Kiderült, mi okozza az úgynevezett „öregemberszagot”

Az „öregemberszag” széles körben elterjedt kifejezés, amit sokan sok mindenre értenek. Van, aki a dohos, használaton kívüli épületek szagát is ezzel a szóval jellemzi, de gyakoribb, hogy az idős embereket időnként körüllengő szagra használják. 

Pedig ez a kifejezés nem kifejezetten korrekt, sőt kimondottan bántó tud lenni. Japánban van is rá egy külön kifejezés, a „kareisu”, aminek kevésbé vannak negatív konnotációi, mint a mi öregemberszag szóösszetételünknek.

Akárhogy is, egy tanulmány szerint a jelenség létezik, a kutatók megállapították, hogy a jellegzetes szag egy 2-nonenal nevű vegyülethez köthető, amely a bőrön keresztül távozik, és „zsíros” vagy „füves” szagra emlékeztet. A tanulmány kimutatta, hogy az idősebb alanyok háromszor annyi 2-nonenalt termeltek, mint a középkorúak, a legkevesebb ilyen vegyületet pedig a fiatalok szervezete bocsátja ki.

A kutatók feltételezik, hogy a 2-nonenal növekedése az omega-7 zsírsavak lebomlásával függ össze, aminek nyomai az idősebb alanyok ruháin is megtalálható volt. Egy másik tanulmányban a résztvevők képesek voltak megkülönböztetni az idősebb emberek szagát a fiatalabbakétól, bár nem találták azt különösen intenzívnek vagy kellemetlennek.

Az öregemberszag biológiai célja még nem teljesen tisztázott, egyes kutatók úgy vélik, hogy az emberek és állatok beépített életkor-érzékelő képességéhez kapcsolódik. Ez a szag akár a genetikai minőség reklámja is lehet, ami az idősebb, túlélő típusú egyedeket jellemzi.

A kutatók szerint tehát a sokszor kellemetlennek bélyegzett öregemberszagra érdemes úgy tekinteni, mint egy indikátorra: vagyis annak az idős embernek, akinek jellegzetes „öregemberszaga” van, a génjei nagyobb esélyt biztosítanak a túlélésre.

Nyitókép (illusztráció): Pixabay