Aki önök közül elmúlt 50 éves és munkát keresett vagy munkát keres – milyen tapasztalatai vannak? Alighanem azt gondolja, hogy a munkáltatók nem kapkodnak ön után, ha egyáltalán válaszolnak önnek. 15 év múlva minden harmadik munkavállaló 55 évesnél idősebb lesz Európában. Munkát nálunk is sokan keresnek most és majd ebből a korosztályból, de esélyeik szerények.

Az internet és a véleményszabadság, ami mindenképpen érték. Ön olvas kommenteket a neten? Komolyan veszi őket? Ír is? Mit? Miért? Véleményt, ellenvéleményt, esetleg jól esik önnek, hogy következmény nélkül bárkinek majdnem bármit odamondhat? Meglehet fizetnek önnek azért, hogy kommentekkel támogassa a kormányt vagy valamelyik ellenzéki pártot? Arról már kezdünk valamit sejteni, hogy miért és mennyiben felelős egy kiadó a weboldalain olvasható kommentekért. De mi a teendője egy kiadónak, hogy ne kelljen bíróságokra járkálnia?

Önök tudják, mit csináljanak, amikor egy fogyatékkal élő emberrel találkoznak? Igen vagy nem, minden huszadik honfitársunk fogyatékkal él, összesen úgy félmillióan. Az ország lakosságának 5 százaléka. Érdekes, talán oka van, hogy ugyancsak 5 % arányban kell fogyatékosokat foglalkoztatnia minden cégnek, amelynél több mint 25-en dolgoznak. Vagy fizetni kell. Sokan inkább fizetnek, mint alkalmaznak: évente 65 milliárd forintot, ebből az összegből 64 ezer sérült embert lehetne foglalkoztatni.

Az összes iskolát kötelezik arra, hogy minden vagyonát, beleértve az épületet és összes berendezését sürgősen adja át az államnak vagyonkezelésre ingyen. Majdnem 3000 iskoláról van szó, főleg népesebb településeken. Mi a garancia arra, hogy az állam vagyonkezelőként gondos, értékmegtartó, meglehet értéknövelő gazdaként jár el ezzel a kicsikarandó önkormányzati vagyonnal?

82 évesen is a világot járja a brit Jane Goodall, az emberhez közeli csimpánzok szakértője, aki sok mindent megfigyelt az állatokról, amit a tudósok nem. Világhírű állatvédő és környezettudós, aki szerint mindenki tehet a Föld jövőjéért. Évtizedeket töltött Afrikában, utóbb intézetet alapított, világszerte, így Magyarországon is vannak követői. Megkérdezzük tőle, mi hajtja őt ma is?

Persze, hogy ki-ki szeretne gondoskodni majd szüleiről, ha erre szükségük lesz. Ez a gondoskodás egy új törvénymódosítási szándék szerint akár az idén júliustól államilag érvényesíthető és behajtható kötelezettséggé válik. Ha önnek vannak, vagy lesznek idős szülei, akik szegények, bölcsen teszi, ha, akár képes erre, akár nem, elkezd félretenni, hogy ha személyesen nem is tud majd gondoskodni róluk, képes legyen ezért fizetni.

Ha a VÉDA-rendszer tartja első havi bírságolási tempóját, úgy jövő júliusra behozhatja vételárát, illetve, és ez a nem jó hír, ez a jelenlegi tempó minden egyes magyar állampolgárnak, beleértve a csecsemőket is, átlagosan 1200 forintjába kerül évente. Átlagról van szó. Örülhetnek a csecsemők, hogy nem vezetnek.

Halálra éheztettek egy másfél éves kislányt Gyöngyösön. Brutális és kegyetlen bántalmazás, ilyenek ellen is kampányol az ENSZ gyermekjogi szervezete, az UNICEF magyar bizottsága adónk egy százalékát kérve. Kampányvideóikban a gyerekek bántalmazására hívják fel a figyelmet, meglehetősen szokatlan és megosztó tartalommal.

