Mennyire vagyunk udvariasak?

Zoltánnal az egyik legforgalmasabb villamosra szállunk fel. Egyelőre semmi. Senki nem adja át a helyét, pedig rengeteg a fiatal az utasok között. Addig, míg ő várakozik, nézzük mi a helyzet Eszternél, akivel a Deák tér felé tartunk. Alighogy felszáll, gömbölyödő pocakját meglátva, máris felajánlják, hogy foglaljon helyet.

De vissza az idős úrhoz! A helyzet változatlan. Továbbra is álldogál, míg a körülötte levők kifelé bámészkodnak vagy a telefonjukat nyomkodják. Mindeközben az állapotos Eszternek mindenki egytől egyig átadja a helyét. Így jöhet a metró! Itt ugyanez volt a tapasztalat, vele mindenki nagyon figyelmes volt. Ellentétben idős szereplőnkkel, akinek senki sem adta át a helyét se a villamoson, se a buszon.

Zoltán szerint a mai világban inkább az idősek a segítőkészek, a kamaszok pedig - szerinte- direkt nem segítenek.

A várandós kismama viszont kellemesen csalódott. De milyen következtetést szűrhetünk le ebből? A magyar utasok akkor udvariasak vagy átlag felül udvariatlanok?

Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus szerint sokszor egy fiatalt korábbi negatív tapasztalata is eltántoríthat a későbbi segítségnyújtástól. Ha valaki például egyszer már visszautasította őket.
Ezek után már nem mernek nyitni egy hasonló helyzetben. Könnyebb elkerülni azt.

Az persze dicséretes, hogy egy várandós hölggyel mindenhol előzékenyek voltak az utasok. De legyünk tekintettel az idősebbekre is! Tanuljunk meg segítséget nyújtani és odafigyelni egymásra! Hiszen mi is annyit kapunk majd vissza, amennyit másoknak adunk.

Nézze meg itt a Fókusz riportját!