Miért vannak olyan emberek, akik folyamatosan elkésnek mindenhonnan?

Legalább negyedórás késés, rosszkedvű várakozás, majd jönnek a jól ismert kifogások és a mentegetőzés, hogy a másik fél persze nagyon is sietett. Aztán rájövünk: hiszen ez az ismerősünk minden alkalommal ezt csinálja! A gyakori késés nemcsak bosszantó a megvárakoztatott félnek, hanem komoly magánéleti, sőt társadalmi problémákhoz is vezethet:

• Egy felmérés szerint a párok átlagosan évi harminc alkalommal vesznek össze azért, mert az egyik fél elkésett valahonnan.
• Egy 2012-es brit kutatás azt is kimutatta, hogy az ország gazdaságának akkori árfolyamon évente kilencmilliárd fontjába kerül, hogy a dolgozók egy része gyakran késik.

A jelenség nem új, és sokan át tudják érezni: mintha tele lenne a társadalmunk olyan figurákkal, akik képesek bárhonnan, bármilyen sokat késni, legyen szó moziról, kocsmázásról, vagy akár fontos meetingekről, munkamegbeszélésekről. Még az is lehet, hogy ön is ezzel a problémával küzd: akárhány ébresztőórát, emlékeztetőt állít, valahogy sosem készül el időben, és arra kényszerül, hogy leizzadva rohanjon a találkozó helyszínére, ahová menetrendszerűen percekkel később érkezik meg.

Szerencsére az elmúlt években számos kutatás foglalkozott ezzel a jelenséggel, így ma már, ha már pontosan megmondani nem is, de elég jól be lehet határolni, hogy milyen pszichológiai jellemzők, folyamatok vezetnek ahhoz, hogy valakiből notórius késő legyen. Alfie Kohn, a Psychology Today szerzője például arról beszélt, hogy az efféle emberek valójában tapintatlannak nevezhetők, ám a valódi okokat mélyebben kell keresni.

Agyban van a hiba

Több oka is lehet annak, hogy valaki notórius késő. Az egyik az, hogy ezek az emberek szeretik a figyelmet, éppen ezért nincs ellenükre, hogy hatásosra, figyelemfelkeltőre sikerüljön a belépőjük. Tudat alatt dolgozhat a vágy, hogy az elvárttól eltérő módon érkezzenek meg egy társaságba, és akár élvezni is tudják, hogy az ilyenkor kötelező magyarázkodás közben végig rájuk irányul a figyelem – véli Kohn.

A másik általános ok lehet, hogy a késők túlságosan el vannak foglalva saját életükkel és problémáikkal. Annyira feldúlja őket ez vagy az a komment az Instagram-posztjuk alatt, annyira aggódnak, hogy tökéletes legyen a smink, hogy észre sem veszik, mennyire rohan az idő.

Azonban egyik magyarázat sem elegendő azon késők számára, akik lassúságuk miatt gyakran óriási slamasztikában találják magukat: például lekésik a repülőgépüket is, vagy olyan fontos munkamegbeszélésekre érkeznek fél órás késésekkel, hogy már feletteseiknek is feltűnnek a kirívó esetek. Itt már bonyolultabb a dolog, és nem lehet szimplán a tapintatlanságra vagy a rosszul értelmezett önérdekre fogni: hiszen ilyenkor elsősorban maguknak, és nem másoknak okoznak kellemetlenséget. Kohn szerint ilyenkor arról lehet szó, hogy 

mindenkinek születésétől fogva sajátos módon kezeli agya az időt, és akadnak olyan emberek, akiknek az időérzékelése nem feltétlenül a modern mindennapokhoz igazodik.

Kohn szerint az ilyen embereknek „hajlamosak rá, hogy elveszítsék magukat abban, amit éppen csinálnak, és nem jönnek rá, mennyi idő telt el, csak amikor már késő”. Ezt az elméletet támasztja alá a Washington Egyetem 2016-os kutatása is, amely egy külön kifejezéssel próbálja leírni a jelenséget: időalapú viszonyító emlékezet (TBPM).

