Morfiumbotrány: Vajon hol a határ?

Ki és milyen élethelyzetben döntheti el, hogy egy utolsó stádiumban lévő rákbeteg, vagy egy haldokló esetében mi számít fájdalomcsillapításnak, és mi segítségnek a békés eltávozáshoz?

A kedd kipattant botrány kifejezetten az Uzsoki utcai kórházról szólt. Az intézményt egy korábbi dolgozó jelentette fel, azt állítva, hogy több esetben morfiummal túladagolták a haldokló betegeket, akik végül kómába estek, és napokon belül meghaltak. Elsőként azt kell tisztázni, hogy milyen esetekben indokolt a morfium alkalmazása. Akkor, ha már a beteg aktív kezelése a kemo-és sugárterápia már befejeződött, és megjelentek az áttétek.

A Hospice Alapítvány munkatársai azért dolgoznak, hogy mind a beteg, mind a családtagok számára a lehető legkönnyebbé tegyék a betegség utolsó szakaszát, a haldoklást és végül a beteg eltávozását. Az igazgató szerint a morfium használatának rossz színben való feltüntetése viszont kifejezetten káros. Bizonyos betegségek utolsó stádiumában ugyanis már sokszor nincs hatékonyabb mód arra, hogy enyhítsék a beteg fájdalmait. Sőt olykor maguk a betegek köszönik meg, hogy tompul, vagy eltűnik a fájdalom.

A most kipattant botrány viszont már elindított egy lavinát, mert szombat óta sok olyan beteg is megtagadja a morfiumtablettát, akinek egyébként szüksége lenne rá.

Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a fájdalomcsillapítót kapó beteg vajon tud-e arról, hogy morfiumot kap, és vajon marad-e ideje arra, hogy elbúcsúzzon a szeretteitől, vagy akár végrendelkezzen.

Magyarországon törvény tiltja az aktív eutanáziát, vagyis az orvos a betegnek nem segíthet meghalni, még akkor sem, ha a beteg ezt kifejezetten kéri. A fájdalmat csillapítani ugyanakkor lehet, de az, hogy kinek mekkora adag kell, már egyéni, így utólag azt már nagyon nehéz megállapítani, hogy a beteg halálát szándékosság, véletlen túladagolás vagy természetes folyamatok okozták.