– A korodhoz képest jól nézel ki!
– Pedig úgy érzem magam, mint egy százéves!

Kevés hétköznapi párbeszéd árulkodik jobban a fentinél az emberi kor relativitásáról, és ebben valószínűleg az öregedéskutatók zöme egyet is ért. Evidencia, hogy ahogy öregszik az ember, úgy nő a korral a különféle krónikus betegségek, köztük a rák, a szívbetegségek és a neurológiai rendellenességek kialakulásának kockázata. Mégis vannak, akik jobban ki vannak téve az öregedés nyűgjének, bajainak, míg mások örökifjúként fittyet hányhatnak az idő vasfogára. Ha csak a naptárat nézzük, akkor mindannyian azonos ütemben öregszünk, ám biológiailag mégis

eltérő módon hagy nyomot rajtunk az idő. Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy úgymond a belső biológiai óránk gyorsabban vagy lassabban ketyeghet, mint másoké.

Éppen ezért nem elég pusztán a kronológiai életkorra – azaz a születésünk óta eltelt éveink számára – hagyatkozni, amikor szervezetünk korát próbáljuk meghatározni. A kronológiai és a biológiai életkor közti gyakran jelentős eltérés arra sarkallja a kutatókat, hogy olyan módszereket alkossanak, amikkel megbízhatóan képesek meghatározni egy adott ember biológiai életkorát.

Ami a génekben és azon túl van megírva

Az egyik ilyen módszer az úgynevezett epigenetikus óra vizsgálata. Az utóbbi években nagy fejlődésnek indult epigenetika alapvetése az, hogy az emberi szervezet bizonyos biológiai változásai nem az öröklődés útján, hanem azon felül érvényesülnek. E tudomány azt vizsgálja, hogy az egyes környezeti hatások és külső-belső tényezők miként befolyásolják a gének működését, hogy bizonyos gének miképp reagálnak a környezeti tényezőkre, és miként alakul az egyén egészségi állapota, milyen betegségekre lesz fogékonyabb ennek hatására. Az epigenetikus óra mint módszer, lényegében a DNS-ben bekövetkező kémiai változásokat veszi figyelembe az öregedés során, és erre alapozva kalkulálja az egyén biológiai életkorát.

Vannak olyan kutatók, akik szerint ennek segítségével a közeljövőben képessé válhat az ember az öregedés visszafordítására. Az Eötvös Loránd tudományegyetem (ELTE) Genetikai Tanszékének két epigenetikával és öregedéskutatással foglalkozó biológusa, Vellai Tibor és Sturm Ádám például nemrég izgalmas áttörést ért el az öregedés megértésében. A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint az öregedés hátterében az állhat, hogy a DNS mobilis részei (az úgynevezett transzpozábilis elemek) mozgásuk következtében túlságosan destabilizálják a genetikai kódot.

A magyar tudósok korábban már azonosítottak egy olyan specifikus folyamatot, a Piwi-piRNS útvonalat, amely segít szabályozni, sőt megakadályozni ezeket a transzpozábilis elemeket a mozgásban. Ez az útvonal olyan sejtekben vagy élőlényekben található meg, amelyek nem öregszenek, mint például a rákos őssejtek vagy a rejtélyes Turritopsis dohrnii, amelyet „halhatatlan medúzának” neveznek. Amikor az ELTE kutatói a Caenorhabditis elegans nevű féregben bekapcsolták ezt védelmet, a féreg jelentősen tovább élt.

Az ELTE genetikusai új kutatásukban különböző technikákat alkalmaztak, hogy ezen elemek aktivitását csökkentsék, és kísérleti bizonyítékkal támasztották alá elméletüket. Kutatásuk megmutatta, hogy a transzpozábilis elemek aktivitásának szabályozása valóban meghosszabbíthatja az élettartamot, azaz a mobilis DNS-elemek döntő szerepet játszhatnak az öregedési folyamatban. Az ELTE genetikusainak kutatása tehát jelentősen hozzájárul az öregedés okainak meghatározásához:

ha jobban megértik ezeket a mobilis DNS-elemeket és az útvonalakat, amik mozgásukat befolyásolják, a tudósok jó úton haladhatnak az élet meghosszabbítása felé.

A biológiai óra 18 legfontosabb alkatrésze

Egy másik megközelítés a rendszeres orvosi vizsgálatokból származó információk, például a vérnyomás, a koleszterinszint és más fiziológiai paraméterek felhasználásával kalkulálja egy adott ember biológiai életkorát. E biomarkerek használatával a kutatók már felfedezték, hogy amikor egy személy biológiai életkora meghaladja a kronológiai életkorát, az gyakran a sejtek felgyorsult öregedéséről árulkodik, és az életkorral összefüggő betegségekre való fokozott fogékonyságra utal.

Jonathan Ka Long Mak, Christopher E. McMurran és Sara Hägg, a svéd Karolinska Institute öregedéskutatói új, a Journal of Neurology, Neurosurgery and Psychiatry folyóiratban megjelent tanulmányukban azt sugallják, hogy ha a biológiai életkor meghaladja a leélt évek számát, az előrevetítheti például a demencia és a sztrók jövőbeli kockázatát.

Korábbi kutatások már rávilágítottak erre a feltételezett összefüggésre, de sok tekintetben hiányosak voltak: nem sikerült teljesen megérteni, hogy a biológiai öregedés miképp kapcsolódik az olyan neurológiai betegségekhez, mint amilyen a Parkinson-kór vagy az idegsorvadásos betegség (avagy miotrófiás laterálszklerózis, ALS). A Karolinska Institute kutatói e téren léptek nagyot előre: több mint 325 ezer tünetmentes középkorú és idősebb brit felnőtt egészségügyi adatait elemezték (a UK Biobank óriási adathalmazának segítségével), azt vizsgálva, hogy az előrehaladott biológiai életkor növeli-e a jövőbeni neurológiai betegségek, köztük a demencia, a sztrók, a Parkinson-kór és az ALS kialakulásának kockázatát.

