„Művészlélek”, „furcsa” és „olyan kis elvarázsolt” – lányok és asszonyok, akiknél évtizedekig nem ismerik fel az ADHD-t

Noha egyre többet hallunk az ADHD-ról, a legtöbben csak kapiskáljuk, mit jelent pontosan ez a diagnózis, és milyen sokféle tünettel jellemezhetők az érintettek. Az egyik leggyakoribb félreértés a témában, hogy az ADHD elsősorban fiúkat és férfiakat jellemző rendellenesség, miközben az újabb kutatások és az egyre fejlettebb diagnosztika révén kiderült: a két nem közel azonos mértékben érintett. Mi nehezíti meg az ADHD-s lányok és nők diagnózisát?

Az ADHD-ról röviden

Az ADHD betűszó – a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart leíró angol szavak rövidítése – egy öröklött vagy a fejlődés során kialakuló neurológiai rendellenességet jelöl, amelynek tünete lehet többek közt a figyelemzavar, a feledékenység, a hiperaktivitás, vagy épp az impulzusok kontrolljának gyengesége (szétszórtság, nyüzsgés, nyugtalanság). 

A felsorolt tünetek egyike-másika persze sokunk számára ismerős lehet, ADHD gyanúja esetén viszont nemcsak ezek meglétét vizsgálják. A diagnózis felállításához figyelembe veszik azt is, hogy a tünetek legalább fél éve fennállnak-e, megjelenésük 12 éves kor előttre tehető-e; fontos, hogy köthetők-e bizonyos helyekhez vagy tevékenységekhez, összefüggésben vannak-e esetleg más, már ismert pszichés vagy neurológiai zavarral, illetve hogy érezhetően rontják-e az érintettek életminőségét.

Az ADHD kutatások szerint a gyerekek 4-8 százalékát érinti, az esetek egy részében (a teljes felnőtt lakosság mintegy 2,5 százalékában) a tünetek, még ha enyhébb formában is, felnőtt korra is megmaradnak. 

Amikor ADHD-ról hallunk, legtöbbször túlmozgásos, figyelmük összpontosítására képtelen fiúkról vagy indulatkezelési problémás férfiakról esik szó, pedig a valóságban nőket is hasonló gyakorisággal érint ez a zavar.  

Nők és ADHD

Az ADHD-t hosszú időn keresztül „fiús viselkedészavarnak” tekintették, olyannyira, hogy az 1990-es évekig nőket nem is igen vontak be az ezzel kapcsolatos vizsgálatokba. Ám a kutatások ma már azt mutatják, hogy folyamatosan záródik az olló a fiúk (férfiak) és a lányok (nők) diagnózisainak száma között, mert a zavar valójában majdnem ugyanolyan gyakorisággal érinti mindkét nemet. Annak, hogy lányok és nők esetében a szülő és az orvos is kevésbé gyanakszik erre a zavarra, többféle oka van.

Az egyik legfontosabb, hogy míg fiúk esetében a tünetek többször hiperaktivitásos jellegűek (ennélfogva jóval feltűnőbbek), és ezek járnak együtt a figyelemzavar különböző jellemzőivel, addig 

a lányoknál gyakoribb az ADHD elsősorban figyelemzavaros tünetcsoportja, és sok esetben nem jelennek meg, enyhébbek, vagy más formában vannak jelen a hiperaktivitásra utaló tünetek. 

Így történt ezt Martha Barnard-Rae esetében is, aki májusban izgalmas TED-előadásban számolt be arról, milyen, az ADHD-hoz kapcsolható nehézségei voltak és vannak kislánykora óta, és milyen megkönnyebbüléssel járt, amikor felnőttként diagnózist kapott, mert korábbi furcsaságai egyszerre értelmet nyertek. Az ausztrál nyelvtanárnál 39 éves korában diagnosztizálták az ADHD-t. Élete első 38 évében az őt jellemző szétszórtságot, feledékenységet és a matematikával kapcsolatos nehézségeit azzal tudták le, hogy „művészlélek”, „furcsa” illetve „olyan kis elvarázsolt”. Barnard-Rae részletesen mesélt arról, hogyan nehezítette – és nehezíti meg ma is – a napjait, hogy 

az egyik szobából a másikba átérve elfelejti, miért indult, vagy hogy a megvásárolt termékek nélkül sétál ki a boltból, 

Illetve hogy milyen óriási mentális terhet jelentett a számára egy matematikaóra, vagy manapság egy hosszadalmas meeting végigücsörgése. Az előadáson részletesen elmesélte, hogy pár nappal korábban egy tévé méretű dobozt hagyott el egy áruházban a pénztár és a kijárat között, és hogy az ilyen és ehhez hasonló események szinte mindennaposak az egyébként magasan képzett, komoly nő életében. Barnard-Rae fiával csaknem egy időben kapott diagnózist, ahogy az ADHD-ban érintett nők egy jelentős is része akkor kezd érintettségére gyanakodni, amikor gyermekénél diagnosztizálják ezt a zavart, és a tünetek egy részében magára ismer.