Sok bajunk van vele, de megszoktuk. Működése mindannyiunkat érint, adót is fizetünk érte, de keveset tudunk róla. A megfejtés: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az OEP. Kezeli a gyógyításra szánt pénzeket évi 2 ezer milliárdot és ebből: úgy-ahogy finanszírozza a kórházakat, a rendelőket és a háziorvosokat. Fizeti a táppénzt, a gyedet és sokféle más ellátást.  Dönt a gyógyszereinkről és ezek támogatásáról, az új technológiák alkalmazásáról és az egyedi méltányossági kérelmekről – amikor valaki szeretne hozzájutni költséges, de számára létfontosságú gyógyszerekhez. Eddig. Mostantól, ha jól értjük, az egységes OEP-et szétszedik. Egy része az egészségügyi államtitkársághoz kerül, egy másik része az Államkincstárhoz. Ennek mi értelme és ebből mi lesz?

Szerencsés egy ország, ha állampolgárait érdeklik a költségvetés részletei. Hiszen a számok azt mutatják meg, hogy a kormány hogyan, mire akarja költeni az adófizetők pénzét. A kormány 3 százaléknál magasabb növekedéssel és 1 százaléknál alacsonyabb inflációval számol. Egy napilap azt írja, hogy a költségvetés több mint 2500 sorából majdnem 1500 sor az ideivel azonos kiadásokat tartalmaz, 381 tétel viszont csökken. A többi értelemszerűen nő.  

Angela Merkel német kancellár, aki a 80 milliós Németország és kimondva, ki nem mondva, az Európai Unió élén szembe került egy másik 80 milliós ország, Törökország elnökével, Erdogannal. Aki pontosan tudni véli, hogy a menekültek ügyében az Unió kiszolgáltatott neki – kérdés, hogy meddig akar, meddig tud elmenni: azonnali vízummentességet akar és főleg azt, hogy nemhogy külföldről, de még Törökországból se szóljon bele senki abba, hogy miféle szigorú elnöki hatalmat akar megvalósítani. Feszültség van. Oldható?

Ön tudja, hogy a környezetében hányan nevelik gyereküket, talán többet is, egyedül? Többen, mint gondolná. Csak sokan maguk küszködnek gondjaikkal és az előítéletekkel. Magyarországon minden ötödik gyerek egyszülős családban él, nagy többségüket az anya neveli. És tíz közül vagy négy gyerek él rövidebb-hosszabb ideig egyszülős családban. Ezek a valós adatokkal igazolható tények. De az egyszülős gyerekek minden bizonnyal sokkal többen vannak, mert, például, az apa évekig külföldön dolgozik, vagy a szülők még nem váltak el, de már külön élnek, meglehet a nagymama neveli a gyereket. És sem az állam, sem a társadalom nem segít. De miért nem?

A világon minden harmadik-negyedik ember, Magyarországon is sok millióan használják a Facebookot. Aki használja, digitális írástudónak számít? Mi a digitális írástudás, amelynek megfelelő oktatását nagyon sok szakember hiányolja. Nem csak a diákokról van szó, hanem több nemzedékről is, mivel nagyon sok embert felnőtt életének más-más időszakában talált el a digitális robbanás. A tét: jó állást, jó fizetést előbb-utóbb kizárólag az kaphat, aki képes eligazodni a digitális világban. Hol tartunk ebben?

Legtöbbünknek ismeretlen a mai Magyarországnak az a világa, amelyről a Tiszta szívvel című új magyar filmből tanulhatunk. Till Attila keresi ezeket a rejtett magyar világokat: előző filmje, egy kisfilm, csicskákról szólt, a Tiszta szívvel sérült emberek voltaképpen mindennapi története. Meghívtunk két szereplőt, akik önmagukat adják a filmben: Fekete Ádám a Katona József színház dramaturgja, oxigénhiánnyal született, önállóan él Budapesten. Fenyvesi Zoltán nemsokára diplomás lesz, ismert blogger, s noha jelenleg nincs esélye arra, hogy meggyógyuljon, a mai napig küzd a társadalombiztosítással, hogy elismerjék, hogy mozgássérült. Ők ketten, Fekete Ádám és Fenyvesi Zoltán nem ismerték egymást a forgatás előtt.

