„Adják elő a pult alól a Legót!” – karácsonyi bevásárlás a nyolcvanas években

Most vizsgázik igazán a kereskedelem: miképpen képes kielégíteni a keresletet?

Ezt a Népszabadság írta 1980. december 9-én, de a Kádár-kor utolsó évtizedében Magyarországon az összes karácsony előtt volt ilyen vizsga. A korabeli lapok minden évben alaposan körbejárták, hogy mit lehet – és még inkább: mit nem lehet – kapni, sok vásárlónak pedig nem az jelentett gondot, hogy miből vegyen ajándékot, hanem az, hogy mire tudja egyáltalán elkölteni a pénzét.

1980

Az áruellátásról gondoskodó kereskedelmi vállalatok már a karácsonyi szezon elején, előre bejelentették, hogy miből mennyit lehet majd kapni. A játékokkal és sportcikkekkel foglalkozó Triál 1980 októberében sajtótájékoztatón közölte, hogy lendkerekes játékból 1,7 millió, diavetítőből 53 ezer, diafilmből 250 ezer darab kerül az üzletekbe. A kor nagy slágere volt a Rubik-kocka, amiből 250 ezret ígértek, műanyag dömperből 70 ezret, NDK és cseh autópályából háromezret küldtek a boltokba.

A „nyugati” játékokat sem kellett teljesen nélkülözni: 290 ezer Matchbox autóról és 112 ezer dán Lego építőről is gondoskodtak – derült ki az Esti Hírlap október 24-i tudósításából. A másnapi Magyar Nemzet a Triál vezérigazgatójának sajátos kijelentését is idézi:

a rendelkezésre álló készlet kiegyensúlyozott ellátást tesz lehetővé, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy mindenből lesz elegendő.

Az év nagy újítása, hogy a Skála száz napig nyitva tartó – ma úgy mondanánk, pop-up – diszkontáruházat nyitott Kőbányán, a BNV területén.

A sűrű fillér jobb, mint a ritka forint

– mondta a Magyar Hírlap október 25-i számában Demján Sándor, a Skála-Coop vezérigazgatója. Külföldi mintára alkották meg a hatalmas Skála-Expo áruházat, ahol nem volt külön raktár, a beérkezett árut egyből polcokra rakták és tévékamerákkal őrizték, így a szokásoshoz képest negyedannyi dolgozó is elegendő volt. A költségek leszorításával olcsó árakat tudtak biztosítani, ami a nagy tételben vásárlást ösztönözte. A Magyarország december 21-i riportja szerint a Skála-Expo híre így terjedt szájról szájra:

Esküszöm, öregem, jobban szórakoztam tegnap a diszkontban, mint szombaton a diszkóban! A Coca-Cola olcsóbb, a Rodolfó viszont óriási volt! Divatbemutatót is láttunk, és Eszményi Viktória az énekszámok után még autogramot is adott.

Ma már mindennapos termék, de akkoriban még a karácsonyfa alá került a Fa dezodor és a Fa szappan: a Magyar Hírlap november 21-i tudósításában külön említik, hogy megérkeztek a Békés megyei boltokba. Győr-Moson-Sopron megyéből azt tartották említésre méltónak, hogy minden héten érkezik banán, december elejére pedig az első narancsszállítmányokat is várják, ám kevés a megyében a kolozsvári szalonna. Kaposváron „elegáns, szép ajándéknak illő kötöttholmiból” bővült a kínálat, Csongrád megyébe pedig nagyobb tétel camembert sajt érkezett.

Győrben a karácsonyi hanglemezvásár alkalmából önkiszolgálóvá alakították a Lenin úti hanglemezboltot – számolt be a Kisalföld december 3-án.

A sláger az Edda, Hungária, Hobo, Dinamit és Korál együttesek felvétele volt. A Boney M lemezéről nem is szólva, ami egy hét alatt elfogyott

– írták. December 5-én pedig arról számoltak be, hogy örülhetnek, akik évek óta kerestek diavetítőt, mert a győri Centrum áruházba megérkezett, bár hozzá való mesefilm mutatóba sincs.

