A Hangya és a Darázs kritika - Az idei legapróbb Marvel-film

rtl.hurtl.hu

2018. július 19. 17:34

Megérkezett a Végtelen háború utáni első, és egyben az idei év utolsó Marvel-filmje - lássuk hogyan teljesít A Hangya és a Darázs!

A Hangya első részét szerettük, egy könnyed családi vígjátékként tekintettünk rá, annak pedig tökéletesen megfelelt. Nincs ez másképp a folytatással kapcsolatban sem: A Hangya és a Darázs is egy könnyed családi vígjáték, se több, se kevesebb. A Végtelen háború eseményei után viszont többre számítottunk...

Az alaptörténet nincs túlbonyolítva: Hank Pym (Michael Douglas) ki akarja hozni a több évtizede a kvantumvilágban rekedt feleségét (Michell Pfeiffer), amihez lánya, Hope (Evangeline Lilly) asszisztál. Igen ám, de persze nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy tervezték, ezért kénytelenek Scott (Paul Rudd) segítségét kérni, aki épp házi őrizetben van, ezért nem nagyon hősködne feleslegesen...

Persze aztán beadja a derekát, pláne úgy, hogy feltűnik a színen Ghost/Szellem/Fantom (Hannah John-Kamen) is, aki képes átrezonálni lényegében bármin. Ki ő, honnan jött, hogy tett szert ilyen képességre? Ezek a legizgalmasabb kérdések a filmben, amikre szerencsére válaszokat is kapunk. Ghoston kívül pedig van még egy főgenya, de ő csak amolyan súlytalan rosszfiú, Walton Goggins megformálásában (aki az új Tomb Raider gonosza is volt).

Szóval jut itt minden jóból, a sztori is izgalmas, a színészek is jók, Ghost karaktere remek háttérsztorit kapott, poénokból is van bőven, a kicsinyítős-felnagyítós harcok még mindig remekül meg vannak komponálva, és a kvantumvilágról is egy (picivel) többet tudunk meg, de mégsem ájultunk el az összképtől.

Félreértés ne essék: A Hangya és a Darázs egy jó film, kellemes hétvégi popcorn mozi. Viszont a Marvel-filmek sorában már nem annyira állja meg a helyét, nincs tétje. Idén már kaptunk egy Fekete Párducot és egy Végtelen háborút is, utánuk pedig a Hangya... egy kicsit más szint, na. (Nekem személy szerint jobban tetszett, mint a Fekete Párduc, de ha objektíven nézem, tényleg nem említhetők egy lapon, világépítésben, karakterek mélységében, stb.)

Akinek bejött az első rész, annak ez is tetszeni fog, aki pedig csak azt nézi, hogyan kapcsolódik a sztori a Végtelen háborúhoz, annak elég a stáblista utáni első jelenetre beülnie. Ha a haverokat akarom lenyűgözni, a Végtelen háborúra viszem őket, ha pedig Faterral néznénk valamit, akkor A Hangya és a Darázs a tökéletes választás - nincs túlbonyolítva, nem kell nagyon odafigyelni rá, látványos, vicces, és... ennyi.