2026. március 3. 15:20
Válság idején sokan visszafogják a költéseiket, de vajon mi történik a luxuspiacon? Tóth Ildikó, a Cápák között befektetője szerint a gazdagok a biztos helyett inkább presztízst és életérzést vásárolnak maguknak. A befektető szerint az autóktól a luxusingatlanokon át a kortárs művészetig látványos átalakulás zajlik napjainkban. A Cápák között befektetője exkluzív interjúban válaszolt 11 kérdésünkre.
1. A luxusautó- és luxusingatlan-piacot sokan válságállónak tartják. Szerinted ez valódi ellenállóképesség, vagy inkább a piac késleltetve reagál a gazdasági ciklusokra?
Válságban általában az “olló” szétnyílik, így a gazdagok gazdagabbak lesznek és a szegények egyre szegényebbek. Valójában a középosztály csökken. Ennek az a következménye, hogy a luxus termékek és ingatlanok után a kereslet nem csökken, sőt az említett “olló” hatás miatt még növekedhet is!
Az autóiparban ilyenkor a prémium márkák teljesítményét szokták összehasonlítani, de ezek ma már nem tükrözik feltétlenül hűen a valós trendeket. Ez részben azért van, mert elmosódik a határ a tradicionálisan prémium (pl. Mercedes) és a tömeg (pl. Opel) között. Mind árban, azaz “luxusságban”, mind mennyiségben, azaz “exkluzivitásban” csaknem megszűnt 20 év alatt az a szakadék, ami az az előtti 60 évben ezeket egyértelműen szétválasztotta.
Ha az értékhatárt feljebb húzzuk, mondjuk a 200 M forint feletti szegmensig, akkor már erősebb érvekkel lehet állítani, hogy a luxus autóipar válság-rezisztens. És akkor még nem is vettük figyelembe a nagy értékű, klasszikus autókat, amik ilyenkor nagyobb számban és magasabb áron kellenek el az aukciókon. Az ingatlanpiac helyzete ennél jóval egyszerűbb. Amennyiben a külső környezet nem változik a luxus ingatlan forgalma és ára, mivel elég stabil befektetésnek számít, válság alatt növekszik.
2. Az elektromobilitás nemcsak technológiai, hanem státusz- és identitáskérdés is lett. Hogyan változtatja meg ez a prémium autóvásárlók döntési logikáját?
Az elektromobilitáson túlmenően, az egész mobilitás jelenleg változóban van, ami szinte mindegyik társadalmi réteget érinti. Mivel az elektromos autók jóval drágábbak a belső égésű kiviteleknél, az elektromos hajtáslánc valóban tükröz egy magasabb értéket a környezettudatosság mellett. Viszont mivel vannak relatíve olcsó elektromos autók is, így nem gondolom, hogy csak az a tény, hogy egy autó elektromos, az innentől egy prémium terméknek számítana.
A változások, amik jelenleg folynak magában a mobilitásban, viszont új, néha szokatlan helyzeteket is idéznek elő.
Bécsben például ma már „ciki” egy nagy Mercedesszel megérkezni a belvárosba. Oda a gazdagok is biciklivel, rollerrel, vagy a kiváló tömegközlekedéssel járnak.
Míg 30 éve egy tehetősebb magyar család tudott csak évente egyszer egy családi autós nyaralást magának megengedni, mostanra középosztálybeliek repülnek évente többször és sokkal messzebbre. Helyben pedig vagy használják a tömegközlekedést, vagy bérelnek egy autót.
Mostanság már nagyon ritka az a gazdag ember, aki egy luxusautóban átszeli Európát a családjával. Ők inkább tartanak egy prémium vagy luxus autót (legyen az elektromos vagy benzines) ott, ahol évente több időt töltenek vagy bérelnek - akár sofőrrel -, ahol csak rövidebben tartózkodnak. A célpontok közti közlekedést, pedig ők is repülővel oldják meg.
Tóth Ildikó fia gyerekként a szemére vetette, hogy a munka fontosabb – így próbál egyensúlyt teremteni a befektető:
3. A luxusfogyasztás egyre inkább élményvezérelt. Mennyire alakítja át ez a luxusingatlanok értékesítését – mit keres ma egy vevő, amit 5–10 éve még nem?
Ma a luxusingatlan-vásárlás már messze nem csak négy falról és négyzetméterről szól, hanem életérzésről és élményről. A vevők olyan ingatlanokat keresnek, amelyek élményt adnak a mindennapokban: panoráma, wellnessfunkciók, privát kert, stég, concierge-jellegű szolgáltatások. 5–10 éve még a lokáció és a presztízs volt a döntő, ma ehhez társul a „hogyan érzem magam itt” kérdése.
Egyre fontosabb az azonnali használhatóság, a design, a technológia és az, hogy az ingatlan illeszkedjen az életstílushoz. A luxus ma nem státusz, hanem minőségi idő és szabadság.