Barna, nyúlánk fiatalasszony lelkendezik a műszaki osztályon. Boldogságának oka, mint megtudom, hogy újra lehet vasalót kapni. Mert hetek óta hiányzott az üzletekből e »luxustárgy«. Együtt örvendezünk. Ám hamarosan elszontyolodom, mert még mindig hiánycikk az én nagy vágyam: az egyliteres teáskanna

– olvasható a Szabad Föld december 14-i, korrajznak is beillő áruházi riportjában.

Hogyan vásárol ma játékot a magyar ember? Vesz például a csecsemőnek egy huszonöt forintos gumibabát, de mivel azt úgy önmagában nem illik ajándékként átnyújtani, vesz hozzá háromszázért valami ízléstelen vackot. Babakocsi után vágyódik a gyereke, van 250-ért és van 700-ért is, nyilván a drágábbat veszi meg, függetlenül attól, hogy a hároméves kislánynak az olcsóbb is tökéletesen megfelelne

– dohogott az újságíró a Magyar Nemzet december 19-i számában.

Szombathely főterén egy ember asztalról árul. Játékot is. Harsány hangon kiabálja: Megy a malac, itt a malac, jár a malac! Iszonyatosan ronda pettyes kis malacai vannak, amelyeket viszont ha lejtőre raknak — valóban járnak, döcögnek lefelé. Van piaca, óriási, hiszen: Megy a malac, jár a malac! Veszik, mint a cukrot — mert nem szokványos. Hogy a gyerek ízlésére milyen hatással van...?! Ne firtassuk

– tudósított december 20-án a Vas Népe a karácsonyi vásárról.

December 23-án a Népszava írt arról, hogy mi fogyott legjobban arany- és ezüstvasárnapon: nagy újdonság volt a sakk-komputer, a zenélő bili, ami „állítólag sikerélményt szerez a gyereknek”, a Cyrkotopf, ami egy légkeveréses főzőalkalmatosság, valamint a Minimat és Midimat mosógépek, melyek azzal okoztak csalódást, hogy részletre nem, csak készpénzért voltak elvihetők.

1981

Az 1981-es karácsonyra való felkészülés már nyáron megkezdődött: a Figyelő június 24-én arról írt, hogy a Budapesti Fűszer- és Édességnagykereskedelmi Vállalat raktárába már érkeznek a csokimikulások és szaloncukrok. Szeptember 26-án a Magyar Hírlap arról számolt be, hogy a BNV-n a Lego kiállítása aratta a legnagyobb sikert, a rakétakilövőből, a tűzoltóállomásból és az új Fabuland játékcsaládból karácsonyra is rendelt a Triál. A játékkereskedelmi vállalat járó, beszélő és cumizó olasz babákkal is bővítette a kínálatát.

Az év nagy újdonsága a hifi-torony, melyek boltokba kerülését 1981 utolsó negyedévére ígérték. A Veszprémi Napló november 12-i számából kiderült, hogy újdonság a Skála áruházakban a nyomógombos telefon, érkeznek beülős autók a Szovjetunióból és van elegendő Junoszty tévé. Hiány volt viszont kétkerekű gyermekbicikliből és NDK gyártmányú programozható varrógépből.

Milyen újdonságokkal lepik meg a vásárlókat, a gyermekeket Mikulásra és a karácsonyi ünnepekre? – kérdezte november 29-i számában a Kisalföld a Budapesti Csokoládégyárat.

A Télapó két újköntösű táblás krémcsokoládéval kedveskedik a gyermekeknek. Ismertetőjele természetesen a rajtuk látható süveges, hószakállas arckép lesz, a csoki íze rumos-barackos

– derült ki a válaszból.

Karácsonyi vásárról tudósít december 6-án a Magyar Hírlap. A Technika Házában a kovácsoltvas kapu is megremeg a tömeg taszigálásától, az emberek egymást tiporják. Tizenegykor nyitnak, alig múlik negyed 12, amikor megszólal a mikrofon:

Sajnálattal közöljük kedves vásárlóinkkal, a Lego elfogyott és már nem is kapunk!

Mégis mindenki marad, hátha csak vaklárma, miközben három rendőr tör magának utat, a játékosztályon pedig többen követelőznek:

Adják elő a pult alól a Legót!

