Ecsetre cserélni a céges laptopot: miért dobják el karrierjüket a vállalati világban sikeres emberek, hogy főállású művészek legyenek?

Önnel előfordult már, hogy hónapokig, vagy talán évekig nem találkozott egy, a munkahelyén korábban megismert, sikeres, karrierista cimborájával, majd amikor megint összefutottak, kiderült, hogy végül teljesen más utat választott? Esetleg meghívta önt a fotókiállítására, vagy megmutatta művészi Instagramját, ahol az újonnan készült, jobb-rosszabb festményeit osztja meg? És egy még fontosabb kérdés: ilyen helyzetben meglepődne, hogy az ismerősnek elege lett a céges világból?

És hogy tovább tetézzük: megfordult a fejében, hogy felmondjon a munkahelyén, hogy egy attól gyökeresen eltérő művészeti ágban valósítsa meg magát?

Manapság a munkahelyi kiégés már minden generációt érint: egy felmérés szerint tavaly a dolgozók 62 százaléka számolt be arról, hogy egyre inkább elege van a munkahelyéből, egyre nagyobb teher számára az, hogy minden nap bemenjen robotolni az irodába, vagy a gyárba. 

Szóval adódik a kérdés: tényleg megéri-e kiugrani a mókuskerékből, hogy megvalósítsuk magunkat, és milyen helyzetben tudjuk ezt megengedni? Cikkünkben azokról lesz szó, akik már túlvannak ezen a döntésen, így megtudhatjuk, a valóságban mivel jár az, ha úgy döntünk, eldobunk mindent, hogy inkább álmainkat kövessük.

Cikkajánló: a Gallup már a kilencvenes évek óta készít felméréseket a dolgozók és munkahelyeik viszonyáról. Tavalyi beszámolójuk különösen lesújtó: az emberek 80 százaléka nem élvezi, vagy egyenesen utálja munkahelyét, és rekordot döntött azoknak a száma is, akiknek stresszforrást jelent a munka. Ez pedig veszélyes elegy, ami könnyen kiégéshez vezethet, és a magánéletben is komoly problémákat okozhat. A bajt csak tetézi, hogy a felmérés szerint a dolgozók töredéke vallja, hogy kényelmesen meg tud élni a fizetéséből.

Könyvelők a vászon előtt

„Nem tudtam nem arra gondolni, hogy mennyire imádok rajzolni” – erről beszélt a 28 éves olasz Riccardo Ennio a Guardian cikkében (mely a Royal College of Art művészeti egyetemmel való közreműködésben jelent meg). Ennio húszas évei korábban a tervek szerint haladtak: akár irigylésre méltónak is lehetett volna nevezni addigi karrierjét. A férfi mérlegképes könyvelőként dolgozott több évig, aztán úgy döntött, nem bírja tovább: felmondott munkahelyén, és félretett pénzét arra szánta, hogy profi szintre fejlessze vizuális készségeit, és teljes állású művészként próbáljon szerencsét.

A cikkben olyanok is megszólaltak, akikben a művészek, és művészet közelsége ébresztett vágyat a karrierváltásra azáltal. Olyan kérdéseket fogalmaztak meg magukban, hogy mit csinálok az életemmel? Büszkévé teszem-e magamat azzal, hogy karrieristává válok?

Tényleg az a végzetem, hogy halálomig, (vagy realisztikusabban a nyugdíjig) business consultant legyek?

A 27 éves Francisco Coppola egy londoni designcégnél robotolt konzultásként: itt fertőzték meg a grafikusok és tervezők, akikkel nap mint nap együtt kellett dolgoznia. „Hamarosan rájöttem, hogy én is képes szeretnék lenni arra, hogy kifejezzem a saját kreativitásomat ahelyett, hogy csak eladom másokét” – számolt be itteni élményeiről. „Elkezdtem kutatni a kreatív szakmákon belül, és rájöttem, hogy sok animátor pont olyan ember, akivel jól ki tudok jönni: kedves, befogadó, és szívesen segít neked tanulni”.

A Guardian által megkérdezett karrierváltókban egy dolog közös: eleinte nem hitték volna, hogy üzleti, céges hátterükkel megtalálják a helyüket a művészetek világában, ám később – Coppola szavaival élve – „fejre állt a világ” számukra, amikor rájöttek arra: nincsenek egyedül. A kiégési hullámmal ugyanis szemmel láthatóan együtt jár az, hogy sokan élnek át hasonlót, és 

a művészeti egyetemek tele vannak teljesen más háttérrel rendelkező, húszas éveik elején bőven túllépett emberekkel, akik úgy döntöttek, hogy van visszaút a meetingek, az Excel-táblázatok és a negyedéves pénzügyi kimutatások világából.