Hogy a magyar egészségügy beteg, aligha vitatható. Az is közismert, hogy összességében kevésbé vagyunk egészségesek, mint Európa legtöbb országának lakói. Egészségbiztosítási járulékot, ez a TB, alig több mint 4 millió ember fizet. Ám több mint 9 millió ember jogosult arra, hogy egészségügyi ellátást kapjon. Ha a gyerekeket leszámítjuk, akkor is a jogosultaknak úgy fele fizet azért az ellátásért, amit kap. Ezt az ellátást a legtöbben nem érezzük jónak. Ezért aki teheti, egyre többet költ a saját zsebéből: vagy legálisan egy magánrendelőben, vagy hálapénz formájában.

Egészségügy alulnézetből - a PM egyik politikusa, Szabó Tímea társelnök egy hónapig segédápolóként dolgozott egy budapesti kórházban.

Sok, de semmiképpen nem elég civil szervezet foglalkozik a nők elleni erőszakkal, nevezik kapcsolati erőszaknak is vagy, a gyerekek elleni erőszakkal együtt családi erőszaknak is. Mit csinál és mit nem csinál a rendőrség, az ügyészség, a gyámhivatal és a bíróságok. Hogyan kezelik a bírák az ilyen ügyeket? A családi erőszakkal kapcsolatos pereket kutatta a Patent egyesület úgy, hogy önkéntesei 14 hónap alatt országszerte 52 tárgyalást ültek és jegyzeteltek végig – már ahol hagyták őket jegyzetelni – és ebből készült egy kutatás, amelynek vezetője Sándor Beáta jogász.

A kormány szavára mozdulva sok fideszes önkormányzat úgy érezte, szavazni kell a kötelező menekültkvótáról, és erről azután határozatot is hoztak. Ugyanezeket az önkormányzatokat senki nem bíztatta arra, hogy szavazzanak és határozzanak arról, ki működtesse az iskoláikat. Pásztó polgármestere a kormányinfóból értesült arról, hogy az az iskola, amit tavaly szeptembertől ismét a település működtet, mert a KLIK nem költött rá, szóval ez a pásztói iskola az államé lesz. Vagy: az állam fogja működtetni és ezért pénzt kér az önkormányzattól.

Pszichológus kamarát tervez a kormány. Ez a második nekifutás, az első ilyen törvénytervezet társadalmi vitáját 2013 szeptemberében zárták le, utána eltűnt. A mostani tervezet vitája nagyjából másfél hónapig tartott és lezárult. Arról van szó, hogy a kamaráért sok éve érvelő pszichológusok többsége szerint kártékonyak és veszélyesek az önmagukat pszichológusnak nevező dilettánsok, akiket csak egy kamarával lehet kiszűrni. Egy szakmai kisebbség szerint viszont a törvénytervezet erre alkalmatlan, amúgy pontatlan és alapfogalmakat kever.

Egyre idősebbek és egyre kevesebben vannak a háziorvosok. Utánpótlás lényegében nincs. Ez azért gond, mert ha bajunk van, vagy beteg a gyerek, először a háziorvoshoz megyünk. Föltéve, hogy olyan helyen élünk, ahol egyáltalán van. Mert sokfelé nincs.

Részlet a 17. évad 5. részéből: Dombi finoman elgondolkodott a lehetőségen: vajon, ha a tévében már olyan valóságshow-k mennek, melyekben alapból mindenki pucér, akkor mi lesz ha a műsorok vérszemet kapnak, és minden meztelen szereplőkkel megy majd? Ha lemaradtál az adásról, kattints ide!

Szakképzési centrumokat hoztak létre, és a korábban önállóan működő iskolák a centrumok egyszerű tagintézményeivé váltak, tehát megfosztották őket önállóságuktól. Az önkormányzatok önként lemondtak az általuk fenntartott iskolák vagyonáról az állam javára. Most viszont a kormány ugyanezt a lemondást várja el a magánpénzből működő alapítványi szakiskoláktól. De miért?