Új hazai játékokról számol be december 13-i számában a Népszava: köztük van a szövőszék, amivel igazi szövetet lehet szőni és

a Puzzle, magyarul képes összerakó, amellyel a megfigyelőképességet és a türelmet lehet próbára tenni.

December 21-i számában a Hétfői Hírek arról ír, milyen árukkal találkozhat egy kiutazó magyar turista Bécsben: Moncsicsiből akad kulcstartóra valótól a valódi majomméretűig, de van távvezérelhető műkutya is, ami „megy, megáll, farkát csóválja, fejét mozgatja, ugat, szimatol, s állítólag még pisil is”.

A Munka című lap 1981. évi 12. számában arra hívta fel a figyelmet, hogy „amíg nem tudunk kellő mennyiségben exportálni a tőkés piacokra, addig importlehetőségeink is korlátozottak”.

Meg kell érteni, ha nem lehet korlátlan mennyiségben kapni mondjuk LEGO-t vagy Matchboxot, Philips magnós rádiót vagy olasz pulóvert

– magyarázta a lap, amely szerint a magnós rádióra vadászók általában jobban hallatják a hangjukat, mint azok, akik szíves örömest viszik haza az egyszerűbb, olcsóbb ajándékokat.

1982

Az Esti Hírlap 1982. november 12-én arról írt, hogy a téli vásár már nem egy, hanem két hónapig tart, egyre kevesebben hagyják a vásárlást ezüst- vagy aranyvasárnapra. A Zalai Hírlap november 24-én arra hívta fel a figyelmet, hogy ajándékkal csak a gyermeket lehet nevelni:

a felnőttet aligha változtathatjuk meg egy ajándékkal. Ne is akarjuk, önmaguk gondozására kevés ügyet fordító nőknek hiába veszünk piperecikkeket, botfülűnek lemezt, ügyetlennek fonalat, kötőtűt. Nem is ez a változtatás ideje, a karácsony az örömszerzés alkalma.

A Képes Újság ajándéktippje december 11-én:

Kislányoknak, kisfiúknak egyaránt jó ötlet a bababútor. Kapható gyermekszoba, nappali, fürdőszoba- és konyhaberendezés is miniméretben. Az NDK gyártmányú kisbútorok például kiválóan alkalmasak arra, hogy gyermekeink fantáziáját megmozgassák, miközben az apa-, vagy anyaszerepet eljátsszák képzeletben a berendezett babalakásban.

A Népszava szerzője a december 19-i lapszámban úgy értékelt: a karácsonyi kínálat olyan, amilyet az ország gazdasági viszonyai lehetővé tesznek. „Sokan fitymálhatnák, és még többen megirigyelhetnék” – jelentette ki.

1983

Elemes játékokból – a kisautók és más játékjárművek kivételével – a korábbi évektől eltérően várhatóan elegendő lesz idén

– ígérte szezonindító sajtótájékoztatóján a Triál kereskedelmi vállalat. Kislányoknak elemes varrógépeket, mosógépeket, porszívókat és más konyhagépeket ajánlottak, emellett rádióvezérlésű terepjáró autót, mágneses várépítőt, Rébusz keresztrejtvény társasjátékot is kínáltak karácsonyra.

A Centrum-áruházak – a Népszabadság november 26-i cikke szerint – csehszlovák, NDK, román, bolgár, lengyel és szovjet áruházakkal fenntartott cserekapcsolataik révén igyekeztek bővíteni a karácsonyi választékot.

Bulgáriából főként kerámiák, gyermekruhák, játékok, Romániából pedig orkán anorákok, dzsekik, steppelt kabátok és népművészeti ajándéktárgyak érkeznek az áruházakba. A Centrum e termékekért cserébe főként hazai kozmetikumokkal, szőnyegekkel, fonalakkal, valamint népművészeti ajándékcikkekkel fizet

– árulták el.

A Népszava szerzője december 7-én a Lego-őrületre panaszkodott.

A Lego-játék valóban kedves és jól használható. Nem véletlenül tett szert világhírre. De észbontóan drága

– írta a szerző, aki szerint egyhavi átlagbérből az átlagosnál valamivel szerényebb „Lego-arzenálhoz” lehet hozzájutni, miközben a gyereknek fogalma sincs a játék áráról. Pedig, véli az újságíró, a gyerekek számára a játékok nem fényes szerkezetek, hanem valóságosan használható tárgyak, és egy botból is lehet a kezükben Szandokán kardja.

