Kamaszodik a pókgyerek, vajon felnőhet a feladathoz?

2017. július 6. 13:33

A lerágott csontnak ígérkező Pókember-Hazatérés című film, bevalljuk, pozitív csalódás volt, ami persze nem azt jelenti, hogy nincsenek hibái, de az biztos, hogy idén az egyik legszórakoztatóbb képregényfilm. Spoiler mentes kritika!

Peter Parker történetét már több ízben megismerhettük, kezdve a fertőzött pókcsípéssel, a gimnáziumi zaklatásokkal, a reménytelen szerelmekkel egészen a szomorú családi háttérig és a későbbi munkahelyi mellőzöttségig.

Hát ez így azért elég sok is, meg már elég unalmas is, nem?

Hiába vannak jó pontjai a Tobey Maguire-ös eredeti Pókember-filmeknek, illetve hiába működik a kémia Emma Stone és Andrew Garfield között, a poénosabbra sikeredettA csodálatos Pókember-filmekben, akkor is éreztük, hogy ezek még mindig nem az igaziak! Nem azt kaptuk, amit a képregények, valamint a mese kapcsán tapasztalhattunk gyerekkorunkban!

Nos, miután a Marvel ismét megkaphatta a jogokat, hogy a hálószövőt berántsa az amúgy is jogos helyére a Marvel Univerzumban, rögtön láthattuk is a Bosszúállók legutóbbi feltűnésekor az Amerika kapitány: Polgárháború című filmben.

Egyébként nekünk már akkor is tetszett a csicsergő ifjonc, aki Tony Stark "apródjaként" csöppen a történésekbe és akin egyértelműen látszik, rajong a szuperhősökből álló közegért.

Ebből kiindulva és tulajdonképpen innen veszi fel a fonalat a Pókember-Hazatérés, melynek címe többszörös utalás, egyrészt az amerikai suli bulikra utalva - mivel hősünk ismét kamasz lett, ráadásul ezúttal tényleg egy korban közelebb álló színész, Tom Holland alakítja – másrészt pedig nyilván a stúdióhoz való visszatérést is jelöli.

De szerintünk van egy harmadik szemszög is, ugyanis ez a hálószövő tökéletesen beleillik a Bosszúállók csapatába, az önálló film pedig megállja a helyét Amerika kapitány, Vasember és a többiek eredettörténetei mellett, ezzel pedig a karakter filmes feldolgozások között betöltött méltó helyére is utalnak.

Ez persze leginkább a már említett főszereplőnek Tom Holland-nak köszönhető, aki korából kifolyólag is tökéletes a szerepre, ugyanakkor az is látszik, hogy akárcsak az általa játszott Peter, ő is imádja, hogy részese lehet ennek az egésznek. Képes velünk elhitetni, hogy egyszerre a gimi legnagyobb lúzere és a világ egyik legmenőbb arca! Olyan pillanatai vannak, amitől tényleg azt gondoljuk, hogy Pókember valahol tényleg a szuperhősök rock sztárja, aki lenyomja a koncertet szívéből-lelkéből, aztán hazamegy és ő a világ legátlagosabb embere.

Ezzel pedig el is árultuk a film lényegét, Peter Parker ugyanis egy unatkozó nebuló, aki megkapta élete legnagyobb lehetőségét és továbbra is vágyik rá, hogy bizonyítson!

Nem találja a helyét az iskolában, félti a szeretteit, miközben buzog benne a tettvágy. Végre láthatjuk, mit csinálnak a hősök, ha nem a világ megmentésén dolgoznak, valamint, hogyan is tanulnak bele ebbe a hősszerepbe.

Ebben segíti iskolatársa, Ned (Jacob Batalon), aki egyfajta Robin-ként támogatja barátját a civil, illetve a szuperhős életében is. De Tony Stark is próbál apaszerepben mentorkodni a srác felett, azt pedig mondanunk sem kell, hogy Robert Downey Jr., már tényleg erőlködés nélkül hozza Vasember figuráját, ahogyan Marisa Tomei, May nénije is lesben áll, hogy átsegíthesse Peter-t a kamaszok mindennapi problémáin. Hiába az okostojásokhoz illő szemüveg, a színésznő csodaszép és olyan erős kisugárzása van, hogy ha megjelenik, csak rá tudunk figyelni.

De akkor mégis mi adja a cselekmény konfliktusát?

Amellett, hogy Parker-nek meg kell küzdenie saját érzéseivel, akár az első szerelemről, akár a világmegváltó terveiről legyen szó, fel kell nőnie a feladathoz, felelősséget kell vállalnia és meg kell találnia a helyét a világban, miközben egy pitiánernek tűnő, de annál nagyobb problémákat okozó rablóval (Michael Keaton) is kénytelen felvenni a harcot.

Keaton főgonosza egyébként méltó ellenfele a bizonyítani vágyó fiúcskának. Ismerjük a motivációját, a céljait, mégis képes bennünket meglepni. A színészóriás pedig az újabb szárnyas szerepben is képes még újat mutatni.

A kiemelt karakterek mellett rengeteg mellékszereplőt mutatnak meg, akiket ismerős arcok alakítanak és akikkel reményeink szerint még vannak tervei a stúdiónak.

A Pókember-Hazatérés tipikus, vicces Marvel-film, amit szerencsére nem toltak túl, azonban elég bő lére eresztették. A jópofáskodást például gyakran el is húzták, ahogyan felesleges járatok is bőven akadtak a filmben. Ezek mellőzése még pörgősebbé és még lendületesebbé tette volna, az egyébként korrekt bemutatkozást, amiből szerencsére a jellemfejlődés és az akció sem maradhatott ki!

A látványos ugrabugrálások és a folyamatos dumálás mellett van még valami, ami nagyon jellemzi az eddigi legkönnyedebb Pókember-filmet, ez pedig a klasszikus amerikai gimis filmek világa. Ugyanis a moziban ülve többször eszünkbe juthatnak az olyan régi filmek, mint például a Nulladik óra, vagy a Meglógtam a Ferrárival, erre pedig nem csak a szuper zenei aláfestés segít rá!

A post shared by ✌️ (@tomholland2013) on Jun 21, 2017 at 1:01am PDT

Összességében egy igazi Marvel-féle Pókembert kaptunk, ami bár nem tökéletes, de ahelyett, hogy még egy bőrt lehúztak volna az unásig ismételt sztoriról, a készítők mertek kisebben gondolkodni és valódi fiatalos lendülettel kivetni a hálójukat a nézők szélesebb rétegére!