Tóth Ildikó a tavalyi Cápák között-ben ezt a tanácsot adta a VintagÉvi Designnak:
Aki dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni.
Nézd vissza videón a pillanatot:
4. Tapasztalatod szerint a vagyonos ügyfelek ma inkább biztonságot vagy presztízst vásárolnak? És ez, hogyan jelenik meg az autó- és ingatlanválasztásban?
Tapasztalatom szerint a vagyonos ügyfelek ma inkább presztízst vásárolnak, nem pusztán biztonságot. Ennek egyszerű oka van: mind az autóiparban, mind az ingatlanpiacon a biztonság mára alapelvárássá vált, amit a szigorú szabályozási környezet miatt minden prémiumtermék teljesít. Az autógyártók ezért már nem a biztonságot hangsúlyozzák, hiszen az újonnan forgalomba helyezett járművek eleve a lehető legmagasabb biztonsági szintet nyújtják.
A döntést ma sokkal inkább az határozza meg, mit kommunikál az adott autó vagy ingatlan a tulajdonosáról: státuszt, életstílust, ízlést. Ugyanez jelenik meg a luxusingatlanoknál is, ahol a presztízs, az egyediség és az élmény legalább olyan fontos, mint a technikai biztonság.
Fiatal vagy és sikerre vágysz? – A tapasztalt Cápa szerint ez a 2 dolog szükséges hozzá:
5. A digitális jelenlét ma már a luxuspiacon sem megkerülhető. Hol van az a pont, ahol a digitalizáció még növeli az értéket, és hol kezd rombolni a személyesség rovására?
A digitális jelenlét a luxuspiacon addig növeli az értéket, amíg eszköz marad, és nem helyettesíti az emberi kapcsolatot. A magas minőségű vizuális tartalom, az online előszűrés és az adatvezérelt döntéstámogatás segít időt spórolni a vevőnek, ami ma maga is luxus.
Ott kezd rombolni, amikor a folyamat túl automatizálttá válik, és eltűnik belőle az intuíció, a bizalom és a személyes figyelem. A luxusvásárló nem ügyfélként, hanem egyedi emberként akar jelen lenni a folyamatban. A digitalizáció akkor működik jól, ha felkészít a személyes találkozásra – nem kiváltja azt.
6. A fenntarthatóság a prémium szegmensben gyakran inkább elvárás, mint motiváció. Valódi döntési szempont lett ez a luxuspiacon, vagy még mindig inkább kommunikációs elem?
A jelenlegi luxusvásárlói körben a fenntarthatóság ma a prémium szegmensben valóban inkább alapelvárás, mint elsődleges motiváció. A vevők többsége nem ezért dönt egy luxusingatlan vagy prémium termék mellett, de hiánya már kizáró ok lehet. A valódi döntést továbbra is az élmény, a minőség és az életstílus határozza meg, viszont a fenntarthatóság csendben beépült ezek mögé, mint egyfajta minimumszint.
Ott válik valódi értékké, ahol nem kommunikációs panel, hanem kézzelfogható előnyöket ad: alacsonyabb üzemeltetési költséget, jobb komfortot, hosszú távú értékállóságot. A luxuspiacon tehát nem zászló, hanem alapanyag lett.
Tóth Ildikó a Reggeliben mesél arról, ha megszimatol egy üzletet, akkor félredob minden mást:
7. Az elmúlt években jelentősen átalakult a vagyonos réteg összetétele. Lát-e generációs különbséget a luxushoz való viszonyban, és ez hogyan befolyásolja a piac jövőjét?
Egyértelműen látok generációs különbséget a luxushoz való viszonyban. A fiatalabb, ma húszas éveiben járó generációt már nem feltétlenül érdekli a klasszikus értelemben vett luxus: a feltűnően drága ruhamárkák, a nagy logók vagy a státuszszimbólumként vásárolt autók. Sokkal tudatosabban gondolkodnak, számukra fontosabb, hogy egy termék újrahasznosított anyagból, környezetbarát módon készüljön, és valódi minőséget képviseljen.
A luxusiparban ezért a hangsúly fokozatosan elmozdul a külsőségektől a tartalom felé: a csendes, időtálló minőség válik értékké.
Az autót sokan már csak funkcionális eszközként kezelik, függetlenül a család vagyoni helyzetétől. Őszintén bízom benne, hogy ez egy felelősebb, a Föld jövőjére sokkal jobban figyelő generáció lesz, és a piac hosszú távon ehhez fog alkalmazkodni.
8. Ha előre tekintünk 5–10 évre: melyik szegmensben vár nagyobb átrendeződést?
Véleményem szerint az egész luxuspiac jelentős átrendeződés előtt áll, de a legnagyobb változás egyértelműen az autóiparban várható. Ez a folyamat valójában már évekkel ezelőtt elkezdődött: ma már konzorciumok birtokolják a márkákat, és a fejlesztések, platformok, technológiák egyre inkább optimalizált, közös alapokra épülnek. Emiatt a különbségek kevésbé technológiaiak, sokkal inkább márka- és élményalapúak lesznek.