A kisgyerekek karácsonyi ajándéka közül nem hiányozhat az Amodent fogszínező tabletta. Különösen akkor, ha az ígért mennyiség megérkezik a megyébe. A fogmosás előtt elrágott tabletta a fogakat rózsaszínűre színezi, s a festékréteget csak gondos fogmosás tudja eltávolítani

– adott tippet a Hajdú-Bihari Napló december 13-án. Ugyanitt december 20-án azt írták: a Debrecen Áruházban már Panasonic videomagnót is lehet kapni, aminek közel 70 ezer forintos ára nem csábít meggondolatlan vásárra, de az áruházba érkezett 15 készülékből 13 már gazdára talált.

1984

Óraműves kismozdony, Ferrari- és Porsche-modellautó, mágneses célbadobó, sokféle beszélő, síró baba – ezeket az újdonságokat ajánlotta évi rendes sajtótájékoztatóján a Triál kereskedelmi vállalat a Magyar Nemzet 1984. november 13-i tudósítása szerint. A Népszava november 28-án arról írt, hogy többféle villanyborotvát importált a hazai kereskedelem: mivel a gyártók állandóan korszerűsítik termékeiket, az is vehet, akinek már van.

Kérdés viszont, ki fog vásárolni olyan elektromos gépet, mint amelyik semmi másra, csak tojásfőzésre alkalmas?

– tették fel a kérdést.

December 18-i cikkében a Magyar Hírlap arra panaszkodott, hogy

a karácsonyi kellékek zömét tisztességtelen felárral próbálják ránk sózni a magánkereskedők és a fenyőfa eladásából is sokan akarnak hirtelen meggazdagodni.

A lap szerint nem lehet tizenéves fiúgyerekre szép öltönyt találni, magas, testes férfiak számára jó, ha kétféle télikabát kapható, asztali rádióból és sok tartós fogyasztási cikkből is szegényes a kínálat.

Márpedig ezek helyett nem lehet kozmetikumot, naptárt, órával kombinált tollat vagy netán szaunakályhát ajándékozni, még ha leértékelve árulják is

– állapították meg.

1985

A Budapesti Finomkötöttárugyárban hat korszerű kötőgépet és három kikészítő berendezést állítottak munkába, amelyeken sportos szabadidő-ruházat alapanyagát gyártják – írta 1985. november 11-i számában a Fejér Megyei Hírlap, hozzátéve, hogy a karácsonyi vásárra már az üzletekbe küldik a sportos szabadidő-ruhákat, amelyek többsége az amerikai Wrangler márkanéven kerül forgalomba.

November 30-án a Magyar Hírlap azt kifogásolta, hogy a kisebb pénzűek, családok nem kapnak megfizethető árut a boltokban.

A szaporodó reklámok, hirdetések figyelmen kívül hagyják a valóságot, feneketlen pénztárcákat céloznak meg. Valamiféle földtől elrugaszkodott hangnemben röpködnek az ötszázasok, az ezresek, mintha mindenkinek húszezer volna a havi fizetése. Könyv, hanglemez, sál mintha már nem is volna ajándéknak való.

Ehhez képest az Esti Hírlap december 2-i számában az Aranykapu vásár Hungaroton pavilonjának vezetője arról számolt be, hogy „az új Kabos-lemezt viszik, mintha ingyen adnánk”.

Szintén december 2-án a Népszabadság azt írta: az egész országban hiánycikk a hótaposó, a szánkó, a sportruházat, a sífelszerelés. A nagykereskedelem két éven át tukmálta a boltokra a márkás cikkeket, aztán óriási árkedvezménnyel volt kénytelen megszabadulni a rajta maradt holmiktól, „az idén emiatt a kiskereskedelemnek alig csurrant-csöppent valami”.

Mit vegyünk a nagylánynak? Enyhén bolondos ötlet, de mert még hasonlót nálunk nem árultak, igazi meglepetés a pávamadár tollával díszített pulóver. Szilveszter után — tollavesztetten — akár hétköznapi viseletre is alkalmas

– írta december 9-én a Népszabadság. Megemlékezett a lap a három hónapos kortól ajánlott, 900 forintért kapható maciról:

ennyi pénzért tülköl az orra, forgatható a szeme, a nyakába akasztott óra húzogatásra csörög, macitestének minden hajlatába bedugható valamelyik ujjacska, s minden bedugiszálás után történik valami esemény, zaj vagy mozgás.