Drogháború, droghalál, drogbűnözés, drogterjesztés, drogfogyasztás: a világ lényegében eredménytelenül harcol a kábítószerek ellen. Az ENSZ-nek 18 évig tartott, hogy 1998 után megint egyszer közgyűlést szervezzen, hogy, mi legyen a hatástalan globális drogpolitikával. Volt államfők, volt miniszterelnökök, üzletemberek, művészek és sportolók egy csoportja levélben szólította fel az ENSZ főtitkárát, változtassanak, mert az emberiség nem engedheti meg magának, hogy a XXI. század drogpolitikája ugyanolyan eredménytelen legyen, mint a XX. században volt. A levél elment, de a fordulat elmaradt.

Ez tényleg egy nagy magyar abszurd. Ha ön választásra jogosult, és külföldön van, nincs magyarországi lakcíme, a világ bármely pontjára megrendelheti azt a levélcsomagot, amelynek segítségével levélben szavazhat a magyar választásokon. Ha van magyarországi lakcíme, akkor kizárólag személyesen szavazhat valamelyik külképviseleten – előfordulhat, hogy ehhez repülőjegyre és sokórás utazásra van szüksége – szóval pénzébe és idejébe kerül, hogy éljen alapvető jogával.    

Jó lenne, ha minél többen érezhetnénk, hogy van közünk a jövő évi költségvetéshez. Talán szerencsés lenne egyszer egy nemzeti konzultáció, amelyben azt kérdeznék tőlünk, elsősorban mire kellene többet költenie az államnak. Egészségügyre? Oktatásra? Adócsökkentésre? Adósságcsökkentésre? Sportra? Mire? És mire nem? Kedden benyújtotta a 2017-es költségvetést Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, vele beszélgettük.

Kormánytisztviselők már napok óta mondogatják, hogy 2017 nagy nyertese a koldusbotra jutott egészségügy és az oktatásügy lesz, mert összesen 200 milliárd forinttal kapnak többet, mint az idén. Ennél a 200 milliárdnál 60 milliárddal többet, 260 milliárd forintot adott hat saját alapítványának 2014 óta amolyan kegyúrként az állami tulajdonú Magyar Nemzeti Bank. A bank először vitatta, hogy ez közpénz lenne és nem akarta megmondani, pontosan kit-mit pénzeltek ezek az alapítványok. Ám az Alkotmánybíróság váratlanul úgy döntött, hogy igenis közpénzről van szó, magyarul: a mi pénzünkről, tehát nyilvánosságra kell hozni, mire költötték. Megtörtént.

Aki a következő fél órában velünk tart, alkalmasint éppenséggel fél órányi olvasástól fosztja meg magát, hogy megnézzen és meghallgasson egy magyar írót, aki írt regényeket, drámákat, esszéket, vezetett színházat, most is színházi főtanácsadó Szegeden, tanított egyetemen, szakértője és hazai népszerűsítője több kelet-európai nyelv, s főleg Lengyelország irodalmának, de szerinte elfeledett vagy nem rangjukon kezelt magyar írókat is figyelmünkbe ajánl új esszékötetében: 70 éves lett Spiró György.

Konyhanyelv. Dühöngenek a zöldség- és gyümölcsárak miatt? Mit szólnak a krumpliárakhoz? Vagy: tapasztalják, hogy dől ránk az egészséges táplálkozást hirdető propaganda és a dübörgő magyar mezőgazdaságról szóló kormányzati jelentések, de ha egészségesen akarunk enni, sok zöldséget és gyümölcsöt, az sokkal, de sokkal többe kerül, mint ha hízókúrára fognánk magunkat? Létezik, hogy egy kiló jó minőségű magyar almáért meglehet 3-400 forintot is kell fizetni, sokkal többet, mint egy kiló több ezer kilométerről ideszállított narancsért? Mi történik? Már nem konyhanyelven: szezonális időjárási ingadozásról van szó, vagy más van a háttérben?

