Egy euróért is nehéz gazdát találni az idilli olasz falvak romos házainak

Mint nemrég írtuk, a magyar fiatalok legnagyobb része lakásra gyűjt, a múlt év végén azonban átlagosan 549 ezer forint megtakarításuk volt, amiből az átlagos négyzetméterárakat figyelembe véve aligha van lehetőségük otthonhoz jutni. Ebből kiindulva rendkívül csábítónak tűnik, hogy Olaszországban festői szépségű településeken egy euróért kínálnak eladásra felújításra szoruló házakat, de a teljes kép, mint mindig, most is árnyaltabb.

Az önkormányzatok azért hirdetik meg gyakorlatilag ingyen a düledező ingatlanokat, hogy új életet leheljenek az elnéptelenedett falvakba. A fiatalok a városokba költöznek, szüleik háza a haláluk után üresen marad, az adók és költségek miatt nyaralónak sem tartják meg. A települések persze nem azért árulják egy euróért ezeket az ingatlanokat, hogy más tulajdonában omladozzanak tovább, hanem szigorú feltételeket írnak elő.

Egy gombóc fagyi ára

A szicíliai Mussomeliben például a vevőre van bízva, hogy az egy euróért megvásárolt ház falain belül mit csinál, de ha a homlokzatot nem állítja helyre a vásárlástól számított három éven belül, ötezer eurós büntetést kell fizetnie – derül ki az Independent riportjából.

A brit lapnak a Kaliforniában élő 49 éves Rubia Daniels nyilatkozott, aki három házat is vett, egyenként egy gombóc fagyi áráért. Igaz, őt nem riasztották el a düledező falak, beomlott tetők, ugyanis épp tetőfedéssel és megújuló energiával foglalkozik. A nő már három nappal azután a Szicíliába tartó repülőjáraton ült, hogy 2019-ben először olvasott az egyeurós házakról. Mussomeli elhagyott házai között egy ingatlanügynök vezette körbe.

Rubia Daniels tíz hónappal ezelőtt azt mondta, ha valaki egy egyeurós házat helyre akar hozni, nem árt, ha van rá legalább húszezer eurója. Elárulta azt is, miért kell neki három ingatlan: neki régi vágya volt, hogy képzőművész nőknek nyisson galériát, a fiának pedig, hogy vendéglőt működtethessen, a harmadik házat pedig wellnessközponttá akarta alakítani. Szerinte a folyamatos terjeszkedés és építkezés helyett a meglévő épületek helyrehozatalával kellene foglalkozni, mert a világon sok hely van, ami úgy érdemes a megbecsülésre, ahogy van.

Az ausztrál Danny McCubbin is belevágott egy egyeurós ház felújításába, de a járvány miatti fennakadások, az építőanyagárak emelkedése és a szakmunkáshiány miatt feladta a tervét, és végül vett egy jobb állapotú ingatlant nyolcezer euróért (ami még mindig csak 3,2 millió forint). Az esetből tanulva azt javasolja a reménybeli vásárlóknak, hogy építészt is vigyenek magukkal, ha házat keresnek.

Civakodó rokonok

Olaszország középső részén, Róma és Nápoly között félúton ugyancsak nagy reményeket fűztek az elhagyott házak egyeurós eladásához. A háromezer lelkes, idilli Patrica polgármestere azonban már a folyamat elején elakadt. A jogszabályok miatt könnyebb helyzetben vannak azok a települések, ahol korábban földrengés vagy más természeti katasztrófa történt – itt az önkormányzat a korábbi tulajdonosok engedélye nélkül is elidegenítheti az üresen maradt ingatlanokat. Patricában nem ez a helyzet, ott az önkormányzatnak fel kell derítenie, hogy kik az elhagyott házak tulajdonosai, vagy azok örökösei.

A polgármester, Lucio Fiordaliso a CNN-nek arra panaszkodott, hogy az egyes ingatlanok tulajdonjogán osztozkodó leszármazottak sokszor már nem is ismerik egymást, távoli városokba vagy külföldre költöztek, de az is előfordul, hogy haragban vannak, és nem tudnak megállapodásra jutni. Egyesek attól tarthatnak, hogy ha elismerik, hogy az övék a düledező ingatlan, akkor visszamenőleg beszedhetik tőlük az ingatlanadót és a befizetetlen rezsiszámlákat.

Eddig két házon sikerült túladni, de azokkal egyszerű dolguk volt, a tulajdonosok ugyanis helyi lakosok, nem kellett Amerikába költözött ükunokákat és negyedunokatestvéreket keresgélni. A patricai Valleco testvérek is úgy döntöttek, hogy eladásra kínálják szüleik házát, de nem jártak sikerrel.

Azt gondoltuk, miért ne? Még ha csak egy euróért is, de legalább megszabadulnánk egy hasznavehetetlen kőrakástól

– mondta Gianni Valleco. A ház romokban hever, a tető és a falak beomlottak, mindent gaz borít, az egyik szomszéd a telekre dobálta a lomjait. Még úgy sem kell senkinek, hogy a falu történelmi központjában található. Sok pénz kellene az újjáépítéshez, Valleco is elismeri, hogy jobban megéri venni egy kis házat a falu környékén.

Az önkormányzat más módokon is próbálja újraéleszteni a települést. Nemrég néhány régi villa homlokzatát felújították, ami több helyi háztulajdonost is arra ösztönzött, hogy helyrehozzák ingatlanjaikat, és több évtizednyi elhanyagolás után újra használatba vegyék. Alessandra Pagliarosi a férje által örökölt kúriát alakította át elegáns panzióvá, ami azért is megéri neki, mert jelentős adókedvezményt kapnak azok, akik úgy döntenek, hogy vállalkozásba fognak a településen.

Egy helyi ingatlanügynök, Ilario Grossi szerint főleg Amerikába kivándorló családok leszármazottai érdeklődnek a patricai házak iránt, de amikor meglátják az egy euróért megvehető ingatlanok állapotát, inkább a jobb állapotú, azonnal beköltözhető otthonok felé fordul a figyelmük, amiket húszezer eurótól kínálnak megvételre. Grossi szerint

sokkal kényelmesebb egy újabb házat megvenni, mint egy komolyabb felújításra szoruló régi ingatlant, aminek a költsége végül magasabb.

Nyitókép: Beatrice, CC BY 3.0, via Wikimedia Commons