A biológiai életkor meghatározásához 18 biomarkert vettek alapul, 2006 és 2010 között végzett orvosi szűrések adataiból. Ezek a – többségében vérvétellel meghatározható – biomarkerek:

szisztolés vérnyomás,
diasztolés vérnyomás,
vércukorszint,
koleszterinszint,
trigliceridszint,
vörösvértestek száma,
vörösvértestek eloszlása,
vörösvértest-térfogat (MCV),
glikohemoglobin-szint (HbA1c),
limfociták száma,
a vér karbamid-nitrogén (BUN) szintje,
kreatininszint,
albuminszint,
húgysavszint,
alkalikus foszfatáz érték,
C-reaktív protein szintje,
derékbőség,
tüdőkapacitás.

A kutatók ezután azt nézték meg a hatalmas adatbázisban, hogy kiknél alakultak ki 9 évvel később neurológiai betegségek. Azt találták, hogy azok esetében,

akiknek a biológiai életkora a kutatás kezdetén magasabb volt tényleges életkoruknál, szignifikánsan nagyobb volt a demencia és a sztrók kockázata a következő tíz év alatt

– még akkor is, ha a genetikai, nemi, jövedelmi és életmódbeli különbségeket is figyelembe vették, és korrigálták velük az eredményeket.

Ezt úgy lehet szemléltetni, hogy ha veszünk két 60 éves embert, és az egyiket a biomarkerei ezzel egyező biológiai korúnak mutatnak, míg a másikat öt évvel idősebbnek, akkor a felgyorsultabb biológiai életkorúnál (azaz aki hiába élt csak 60 évet, sejtszinten 65 évesnek tekinthető) 20 százalékkal nagyobb a demencia és 40 százalékkal a sztrók kockázata.

Ezt olvasta már? Érdekelheti!

A 45 éves milliárdos, aki mindent elkövet, hogy újra 18 éves legyen

Bryan Johnson dúsgazdag techguru minden nap ugyanannyi – 111 – tablettát vesz be, ugyanannyi vegán kalóriát visz be a szervezetébe, és minden este ugyanakkor fekszik. Testi funkcióit egy 30 fős orvosi stáb ellenőrzi. Johnson célja nem más, mint hogy visszafordítsa az öregedést, és végső soron elkerülje a halált. Egyesek nárcisztikus idiótának tartják, aki önző módon mindent elkövet azért, hogy örökké éljen, pedig ez úgyis lehetetlen, mások azt hangsúlyozzák, hogy a kísérletével nem árt senkinek, viszont sokat segíthet az emberiségnek. Folytatás erre >>>

Harc az öregkori betegségek ellen

A Karolinska Institute kutatói tehát erős kapcsolatot mutattak ki az előrehaladott biológiai életkor és a demencia, illetve a szélütés között, azonban érdekes módon kutatásuk során nem találtak hasonlóan egyértelmű kapcsolatot az ALS és a Parkinson-kór kialakulásával összefüggésben. Sőt, egyes biomarkerek ellenkező hatásmechanizmust sejtetnek: a dohányzás – miközben jellemzően felgyorsítja az öregedést – paradox módon védő hatást fejt ki a Parkinson-kór ellen.

A svédországi kutatók eredményei azt mutatják, hogy a biológiai öregedési folyamatok valószínűleg jelentősen hozzájárulnak a demencia és a sztrók kialakulásához az élet későbbi szakaszában, így a szervezet belső hanyatlásának lassítása kulcsfontosságú lehet az öregkori krónikus betegségek megelőzésében.

A fentiekhez hasonlatos kutatások a közeljövőben elvezethetnek olyan diagnosztikai eszközök kifejlesztéséhez, amelyekkel mondjuk

egy egyszerű vérvétellel meghatározható lesz a biológiai életkor.

Ilyen rutineszközökkel a felgyorsult öregedésben szenvedőket évtizedekkel a demencia tüneteinek megjelenése előtt lehet majd azonosítani. Ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: bár a demencia jelenleg gyógyíthatatlan, a korai felismerés lehetőséget ad a megelőző életmódváltásra, valamint a szoros monitorozásra, és a későbbiekben más öregkori betegségekkel kapcsolatban is hasonló reményt nyújthat egy egészségesebb és teljesebb időskori életre.

Mint arról korábban már beszámoltunk, számos kutató és magáncég már készít is olyan kísérleti gyógyszereket, amelyek a legkülönfélébb, öregedéssel összefüggő betegségekre kínálnak megoldást. Japánban például a világon elsőként olyan terápiás gyógyszert fejlesztenek, amely visszanöveszti az elvesztett fogakat, de már küszöbön van egy olyan készítmény forgalmazása is, amely javíthatja az Alzheimer-kórban szenvedők életminőségét. Egy harvardi kutatócsoport pedig azt közölte, hamarosan egyetlen tablettával vissza lehet majd fordítani az öregedést. Peller Anna és Szabados Ági nemrég a Reggeliben mondták el, mit gondolnak a hasonló találmányokról:

Nyitókép: BSIP/Universal Images Group via Getty Images

BIOLÓGIAI ÓRA

Hogyan számolják a biológiai korodat, és mit jelez előre?

Friss kutatás: a halvány színek másképp hatnak ránk, mint eddig gondoltuk