A luxusingatlan-piacon ekkora strukturális átrendeződést nem látok, viszont folyamatos, robbanásszerű fejlődés zajlik a tartalomban. Az okosotthon-megoldások, a magas szintű automatizálás, a csúcskategóriás konyhatechnika és a wellnessfunkciók terén. Itt nem a tulajdonosi struktúra, hanem az életminőséget javító technológia formálja át a luxus fogalmát.
9. A kortárs művészet piaca egyszerre lokális és globális. Befektetőként mennyire lehet ma Magyarországról „jó időben” belépni egy kortárs alkotó életművébe, és mikor késő már a piac?
A kortárs művészet gyűjtése egy rendkívül összetett „játék”, amely nem pusztán intuíció kérdése. Elengedhetetlen hozzá a művészettörténeti alapműveltség, a piac mély ismerete és az a tapasztalat, amely nem néhány év alatt alakul ki, hanem gyakran generációkon át öröklődik. Magyarországról is lehet jó időben belépni egy alkotó életművébe, de ehhez nem elég felismerni a tehetséget – abból mindig sok van.
A valódi kérdés az, hogy ki és mi válik trenddé a következő években vagy évtizedekben, mely alkotó kerül nemzetközi kontextusba. Ehhez már nemcsak szem, hanem érzék, kapcsolatrendszer és művészettörténeti tudás is szükséges. A piac akkor zárul be igazán, amikor egy művész már széles körben „kész történetként” van jelen – onnantól inkább presztízsvásárlásról, mint valódi befektetésről beszélünk.
A kortárs magyar képzőművészet jelenleg rendkívül gazdag olyan fiatal, tehetséges alkotókban, akiket a nemzetközi műkincsgyűjtők és jelentős gyűjtemények már komolyan jegyeznek és figyelemmel kísérnek. Ez a nemzetközi érdeklődés szerintem fontos kontextust ad, és jól mutatja, hogy a hazai szcéna ma már messze túlmutat a lokális kereteken. Néhány példa a fiatal generációból Orr Máté, Csató József, Bozó Szabolcs. A középkorú már befutott művészek között érdemes megemlíteni Fehér Lászlót, Szűcs Attilát. És akik már nincsenek köztünk de kortárs művészekként jegyezzük őket: Hantai Simon, Reigl Judit.
10. A feltörekvő művészek támogatása gyakran nem intézményi, hanem magánbefektetői döntés. Milyen információs vagy kapcsolati előnye van ma egy magángyűjtőnek a műtárgypiacon az intézményes szereplőkkel szemben?
A feltörekvő művészek támogatása és felfedezése a kortárs művészet gyűjtésének egyik igazi zászlóshajója, és talán a legizgalmasabb része is ennek a világnak. A magángyűjtők ebben sokkal nagyobb előnnyel indulnak, mert bátrabban és gyorsabban mernek dönteni, nem kötik őket intézményi struktúrák vagy hosszadalmas jóváhagyási folyamatok.
Az intézményi gyűjtés az elmúlt időszakban érezhetően visszaszorult, miközben nagyon erős, nemzetközileg is jegyzett kortárs magángyűjtemények jöttek létre. Ezek a gyűjtők közvetlen kapcsolatban állnak művészekkel, galériákkal, kurátorokkal, így első kézből jutnak információhoz. A pénzintézetek és nagyvállalatok gyűjteményei ma már inkább kivételt jelentenek, a valódi felfedezőmunka súlypontja egyértelműen a magángyűjtők kezében van.
A befektetőnek nem csak a piac változásaival, hanem az előítéletekkel is meg kell küzdenie. A Cápák közöttben megosztott egy személyes történetet arról, amikor „buta szőkének” nevezték őt. Ilyen profin reagált rá:
11. A műtárgy ma egyre gyakrabban jelenik meg alternatív eszközosztályként. Ön szerint a kortárs festészet inkább portfólió-diverzifikációs eszköz, vagy továbbra is egy szűk, nehezen árazható piac marad?
A kortárs festészet ma egyre gyakrabban jelenik meg alternatív eszközosztályként, de fontos különbséget tenni elmélet és gyakorlat között. Portfólió-diverzifikációs eszközként működhet, de csak egy szűk, jól ismert alkotói körben, ahol már kialakult piac, nemzetközi jelenlét és követhető árképzés van.
A teljes kortárs szcéna továbbra is nehézen árazható, alacsony likviditású és erősen információvezérelt piac marad. Itt nem algoritmusok döntenek, hanem kapcsolatok, reputáció és hosszú távú gondolkodás. Aki ezt a szegmenst tisztán pénzügyi befektetésként kezeli, könnyen csalódhat – aki viszont érti, jelen van és időt ad neki, annak valódi értéket tud teremteni a portfólióban.