Akik olyan sokat késnek, hogy az már a pszichológusokat is megijeszti

Emily Waldun és Mark McDaniel, az egyetem munkatársai számára akkora rejtély volt a folyamatos késők ügye, hogy még kísérleteket is végeztek, hogy közelebb kerüljenek a jelenség alapvető okaihoz. Az egyikben a résztvevőknek egy bizonyos időkorláton belül kellett megoldaniuk egy feladatot, közben pedig bármikor ránézhettek arra, hogy hány perc van hátra a határidőig. Azonban ezeket a feladatokat szándékosan úgy tervezték meg a kutatók, hogy teljesen lekössék az alanyok figyelmét, és el tudjanak mélyülni bennük: például izgalmas fejtörőket kellett megoldaniuk.

Az eredmények egyértelműen megmutatták, hogy a résztvevők máshogy érzékelik az időt: van, aki látatlanban is jobban menedzseli a feladatot, és elkészül a határidőre, míg mások teljesen belefeledkeznek a kihívásba, és azt hiszik, hogy csak öt-tíz perc telt el, amikor a valóságban már lejárt az idő.

Ez pedig a való életben is számos tevékenység végzésekor megeshet, legyen az a közösségi média pörgetése, tévézés vagy olvasás.

A rossz időbeosztási készségekkel rendelkező emberek számára ráadásul nem biztos, hogy mindig segítség az, ha előre megtervezik a napjaikat. Hiszen még ha ki is számolják például a Google Maps segítségével, hogy mennyi idejükbe telhet ide vagy oda eljutni, nem tudnak kalkulálni olyan ismeretlen változókkal, amik feltarthatják őket: például egy közben beérkező telefonhívás, vagy beszélgetés egy olyan ismerőssel, akivel véletlenül futottak össze.

Dr. Susan Krauss Whitbourne, a Massachusettsi Egyetem (Amherst) pszichológiaprofesszora szerint sok freudista pszichológus úgy gondolja, hogy az ilyen embereknél ráadásul erős tudatalatti büntetés-jutalom mechanikák is dolgoznak. Eszerint a késős emberek önpusztító tendenciákkal rendelkeznek: számukra ördögi kör az, hogy folyamatosan elkéssenek, majd megbüntessék magukat ezért. Több neurodivergens állapot is hozzájárulhat ahhoz, hogy mennyire késős az ember: általában az ADHD-vel élőkről szokták megállapítani, hogy náluk ez gyakran előfordul.

Emellett szerepet játszhat a dologban az is, hogy túlzottan optimista a késők hozzáállása, illetve hogy számukra a késés jobb, mint az alternatíva, tehát ha túl korán ott vannak valahol. Íratlan szabály, hogy egy vendégségbe sosem érkezik meg senki pontosan a meghirdetett kezdés percében, ahogy az is ritka, hogy például egy-egy fesztiválon vagy koncerten másodpercre pontosan kezd az előadó.

Mit tegyünk, hogy ne mi legyünk a késők?

A notórius késés pontos magyarázata valószínűleg a fent felrajzolt teóriák egyvelegéből áll össze, amely minden egyénnél más. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ne léteznének olyan általános, jól bevált praktikák, amik meg tudják könnyíteni a helyzetet:

• Mindig legyen a közelben óra. A telefonunk órája is megteszi, ám hangsúlyosabban érzékeljük az idő múlását, ha valamilyen szolid hangot kibocsátó fizikai óra is a szobánkban van.
• Számoljuk ki előre, mennyi időbe telik majd odaérni valahova, majd adjunk hozzá kellő időt a váratlan hátráltató tényezők miatt.
• Állítsunk többféle ébresztőórát a telefonunkon, ne csak az ébredésre, hanem például az otthonról való elindulás ideális időpontjára is.
• Ne kezdjünk élvezetes vagy fontos tevékenységbe akkor, amikor rövid időn belül ott kell lennünk valahol.
• Folyamatosan készítsünk mesterséges határidőket saját magunk számára.

Nyitókép: Getty Images