Ki érti ezt? Azt mondják, válságban van, gazdasága az olaj áresése miatt zsugorodik, szankciók sújtják – mégis mindenki lepattan Oroszországról? Ahogyan egyre nagyobb bajban van – úgy egyre veszélyesebb? Fenyegetné például Lengyelországot, sőt, veszélyesebb, mint az Iszlám Állam – egyes lengyel kormányhangok szerint. Megszállja szomszédja, Ukrajna egy részét és alig fél év alatt a szíriai válság főszereplője lett. Fél óra Oroszországról.

Egy friss felmérés szerint a világon sokfelé a politikusokat és a gazdasági élet szereplőit ha ugyan lassan növekvő mértékben is, de mégis egyre inkább foglalkoztatja a vállalati korrupció, magyarul a visszaélések, mutyik, csalások, az „elintézzük okosba” világa. Kell valami? Megoldjuk. Az országnak évente több ezer milliárdos veszteséget okoz a vállalati korrupció. Egy új kutatás szerint a cégek ezt érzik, tudnak róla, mégsem tesznek ellene, a munkavállalók viszont nem mernek fellépni ellene. Vegyük tudomásul? Vagy?

Kozármisleny NB III-as futballklubja stadionépítésre 400 millió forintot kapott tavaly, ez 50 millióval több, mint amennyit az összes magyar nyelvű kulturális folyóirat támogatására szán az állam ebben az évben. Ez a nyomtatott és az online folyóiratokra is vonatkozik. Az idei keretösszeg fele a tavalyinak. Ráadásul megszűnt az a gyakorlat, hogy egy pályázattal háromévnyi folyamatos támogatást lehetett elnyerni. Így a korábban is kevés pénz legalább tervezhető volt. Idén a fele pénzből legfeljebb egy évre lehet pályázni. Most jön a poén: az idénre vonatkozó pályázatok eredményét még nem lehet tudni, holott április közepét írjuk.  

Vendégünk a Danube Institute meghívásából Budapesten tartózkodó Clark S. Judge, aki Ronald Reagan amerikai elnök egyik beszédírója és tanácsadója volt, később megalapította a White House Writers’ Group – magyarul Fehér Házi Írók csoportja nevű stratégiai kommunikációs céget, amely politikusoknak, állami hivataloknak, például az Amerikai Legfelsőbb Bíróságnak és nagy cégek vezetőinek ad kommunikációs tanácsokat.

Országszerte folyamatosan drágulnak az új és a használt lakások árai is. Nyilvánvalóan nő a kereslet, mivel a Családi Otthonteremtési Kedvezmény – a CSOK – után az országgyűlés némi módosításokkal másodszor is elfogadta a Nemzeti Otthonteremtési Közösség – a NOK-törvényt. A NOK-ot korábban több szakértő is fogyasztói csoportnak nyilvánította, az ilyen csoportok létrehozását viszont a Gazdasági Versenyhivatala tiltja.

Érdeklődő legyen a talpán, aki el tud igazodni a tiltakozó pedagógusok és az önmagát lecövekelő kormány tárgyalásaiban. Van egy Köznevelési Kerekasztal, amit a Minisztérium működtet, de ennek munkájában több tiltakozó szervezet nem vesz részt. Van egy Civil Közoktatási Platform és az ezzel szorosan együttműködő Tanítanék mozgalom – ők nem mennek az állami kerekasztalhoz, viszont kedden hiába várták a közoktatási kormányzat küldöttségét. Mi nem megyünk önökhöz, mondják mindkét oldalon.

Rükvercbe kapcsolt a vasárnapi boltzár ügyében, hogy megelőzze a népszavazást a kormány. Padlógázzal halad viszont a betelepítési kvóta elleni népszavazás és a terrorveszély miatti alaptörvény-módosítás. Sztrájk-határon az oktatás, kiderült milyen tanácsadói munkára fizetett a kormány milliárdokat a barátainak - volt mit kérdeznünk Rogán Antal minisztertől.