Egyéb tünetek

Az ADHD-s nők körében a közismertek mellett olyan specifikus tünetek is megjelennek, amelyek a férfiaknál kevésbé erőteljesek, és amelyeket sokszor még az orvosok se igen kötnek össze ezzel a rendellenességgel. 

Ilyen tünet lehet a csökkentértékűség állandó érzése, ami sokszor a család menedzselével vagy a gyermeknevelés kötelességeivel kapcsolatban jelenik meg az érintettben.

Gyakori szimptóma lehet, hogy az érintett rengeteget, mások számára olykor zavaróan sokat beszél. Gyakran előfordulnak munkával kapcsolatos nehézségek is: az ADHD-s nők számára sokszor nehéz feladataik befejezése, lezárása, jellemző, hogy munkaidőn túl is dolgozni kényszerülnek. Gyakran okoz nehézséget számukra az olyan mindennapos ügyek kezelése, mint a számlák befizetése vagy a hivatalos ügyintézés, és sokszor előfordul náluk a túlköltekezés is.

Természetesen ezek a tünetek önmagukban még nem utalnak ADHD-ra, de érdemes tudni, hogy ehhez a rendellenességhez is szorosan köthetők. Az érintettek számára megkönnyebbülés lehet, ha azonosítani tudják a sokszor maguk számára is nyugtalanító viselkedés valódi okát.

Megbetegítik magukat

Addig viszont, amíg nincs ilyen diagnózis, az ADHD-val érintett lányok és nők egyszerűen nem értik, mi történik velük, és nehézségeikre depresszióval, szorongással reagálnak, sok esetben pszichoszomatikus betegségeket produkálnak. Kutatások tanúsága szerint az ADHD-s nők esetében gyakoribbak például  az étkezési rendellenességek, a drog- és alkoholhasználat, az alvásproblémák, az önbántalmazás, a hangulatingadozás, emellett olyan komplex kórképek is nagyobb arányban jelentkeznek náluk, mint a krónikus fáradtság  vagy épp a fibromyalgia.

Kutatások (és Barnard-Rae orvosa) szerint az ADHD-val küzdő nők, még ha első pillantásra nem is mindig mutatják a hiperaktivitásos tüneteket, maguk is szenvednek ezektől, azonban a magas energiaszint inkább egyfajta belső nyugtalanságként jelenik meg náluk. 

Ez folyamatos izgalmi állapotot, feszültséget és szorongást tart fenn, amire válaszul gyakran jelentkezik pszichoszomatikus eredetű fej- vagy hasfájás, szorongás, ezekhez köthetően pedig alacsony önértékelés és depresszió is.

Az ADHD-s nők tüneteinek felismerését tovább nehezíti, hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelően az érintett lányok/nők igyekeznek elrejteni ezeket a jellegzetességeiket. Míg egy kisfiú esetében könnyebben fogadjuk el az impulzivitást vagy az indulatkezelés nehézségeit, és szívesen segítjük őket abban, hogy társadalmilag elfogadható mederbe tereljék ezeket, azzal, ha egy lány képtelen a saját holmijára vigyázni, már kevésbé tudunk mit kezdeni.

Felismerés és kezelés

Természetesen nem minden feledékeny vagy túlköltekező nő ADHD-s, és ahány érintett, annyiféle megküzdési mód létezik. Vannak nők, akik számára az ADHD olyan mértékben megnehezíti a mindennapokat, hogy csaknem lehetetlennek tűnik a különböző teendők hatékony menedzselése, a munkaidő határidőinek betartása, vagy önszervező folyamatok bevezetése. Mások elrejtik a tüneteket, vagy különböző módokon kompenzálnak. 

Diagnózist – csakúgy mint más rendellenesség vagy betegség esetén – veszélyes lehet önkényesen felállítani. Míg az interneten elérhető ADHD tesztek jellemzően felülmérik az ADHD-t, mert nem veszik figyelembe a korábban már említett tényezőket (mióta állnak fenn a tünetek, mikor jelentkeztek először stb.), a rendellenességhez értő neurológus vagy pszichológus szakember segíthet közelebb kerülni magunk megértéshez. Azoknak, akik ADHD diagnózist kapnak, többféle kezelési mód áll rendelkezésükre a viselkedésterápiától, coachingtól kezdve a gyógyszeres kezelésig, emellett bizonyos esetekben enyhít a tüneteken a rendszeres életvitel, a pihentető alvás és az egészséges ételeken alapuló diéta is. Utóbbit és a járulékos betegségek kezelését is háziorvossal, majd szakorvossal érdemes egyeztetni.

Végül pedig sokat segíthet az is, ha az ADHD-val együtt járó atipikus neurológiai vonásokat nem feltétlenül negatívumként éljük meg, hanem lehetőséget teremtünk azok pozitív újrakeretezésére. Például az, hogy valaki nyughatatlan jellem, tele van ötletekkel, és nagy energiákkal tud elindítani valamit, boldog vállalkozóvá teheti, az pedig még sikeressé is, ha maga mellett tudhat egy neurotipikus cégtársat, akinek a számlák kezelése megy szuperül.

Nyitókép: Artur Widak/NurPhoto via Getty Images