„Rémesen csúfocska”, görbe lábú Barbie-babákat is talált a szerző, minden méretben. És még egy nagy újdonság:

Nem az átlag állampolgár karácsonyi ajándéka lesz, de azért jó, hogy már nemcsak a moziban, hanem a Skálában is látni ilyet: automata mosogatógép.

A Vasárnapi Hírek 1985. december 15-i cikke szerint ugyancsak a Skála kínált szovjet mikrohullámú sütőt és nagy sikerű Skála-társasjátékokat is Holiday, Hugó Hami és Police 07 néven. 

1986

A CD-lejátszó ígérkezett az 1986-os év nagy újdonságának: a Magyar Hírlap szeptember 19-i számában a Centrum Áruházak export-import főosztályának vezetője tett ígéretet arra, hogy a karácsonyi vásárlások idejére ezer darab lejátszót, és a Hungarotonnal egyeztetve 20-25 féle poplemezt hoznak be, köztük a nosztalgia iránti igényt kielégítve a Beatles zenéjét. A Képes Újság november 22-i számából kiderül, hogy Adidas-cikkeket is árusítanak az ünnepi időszakban.

Videomagnóból, az új nagy »sztárból«, hétfélét ígér a Centrum, december tizedike körül érdemes szétnézni

– írta december elsején a Magyar Hírlap, hozzátéve, hogy „műsoros kazettákból nem az kapható, amit vennénk és drágák”.

Hol van már a néhány esztendővel ezelőtti könyvkereskedői panasz, amikor is a sajtó hasábjai tele voltak a könyvterjesztők sirámaival, miszerint alig-alig található a kiadók karácsonyi kínálatában ajándékozni való (értsd: drága) könyv?

– írta december 3-án a Magyar Nemzet, felhívva a figyelmet arra, hogy a Helikon kiadó „potom 2700 forintért” közreadta Mátyás király ítélőmesterének, Thuróczi Jánosnak A magyarok krónikája című ősnyomtatványát, 900 forintért pedig Hunfalvy János Magyarország és Erdély képekben című, több mint kétszáz acélmetszetet tartalmazó kötetét.

A Skála 27 áruházában hozott létre Computer-S néven számítógépes sarkot. A Magyar Nemzet december 8-i számában a szerző azon háborgott, hogy „ki tudja miért nem magyar nevű” az új üzletrész, ahol még mindig jól eladható a Nyugat-Európában már lecsengő Commodore 16-os számítógép és a hazai gyártmányú Primo.

Az idegen eredetű kifejezések mást is felháborítottak.

Miért fog el rossz érzés, amikor karácsonyi hirdetéseket olvasgatok? Miért bosszankodom? Hát sok mindenért. Kezdjük talán azzal, hogy miniszteri rendelet ide vagy oda, hemzsegnek az idegen szavak. A vásárló szeretné tudni, mit kínálnak neki. Ezzel a hirdetők, úgy látszik, nemigen törődnek. Fejtörést okoz például a fondügarnitúra, mert igazából nem lehet tudni, hogy mit is takar ez az elnevezés (talán sajtoskészletet?)

– így morfondírozott egy levélíró az Édes Anyanyelvünk 1987. évi első számában.

1987

1987-ben a karácsonyi felkészülést alaposan felforgatta, hogy a következő évtől adóreformokat helyeztek kilátásba, ami azzal járt, hogy az emberek igyekeztek még a várható áremelkedések előtt elkölteni a pénzüket.

A legtöbben előre hozzák a későbbi vásárlást. Most veszik meg a hűtőt, a tévékészüléket, amikor – úgy hiszik – olcsóbb

– mondta az Esti Hírlap kérdésére Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár az október 3-i lapszámban.

A Népszava október 23-án arról írt, hogy a korábbi éveknél 10-12 százalékkal több importcikk érkezik a szocialista országokból az utolsó negyedévben: köztük 23 ezer szovjet hűtőszekrény, 520 NDK hűtőláda, szovjet pianínó és zongora, kubai gitár.