Megyünk általános iskolába, középiskolába és utána sokan egyetemre. Feltéve, hogy nem vagyunk romák. Ha cigányok vagyunk, ugyanez a természetesség legfeljebb az általános iskola végig tart, utána már a tehetségeseknek is különleges elszántságra és erőfeszítésekre van szükségük a folytatáshoz. Ellenszél és társadalmi előítéletek. Itt vannak hárman, akiknek mégis sikerült.

A magyar közoktatást folyamatos tiltakozások, tüntetések bírálják. Ettől most szeretnénk elszakadni. Nyilvánvaló, hogy minden szülő azt szeretné, hogy gyerekei korszerű, használható és versenyképes tudást kapjanak az iskolában úgy, hogy testileg-lelkileg, önmagukban bízva kezdhessék felnőtt életüket. De mi a korszerű tudás? Mi ennek a tartalma?  

A kormány alighanem azt hiszi, hogy a közoktatási rendszer mára omladozó központosítása után a gyerekvédelmet is központosítani kell. Ami eddig a legtöbb településen elérhető volt, annak jó része januártól a járásokhoz került. A cél: professzionális csapatok dolgozzanak egy járási központban, csakhogy ehhez a gyerekeket rendre oda kell vinni. Másképpen: eddig a településeken helyben segítettek a szakemberek, januártól a központokban kell várniuk az érintetteket.

A Központi Statisztikai Hivatal, a KSH keddi konferenciájáról két meghökkentő szám: 2009 és 2010 között, egy év alatt, a 15 és 84 év közötti magyar lakosság minden egyes tagja naponta átlagosan 164 percet töltött olyan munkával, amiért fizettek és ennél jóval többet, napi 214 percet, azaz több mint három és fél órát olyan munkával, amiért senki nem fizetett. Erről, a láthatatlan munkáról beszélgetünk.

A vasárnapi boltbezárás óta hétköznapi téma lett a népszavazás Magyarországon. Mivel ez kissé nyögvenyelősen, időnként botrányok közepette nem megy, a kormány módosítani tervezi a népszavazásról szóló 2013-as törvényt. A törvénymódosítás közvetlen előzménye, hogy február 23-án fölöttébb izmos urak akadályozták meg, hogy Nyakó István beadhassa az MSZP népszavazási kezdeményezését arról, hogy – egyszerűsítve – vasárnap is lehessen vásárolni.

Nem tudjuk, mennyi érzékünk maradt a botrányok iránt, de ez most akkora, hogy a világ egészét behálózza, ezért szó szerint világbotrány. És egyelőre csak töredéke látható. Neve: Panama-papírok. Beláthatatlan mennyiségű adatról van szó, ezért a német Süddeutsche Zeitung bevont néhányat a világ vezető lapjai és tévétársaságai közül, valamint vagy 80 ország oknyomozó újságíróját, hogy segítsenek feldolgozni ezt az adat-tömeget, ami így is ki tudja, meddig fog tartani.

Soha nem titkolta véleményét, ezért senkinek nem lett kedvence Mellár Tamás, most a pécsi egyetem közgazdász professzora, korábban volt kormányfőtanácsadó, az első Orbán-kormány idején a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, majd a Századvég Gazdaságkutató egyik alapítója, ezt később otthagyta, tankönyvszerző, újabban a nemrég alapított Eötvös József konzervatív kör tagjaként beszélget és gondolkodik a jövőről. Ami a magyar gazdaságot illeti, van is miről. Kérdés – az egyik – van-e kinek?

A tehetős világban egyre több szó esik az egyenlőtlenségről. Ennek egyik szembetűnő megjelenése, hogy ki mit és mennyit eszik. Van, aki eleget van, aki keveset, s van, aki alig valamit. Viszont egy informált becslés szerint évente egy ezer milliárd dollár értékű fogyasztható élelmet dob ki a világ. Háztartások, üzletek, éttermek. Franciaországban most hoztak egy törvényt, amely érdemi első lépés: a nagyobb üzleteknek megtiltják, hogy még használható élelmiszert semmisítsenek meg vagy dobjanak el.

