Roma rendőrtisztek: így tört ki a mélyszegénységből Kovács Richárd és Balogh István

„WC sem volt, meleg víz és ilyesmi nyilván nem volt. Fával fűtöttünk, kályha volt bent, két helyiségből állt a pici ház. Ami akkor természetes volt, az ma már furcsa lenne” – meséli Kovács Richárd, hogyan éltek gyerekkorában. A Somogy megyei Nagybajomról akkor még távolinak tűnt a rendőregyenruha és a budapesti forgatag. Ma már teljesen más életet él, de most is szívesen tér vissza egykori szülőfalujába, ahol lépten-nyomon ismerősbe botlik. Fontosnak tartja, hogy mindig emlékezzen rá, honnan jött.

Közvetlen környezetében nem látott továbbtanuló fiatalokat, a tanulás ízére a kaposvári középiskolában kapott rá. Az új közeggel másfajta szemlélet érkezett az életébe.

Nem gondoltam, hogy rendőrtiszt leszek, meg hogy itt fogok tartani, ahol most, de azt mindig szerettem volna, hogy férfias karakter legyek, és valamire vigyem.

– mondja Richárd.

15 évesen döntötte el, hogy rendőr lesz, méghozzá akkor, amikor a 2000-ben megrendezett Mr. és Mrs. Zsaru testépítő bajnokságon meglátta az akkori győztest, az erőemelő kategóriában induló Berkes Lászlót. Spórolt pénzét ezután már csak kondibérletre költötte. A felvételi jelentkezése nem ment könnyen, édesapja büntetett előélete miatt többször elutasították felvételi kérelmét.

A sport rendszert vitt az életébe, és minden álmát megvalósította, többszörös Mr. Zsaru, rendőrolimpia-győztes lett. Nem csak a sportban ért el sikereket. Elvégzete a Rendőrtiszti Főiskolát, majd romológus diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetemen, hamarosan pedig befejezi a jogi kart is.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt semmilyen hátrány, vagy nem voltak előítéletek. Voltak, mindig is lesznek, ez vagy irigységből fog fakadni, vagy pusztán az egyszerű emberi mivoltunkból

– mondja Richárd, aki szerint a roma gyerekeket fel kell készteni arra, hogy identitásuk miatt bántás érheti őket. 

Richárd ma már Kaposvár belvárosában él, igaz, munkája szeptember óta hétköznaponként Budapestre szólítja. Élete olyan, amilyenre mindig is vágyott. Nem csak a hivatásában sikeres: kétgyermekes édesapja, Jázmin lánya 13, Benedek fia pedig 10 éves.

Elérhetetlennek tűnő álmok Nagykorpádról

Balogh István gyerekkora óta rendőr szeretne lenni. Azt mesélte, szegény családból származik, és távolinak tűnt gyerekkorában ez az álma, ezért pályafutását vájár szakmunkásként kezdte. 2000-ben aztán kezébe vette a sorsát. Budapestre költözött, és munkába állt. 2009 óta dolgozik a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, jelenleg a Központi Objektumvédelmi Osztályon.

Sokan vannak még ott, ahol lakom, segélyből élnek, vagy segédmunkások, és úgy gondoltam, hogy csak egy lehetőség van: ha tanulok. 

A Wesley János Lelkészképző Főiskolán szociális munkás szakon végzett, utána diplomát szerzett az ELTE pedagógia-pszichológia karán is, majd a Pázmány szociális vezetőképzés tanszékén is oklevelet szerzett. Elvégezte a rendőrtiszti átképzőt is. Elmondása szerint a felsőoktatási intézményekben először meglepődtek, hogy roma hallgató is ül az iskolapadban. 

István a rendőri hivatása mellett 2009 óta nevelőtanárként is dolgozik a gyermekvédelemben. Öt éve csoportvezető a Cseppkő Gyermekotthoni Központban. Ezt amolyan missziónak tartja, az ott élő gyerekekben ugyanis kicsit saját magát is látja.

A teljes riportból, amely a fenti videóban elérhető, kiderül még, hogy

- Balogh István mit tapasztalt a mélyszegénységből jövő gyerekekkel való közös munka során,
- hogyan kellene tanítani szerinte ezeket a gyerekeket,
- milyen problémákkal keresik meg a gyermekotthonos gyerekek Istvánt,
- és mi az az Aranypánt-díj, amit tavaly Kovács Richárd nyert el.