Október 30-án ugyancsak a Népszava írta meg, hogy a budapesti Lenin körúton a Triál megnyitotta az ország legnagyobb játék- és sportüzletházát. A cikkből kiderül, hogy hiányos még a csecsemőjáték-kínálat: százezer csipogó játék pvc-alapanyaghiány miatt nem készült el, ezt NDK csörgőkkel igyekeznek pótolni. Újdonság a Rubik-féle Karikavarázs nevű játék.

A kislányoknak kevesebb baba jut az idén — bár kétszer annyi Barbie-ról, Petráról, Jane-ről és Suzyról — úgynevezett hölgybabáról — gondoskodtak a kereskedők, mint tavaly

– írták.

December 19-én ugyancsak a Népszavának a Centrum Áruházak szakszervezeti intéző bizottságának titkára azt mondta: nem ők felelnek az áldatlan helyzetért, a megrendelt árumennyiség fedezte volna a vásárlói igényeket, a jövő évi áremelések viszont felborították a terveket.

Nagyon sokan előrehozták vásárlásaikat, ezzel váratlan és nehéz helyzetbe hozva a kereskedelmet

– mondta. Arra is panaszkodott, hogy kifejezetten paprikás volt a hangulat az üzletekben: „rosszindulatú megjegyzések röpködtek a levegőben, gyanúsítgatások, vádaskodások, mintha a kereskedelmi dolgozók tehetnének arról, hogy emelkednek az árak, és hogy néhány áruféleségből hiány keletkezett”.

1988

A Népszabadság 1988. november 2-én arról írt, hogy a Kereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint túl sok játékújdonságra nem számíthatnak a vásárlók: a belföldi és a szocialista országok szállítói nem ajánlottak keresett játékokat, a tőkés országokból pedig 40 százalékkal alacsonyabbak a beszerzési lehetőségek, mint az előző évben.

A magyar emberek azonban megoldották maguknak a tőkés importot: már a november 7-i ünnepnapon elözönlötték Bécset. A Népszava november 9-i beszámolója szerint 20 ezer magyar személyautó és több mint 500 autóbusz kereste fel az osztrák fővárost, százezernyi magyar látogatója volt Bécsnek, akik legalább félmilliárd schillinget költöttek el. Az osztrák gazdaság és kereskedelem jól járt a rohammal, de gondokat is okozott a közlekedésben.

A Keravill igazgatója a Magyar Hírlap 1988. november 30-i számában azt mondta, hogy már nem is forgalmaznak videomagnót, mert csak 40-50 ezer forintért tudnák kínálni, miközben Ausztriában átszámítva 20-30 ezer forintért is beszerezhetők. A Keravill forgalma több százmillió forinttal csökkent az ausztriai bevásárlóutak miatt, a készletüktől jóformán nyereség nélkül szabadultak meg.

Egész Budapest Bécsben van. Nem vicc. Bárkit keresek — akár hivatalos ügyben —, olyanokat, akiket pedig nem szokott elkapni a vásárlási láz: kiderül, hogy kivettek néhány nap szabadságot és átruccantak karácsonyi bevásárlásra Bécsbe. Idehaza már hetek óta arról cikkeznek a lapok, milyen jó lett volna, milyen jó lenne azt a nem kevés schilinget itthon tartani

– írta a Magyar Nemzet december 8-i számában Ember Mária.

Decemberi forgalmunk tavaly 2,2 milliárd forintot tett ki. Az idén örülünk, ha 1,9 milliárd meglesz folyó áron

– mondta a december 12-i Népszabadságban a Centrum vezérigazgatója, hozzátéve, hogy a legnagyobb hiánycikk a vevő lett. A Skála Metró kereskedelmi igazgatója pedig elárulta: náluk 48 ezer forintba kerülne az a Gorenje hűtő, amit Bécsből 25 ezer forintért hoznak be a bevásárlóturisták.