200-nál több iskolában tiltakoztak szerdán a kormány oktatáspolitikája ellen. És persze további akciókat terveznek, ha nem sikerül olyan kormánypolitikussal tárgyalni, akinek a tiltakozók szerint megfelelő pénzügyi és politikai felhatalmazása van ahhoz, hogy amit megtárgyalnak, azt érvényesíteni is tudja.

Liget-projekt + Vár átalakítása + Budapest jövője: ez mind benne van abban a vitában, ami a Liget múzeumi negyeddé alakítása körül kialakult. Jó, hogy van vita, csak kár, hogy mindez azután kezdődik, hogy az építkezések a Várban már javában zajlanak, a Ligetben fákat vágnak ki, nemzetközi tervpályázatok vannak. És, legújabb: a kormány elvben elfogadta Lázár János miniszter 215 milliárdos tervét a Nyugati pályaudvar mögötti rozsdaövezet nagyszabású parkosítására – ezt kapnák cserébe a budapestiek?

A CSOK után újabb kormányajándék a lakásra vágyóknak, ez a NOK, a Nemzeti Otthonteremtési Közösség, ami ugyan egyelőre megakadt az államfőnél, aki visszadobta, de talán nem merészség megkockáztatni, hogy inkább előbb, mint utóbb törvény lesz belőle.

A brüsszeli merényletek után a kormány szerint új helyzet van, és ezért új intézkedésekre van szükség. Tételesen: törvényjavaslat készül az alaptörvény és más törvények módosítására. Céldátum: április. A tartalomból: lehallgatás és eszközök hatósági dekódolása, egyes bankszámlák folyamatos figyelése, adott esetben a mobilkommunikációt SMS-ekre korlátoznák, és ha kell, itthon is bevetnék a hadsereget a rendőrség segítésére.

Mitől függ, hogyan dől el, hogy adóforintjainkból milyen gyógyszereket és mennyire támogat az állami egészségbiztosító. Azt tudjuk, hogy az átlagos élettartam nő, tehát egyre több ideig lesz egyre több orvosságra szükségünk és azt is tudjuk, hogy az új gyógyszerek egyre drágábbak. És azt is tudjuk, hogy az egészségügyre fordított költségek egy teljes harmadát külön, a saját zsebünkből fizetjük, ezen belül gyógyszerre nemzetközi összehasonlításban is párját ritkítóan sokat költünk. De fogalmunk sincs róla, kinek van inkább esélye egy újabb vagy drágább gyógyszerre: például egy rákbetegnek, egy szívbetegnek vagy mondjuk egy cukorbetegnek? Melyiküknek kell kevesebbet fizetnie?

Reggel óta Brüsszelben áll az idő és az élet. Belgium vezetői Párizs óta számítottak arra, ami ma történt. Meg is mondták, többször is. És amikor négy napja, egyidőben azzal, hogy az unió vezetői Törökországgal alkudoztak a menekültekről, a most már hírhedt brüsszeli Molenbeek negyedben jó negyedéves keresés után őrizetbe vették a párizsi merényletek egyik gyanúsítottját, a belga belügyminiszter azt mondta, ha egy terroristát elfognak, ez cselekvésre ösztönözheti a többieket. Megtörtént. Mit kezdhetnek Európa hatóságai a terrorizmussal és mit kezdhet Európa lakossága a félelemmel?

Az Európai Unió hivatalosan úgy gondolja, sikerülni fog megállítani a főleg Szíriából induló menekültáradatot a Törökországgal kötött megállapodás segítségével. Sikerül vagy nem, az egyezség egyelőre 72 ezer, jelenleg Törökországban élő menekült önkéntes uniós befogadására vonatkozik. A jobb híján létrejött egyezséget nem kevés politikai és jogi bírálat éri. És mindenütt kérdőjelek.