2025. szeptember 4. 7:32
Előfordult már, hogy a pároddal szemben voltál a legkeményebb, miközben másokkal kedves és türelmes maradtál? Nem vagy ezzel egyedül: a szakértők szerint a legközelebbi kapcsolatainkban bukkan elő a „sötétebb oldalunk” – és ez sokszor nem tudatos.
Amikor a szerelem rózsaszín köde felszáll
A kapcsolat elején általában figyelmesek, türelmesek, elnézőek vagyunk. Kávét viszünk az ágyba, meghallgatjuk a másikat, támogatjuk, örülünk neki. Aztán az idő múlásával a jó szokások kikophatnak, és helyüket gúnyos megjegyzések, apró szurkálódások vagy akár nyílt bántások vehetik át.
Miért épp a kedvesünket bántjuk?
Pszichológusok szerint ennek oka gyakran az, hogy félünk kimondani a valódi problémáinkat, és inkább kerülőúton adunk hangot a frusztrációnknak. A neves amerikai párterapeuta, David Schnarch normális házastársi szadizmusnak nevezi azt a jelenséget, amikor a szeretetkapcsolatokban is előkerül a szándékos sértegetés. Ez nem ritka – és nem is feltétlenül a szeretet hiányát jelenti.
A játékos csipkelődés és a valódi bántás között nagy a különbség
A könnyed, szeretetteljes ugratás sokszor a biztonság jele: azt mutatja, hogy elég közel álltok egymáshoz ahhoz, hogy kockázat nélkül összelehessen szólalkozni. De ha a szurkálódás rendszeresen fájdalmat okoz, régi sérelmeket hoz elő, vagy nyilvánosan alázza meg a másikat, az már mérgező a kapcsolat szempontjából.
Mit tehetünk, ha elharapóznak a szurkálódások?
- Ha téged bántanak: Érdemes rákérdezni: „Mit szeretnél ezzel mondani? Van valami, ami most nem tetszik bennem?”
- Ha te bántasz: Állj meg, és gondold végig: mi van a dühöd mögött? Tudnád-e a valódi igényedet, csalódásodat nyíltan, de tisztelettel kifejezni?
A tudatosság a kulcs: csak ha felismerjük, mi húzódik a viselkedés mögött, akkor tudunk változtatni. És talán újra elmondhatjuk őszintén a párunknak: „Te hozod ki belőlem a legjobbat.”