Megnehezítette, de nem lehetetlenítette el a Bécsbe tartó bevásárlóturisták dolgát, hogy korlátozták a fejenként kivihető valuta mennyiségét: a Népszava december 13-i riportjából kiderült, hogy egy fiatal pár a papát is magával vitte Debrecenből, hogy hármuk valutakeretéből megvehessék az áhított videót. A cikk szerint a papa egy üveg drága sört is megérdemelt a vonat büfékocsijában, hiszen hároméves utazási lehetőségét áldozta fel a gazdag karácsonyi ajándékért.

1989

1989-ben a lapok már tele voltak ausztriai, németországi, sőt isztambuli bevásárlóutak hirdetéseivel. Áruhiányról kevés szó esett a sajtóban. A Keravillban is megjelentek a Gorenje fagyasztószekrények: a Népszava november 21-i számában arról kérdezte a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesét, hogy nem „eső után köpönyeg”-e azután árulni ezeket, hogy magyarok tömegei rohanták meg értük az osztrák boltokat. A kereslet azonban megmaradt.

Az emberek tartanak a húsáremelésektől, igyekeznek annyit vásárolni, amennyi belefér a fagyasztóba

– hangzott a válasz.

A banán sem volt már hiánycikk. A Világ november 23-án arról tudósított, hogy a főváros lakossága lépten-nyomon banánlerakatokba ütközik, a szemétgyűjtőkből banánhéjak lógnak kifelé. „Egyik napról a másikra megszűntek a banánsorok, elmaradtak a banánveszekedések, s immár furcsa mosollyal nyugtázzuk, ha valaki Bécsből banánt hoz ajándékba” – írta a lap.

Míg az előző évben a magyar turisták lepték el Ausztriát, 1989-ben már a déli határ menti magyar városok váltak a bevásárlóturizmus célpontjaivá.

Jugókhoz jön a magyar Jézuska?

– tette fel a kérdést címlapján a Csongrád Megyei Hírlap 1989. november 23-án. A Jugoszláviából érkezők érdeklődését a hazai élelmiszerek alacsonyan tartott ára váltotta ki, a kereskedők szövetségének képviselője a lapban „kereskedői vénával berzenkedett azon abszurditás ellen, hogy a 190 forintba kerülő húst 150 forintért hajigáljuk ki az országból”. Két nappal később az MTI arról számolt be, hogy a kormány kiviteli tilalmat rendelt el húsra, étolajra, margarinra, vajra, sajtra, cukorra, rizsre, fűszerpaprikára, paradicsompüré konzervre és karácsonyi fenyőfára.

A Debrecen Áruház környékét a Hajdú-Bihari Napló december 18-i cikke szerint lengyel utcai árusok lepték el. Az áruház igazgatója a lapnak azt mondta: az utcai vásározók részben rontják az áruház forgalmát, ugyanakkor sok vevőt becsalogatnak hozzájuk, akik már bent, az áruházban eszmélnek rá arra, hogy nem minden olcsóbb, amit az utcán kínálnak.

G. I. Joe-játékokat, Barbie babákat, Adidas termékeket kerestek sokan a Fehérvár Áruházban – ez már a Fejér Megyei Hírlap december 29-i számából derült ki, ahogy az is, hogy a műszaki cikkeket nem annyira ajándéknak szánták az emberek, inkább a pénzük átmentésére, befektetésére vásárolták.

Hogy történhetett meg például, hogy nálunk történelmi korszakot jelölő szimbólummá válhatott egy nyomorult hűtőszekrény, a Gorenje? (…) Hogy történhetett meg, hogy a szovjet határforgalom felélénkülése után, egész Észak-Magyarországon előbb jelentek meg a földre terített pokrócokról, hátizsákokból és kéziszatyrokból árusító lengyel turisták, mint a hivatásos magyar kereskedelem? Hogyan történhet meg az, hogy déli területeinken, ahova ma tízezrével érkeznek kemény valutás jugoszláv vásárlók, ott már-már fejvesztett pánik tör ki kereskedelmi berkekben?

– tette fel a kérdést 1989. november 21-én a Szabad Föld. És a választ is megadta:

úgy, hogy nálunk a kereskedők többsége hamis tudattal látja el feladatát, más szerepet tulajdonítva magának, mint amire rendeltetett. Nem szolgáltat, hanem eloszt, juttat, „ellát”, sőt ad. Azt — amit. Úgyahogy...

Nyitókép: Fortepan / Szalay Zoltán