor a gyereket kiemelni. Azt is leírták, hogy ebben az esetben a gyámhatóság valójában nem a gyerek érdekében jár el, hanem megbünteti a szülőt azért, mert nem neki tetsző módon viselkedik. 

A bíróság kimondta, hogy a gyereket vissza kell adni, mert nem lehet a szülőt büntetni a szegénysége miatt, és a gyerekkiemelés nem arra szolgáló eszköz, hogy a szülőket büntessük” – magyarázta Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért jogásza. A TASZ kisfilmjét a család kálváriájáról teljes egészében itt lehet megnézni.

Radics József húsz éve foglalkozik nélkülöző családok támogatásával. Gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek szerint a hatóság által a szüleitől elvett gyerekek közül nagyon sokan a nélkülözés miatt kerülnek – ahogy hivatalosan mondják – állami gondoskodásba, ezért a Civil Tanács Egyesület elnöke szerint a legtöbb családnak a szegregátumokban van félnivalójuk. 

Azt mondta, a családok azért fordulnak az egyesületükhöz, mert olyan helyzetekkel szembesülnek, amiket ők már nem tudnak megoldani. 

15 évvel ezelőtt mondjuk nem tapasztaltam, hogy egy ágy nem megléte okán akarnak öt-hat vagy több gyereket kiemelni a családból

– tette hozzá.

A Házon kívül stábja ellátogatott egy olyan vidéken élő családhoz, ahol hét gyereket nevelnek egy romos házban, a gyerekek nemrég értek haza az alapítvány nyári táborából. Nyolc hónapot kaptak arra, hogy rendbe hozzák a házat, különben elviszik a gyerekeket. A legkisebb öt, a legnagyobb 14 éves. A gyerekek anyja és apja nem szerették volna, hogy felismerjék őket, de elmesélték, hogyan jutottak idáig.

A 30 éves anya szerint a gyámhivatal „mindenbe bele szokott kötni”. Hat éve vannak kapcsolatban a családsegítővel, akkor vették a gyerekeket védelem alá, de azt nem mondták el, hogy ez pontosan mit jelent – mondta az anya. Időnként odamennek, és elmondják, hogy mi a feltétele annak, hogy a gyerekek velük maradhassanak. Jelenlegi otthonukban a gyerekek nem maradhatnak, csak akkor, ha rendbe teszik az udvart, ha kerítést szerelnek, és belülről is megfelelővé alakítják a házat.

A gyerekek apjával munkahelye közelében találkozott a Házon kívül stábja. Kiderült, mindig is az építőiparban dolgozott, de fél éve közterületet takarít, még ha így kevesebbet is keres, mint korábban. 

„Mivel gyámügy alatt vagyunk, köteleztek arra, hogy bejelentett munkahelyem legyen, ez volt az első követelmény” – mondta a férfi. Minden lehetséges beosztást elvállal, hétvégén is dolgozik, így is maximum 250 ezer forintot tud hazavinni.

Könnyek között mesélt arról, hogy nem szeretné, ha elveszítené a hét gyerekét, miután a legutoljára született kettőről már le kellett mondaniuk. 

Az egyik kislány most lesz hároméves, semmit nem tudnak róla. „Választás elé tettek, azt mondták, hogy vagy választom a másik hét gyerekemet, vagy őt” – emlékezett vissza a fájó pillanatra az édesapa. A másik kislányuk 8 hónapja született, neki nyílt örökbefogadással lettek új szülei, már haza sem vihették a kórházból.  

A család otthona romokban hever, nincs bent víz, áram, a fürdő sem megfelelő. A kályhát leadták a MÉH telepen, hogy ételt vegyenek a gyerekeknek. 

Kint raknak tüzet az udvaron, hogy az anyuka valamit főzni tudjon, a férfi azt mondta, abból a 250 ezer forintból, amit keres, kizárt, hogy ki tudja fizetni a villanyt, a vizet vagy bármilyen rezsit. „Még ha rezsit is kéne fizetni, akkor szerintem enni se ennénk. Ezt most komolyan mondom” – jelentette ki. Fát sem tudnak venni, gyakorlatilag a szemetet is eltüzelik.

A gyámhatóság azt is kifogásolta, hogy nincsen mindenkinek külön ágya, és kevés a szoba, a fiúk szobája a lányokétól egy szekrénnyel van elválasztva. 

Nyolc hónapjuk maradt, hogy rendbe tegyék a házat, különben a még otthon maradt gyerekek családban maradása is veszélybe kerül. Ezt mondták személyesen, de ennek írásban a gyámhatóság levelében nyoma sincs.

Azt tapasztalom, hogy a családsegítő nem segíti a családokat, hanem ijesztgeti és azzal fenyegeti őket, hogy elviszem a gyerekeket. 

Tényleg ezt tapasztalom, bárcsak ne ezt mondanám, mert az én munkám is sokkal könnyebb lenne, ha olyan családsegítővel találkoznék, aki ebben partner lenne, mert akkor mondjuk én megszerzem az ágyat, ő pedig kifizetné a fuvart” – fogalmazott Radics József.

„Olyan szinten vannak kizsigerelve, olyan szinten nincsenek anyagilag, szakmailag megbecsülve, nincsenek infrastrukturális és személyi lehetőségeik érdemben segíteni a családoknak. Sok esetben érthető, hogy nem kapnak segítséget a családok” – tette hozzá Boros Ilona, a TASZ jogásza.

A leggyakrabban a civil segítség marad. 

József több száz hasonló helyzetben élő családdal tart kapcsolatot, és ha tud, segít megtartani a gyerekeket. Kivéve, ha azt látja, hogy egy gyereket mentálisan vagy fizikailag bántalmaznak, isznak, vagy drogoznak a szülők. Mindenhol próbálja felvenni a helyi családsegítővel a kapcsolatot, még ha a legtöbb esetben úgy is érzi: nem különösebben nyitottak az ott dolgozók. De mégis próbálkozik, mert azt látja, hogy ha egy gyereket végül kiemelnek a családjából, szinte a lehetetlent súrolja, hogy valaha visszakerüljön hozzájuk.

„Az utóbbi pár hónapban kikértünk minden megyéből adatokat arról, hogy a sok száz gyerekkiemelésben hány esetben tudtak a szülők jogorvoslathoz fordulni, és a táblázat legtöbb sorában nulla a szám, néhol egy” – vázolta fel a TASZ jogásza.

A Házon kívül is szeretett volna adatokat megtudni a megyei kormányhivataloktól, de csak annyit írtak, hogy a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján a gyerekeket kizárólag szociálisan hátrányos helyzete miatt nem lehet kiemelni, elválasztani a családjától. Az azonban biztosnak látszik a szakemberek szerint, hogy a kiemelt gyermekek száma a jövőben emelkedni fog. Annak esélye pedig, hogy az érintett szülők életkörülményeik javítása után ügyvéddel, bíróságon próbálnák visszaszerezni a gyereküket, már ma is csekély.