2026. augusztus 4. 14:45
Drasztikus lépésekre és példátlan lakossági, valamint ipari összefogásra volt szükség az elmúlt napokban, hogy elkerülhető legyen a tervezett áramkimaradás országszerte. A hetek óta tartó rekordszintű kánikula és a Duna drámaian alacsony vízállása olyan kritikus helyzetbe hozta a paksi atomerőművet, amilyenre a működésének kezdete óta nem volt példa. Az erőmű hűtővíz-ellátása a működési határértékek szélére sodródott, emiatt a blokkok teljesítményét drasztikusan vissza kellett fogni. Na de mi történhet akkor, ha teljesen le kell állítani, a paksi atomerőművet?
A legfrissebb fejlemények: millimétereken múlott a katasztrófa
A legutóbbi információk szerint a helyzet a hajnali órákban érte el a mélypontját. Mindössze néhány milliméter választotta el az erőművet attól, hogy a biztonsági protokollok értelmében a teljes létesítményt le kelljen kapcsolni az országos hálózatról, mivel a szivattyúk már alig tudták felvenni a hűtéshez szükséges vizet. Bár a folyamatos csökkenés végül megállt, és egy hajszálnyi – mindössze másfél centiméteres – emelkedés kezdődött a Dunán, az erőmű jelenleg is csak töredékáramot termel, az utolsó működő turbinára támaszkodva.
A rendszerirányító MAVIR és a kormány a fogyasztás azonnali mérséklésére szólította fel a lakosságot, az önkormányzatokat és a nagyvállalatokat: a kritikus, 17:00 és 22:00 közötti csúcsidőszakban minden lekapcsolt klíma, leállított gép és leoltott lámpa számít, miközben a kieső kapacitást méregdrága importárammal és csúcsra járatott hazai gázerőművekkel próbálják pótolni.
Magyar Péter az RTL Híradó kérdésére azt mondta, a jelenlegi helyzet körülbelül 50 milliárd forintos pluszkiadást jelenthet, de hozzátette, a többletköltséget az állam viseli, ezért a fogyasztók rezsiszámláján ez nem jelenik meg.
Mi történne, ha 44 év után teljesen leállna Paks?
Ha a Duna vízszintje tovább esne, és 44 év folyamatos üzemelés után a Paksi Atomerőmű mind a négy blokkja teljesen leállna, az a magyar villamosenergia-rendszer történetének legsúlyosabb stressztesztje lenne. Paks adja ugyanis a hazai termelésű áram nagyjából felét, így a teljes kiesése azonnali, mintegy 2000 megawattos űrt hagyna maga után, amit kizárólag a maximális kapacitáson pörgő gázerőművekkel és az importszállítások azonnali felpörgetésével lehetne átmenetileg áthidalni.
Ez nemcsak brutális áramáremelkedési nyomást jelentene a piacon, de a hálózat stabilitása is a perceken múlna: ha a környező országokból nem állna rendelkezésre elegendő átviteli kapacitás, vagy a naperőművek esti kiesésével egy időben megugrana a fogyasztás, elkerülhetetlenné válnának a szakaszos áramkimaradások (a tervezett rotációs lekapcsolások) a nagyfogyasztók és a lakosság körében.
Nyitókép: RTL Híradó