A Hangya és a Darázs kritika - Az idei legapróbb Marvel-film
2018. július 19. 17:34
Megérkezett a Végtelen háború utáni első, és egyben az idei év utolsó Marvel-filmje - lássuk hogyan teljesít A Hangya és a Darázs!
A Hangya első részét szerettük, egy könnyed családi vígjátékként tekintettünk rá, annak pedig tökéletesen megfelelt. Nincs ez másképp a folytatással kapcsolatban sem: A Hangya és a Darázs is egy könnyed családi vígjáték, se több, se kevesebb. A Végtelen háború eseményei után viszont többre számítottunk...
Az alaptörténet nincs túlbonyolítva: Hank Pym (Michael Douglas) ki akarja hozni a több évtizede a kvantumvilágban rekedt feleségét (Michell Pfeiffer), amihez lánya, Hope (Evangeline Lilly) asszisztál. Igen ám, de persze nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy tervezték, ezért kénytelenek Scott (Paul Rudd) segítségét kérni, aki épp házi őrizetben van, ezért nem nagyon hősködne feleslegesen...
Persze aztán beadja a derekát, pláne úgy, hogy feltűnik a színen Ghost/Szellem/Fantom (Hannah John-Kamen) is, aki képes átrezonálni lényegében bármin. Ki ő, honnan jött, hogy tett szert ilyen képességre? Ezek a legizgalmasabb kérdések a filmben, amikre szerencsére válaszokat is kapunk. Ghoston kívül pedig van még egy főgenya, de ő csak amolyan súlytalan rosszfiú, Walton Goggins megformálásában (aki az új Tomb Raider gonosza is volt).
Félreértés ne essék: A Hangya és a Darázs egy jó film, kellemes hétvégi popcorn mozi. Viszont a Marvel-filmek sorában már nem annyira állja meg a helyét, nincs tétje. Idén már kaptunk egy Fekete Párducot és egy Végtelen háborút is, utánuk pedig a Hangya... egy kicsit más szint, na. (Nekem személy szerint jobban tetszett, mint a Fekete Párduc, de ha objektíven nézem, tényleg nem említhetők egy lapon, világépítésben, karakterek mélységében, stb.)