Vessünk csak egy pillantást a legnépszerűbb Google-keresések listájára a karrierváltással kapcsolatban, hogy lássuk: számtalan embernek számtalan korban eszébe jut az újrakezdés.

De megengedhetem a menekülést?

A lap által megkérdezett, fentebb már idézett Ennio arról beszélt: „Nem akartam azt, hogy a jövőben visszanézzek az életemre, és azt lássam, hogy elszalasztottam a lehetőséget, hogy a szenvedélyemet kövessen. A közgazdász és pénzügyi diplomám megadta a biztonsági hálót és a szabadságot, amelyre szükségem volt, hogy megtehessem ezt”.

A 28 éves újrakezdő szavai rávilágítanak arra a problémára, amellyel a legtöbben szembesülnek, ha efféle nagy változást fontolgatnak életükben. Nevezetesen, hogy egy ilyen óriási lépésnek általában nem elhanyagalható pénzügyi következényei és igényei vannak. A járvány és a válságok sorozata pedig nemcsak ahhoz járult hozzá, hogy egyre többen érzik magukat kiégve, hanem ahhoz is, hogy egyre kevesebb marad a pénztárcánkban. Még a járvány előtt is a dolgozók 58 százaléka látta úgy, hogy egy esetleges váltás legfőbb gátja a pénzügyi nehézségek lennének.

Az idő pénz, a karrierváltás pedig nem egyik napról a másikra történik meg. Akár úgy döntünk, hogy visszatérünk az egyetemre, akár úgy, hogy enélkül vágunk bele a nagy kihívásba, mindenképp szükséges, hogy elég tartalékkal rendelkezzünk.

Az unmudl.com állásportál cikkéből pedig az is kiderül, hogy pontosan milyen költségekre kell számítania annak, aki szűkölködés nélkül meg akarja úszni a karrierváltást. A lap szerint kulcsfontosságú az, hogy előre tervezzünk: mielőtt bármit is tennénk, végezzük el a szükséges matekot. Az sem árt, ha részletes listát készítünk arról, hogy milyen mostani bevételforrásaink vesznének el, és mikortól kezdve, hogyan lennénk képesek pótolni azokat.

Ne csak a havi fizetésünkkel számoljunk, hanem olyan egyéb jövedelmekkel is, mint az egészségbiztosítás, vagy a caféteria. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy jelenleg mire mennyi pénzt költünk egy hónapban, és kijelölni olyan területeket, ahol képesek lennénk spórolni. Azt is érdemes számításba venni, hogy mennyivel vagyunk hajlandóak kevesebbet költeni például étkezésre, szórakozásra, utazásra, vagy kikapcsolódásra. Ha hitelt, vagy adósságot fizetünk vissza, akkor érdemes különösen szigorúan megtervezni jövőbeli énünk büdzséjét.

Jól tesszük, ha időt szánunk arra is, hogy feltöltsük tartalékainkat. Egy egészségügyi vészhelyzet, vagy bármilyen váratlan költség esetén könnyedén tönkrevághatjuk magunkat anyagilag, ha nem készültünk fel az eshetőségre.

Az állásportál még a következő tippeket adja a nagy váltáson gondolkodóknak:

• Próbáljunk szerezni egy másodlagos bevételi forrást.
• Ha lehet, ne egyszerre változtassunk mindenen az életünkben, hanem próbáljuk a karrierváltást lépésekre bontani, és fokozatosan áltállni.
• Folyamatosan tartsuk a szemünk előtt a célt, és ne álljunk meg félúton. Ha így teszünk, könnyen két szék közé eshetünk, ahol meg sem valósítottuk magunkat, és múltbéli karrierünk is köddé vált már.
• Legyünk tisztában a saját értékünkkel. Bármilyen területre is váltunk, térképezzük fel az álláspiacot, valamint az átlagfizetéseket is.
• Ne feledkezzünk meg a mentális egészségünkről: egy ekkora váltás még úgy is megviselhet minket, ha tisztában vagyunk azzal, hogy szükséges azt megtenni. Szánjunk időt a pihenésre, kikapcsolódásra is.
• Azonosítsuk a bizalmi körünket, akik tudnak támogatni – elsősorban lelkileg, másodsorban anyagilag, ha szükséges – a folyamat során. Beszéljünk a döntésünkről családunkkal, bizalmas barátainkkal, és előre győződjünk meg róla, hogy számíthatunk-e a segítségükre, támogatásukra.

Cikkajánló: Sikeresek és szárnyalnak, mégis összetörik az életük, mert ellopták a gyerekkorukat. A párkapcsolatok, a karrier és az élet minden területén éreztetheti a hatását, ha valakinek gyermekként nem a korának megfelelő felelősséget kellett viselnie. Hogy mennyire sokakat érint a parentifikáció, arról Bibók Bea pszichológus-szexuálpszichológus erről írt könyvének sikerese is tanúskodik.

Nyitókép: Unsplash