Eldöntheti Vidnyánszky Attila, kinek van joga kérdezni őt?

Ennek a csatornának joga nincsen kérdezni

– mint arról a Híradóban beszámoltunk, a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila ezekkel a szavakkal utasította el, hogy válaszoljon az RTL riporterének kérdéseire.

Bár a kormánytól független sajtó munkatársai gyakran találkoznak azzal, hogy nem kapnak választ, amikor a kormány tisztviselőit vagy közintézmények vezetőit közérdeklődésre számot tartó ügyekről kérdezik, a kérdezés jogát ennyire nyilvánvalóan nem szokták tőlük elvitatni. Arról, hogy kinek van joga kérdezni, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) politikai szabadságjogi programjának helyettes vezetőjét, Döbrentey Dánielt kérdeztük.

A magyaroknak joga van a tájékoztatáshoz

Mindenkinek joga van ilyen kérdéseket feltenni, a sajtónak különösen, és ez független attól, hogy a megkérdezett szerint milyen irányultsága van a kérdezőnek

– mondta a szakértő arra utalva, hogy Vidnyánszky szerint az RTL „pusztítja a magyar ember lelkét”. A jogász szerint egy ilyen politikai vélemény nem lehet alapja annak, hogy egy állami intézmény vezetője ne válaszoljon a hozzá intézett kérdésekre. Döbrentey Dániel rámutatott arra, hogy a sajtónak kötelessége kérdezni: a sajtótörvényben szerepel, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy megfelelően tájékoztassák az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről.

Előfordul, hogy közérdeklődésre számot tartó eseményekre csak az állami média munkatársait engedik be, más médiumok számára pedig legfeljebb a lehetőséget biztosítják, hogy átvegyék az MTVA anyagait. Ám a TASZ jogásza szerint nem lehet arra hivatkozni, hogy az állami hírügynökség, illetve a közszolgálati média ellátja a tájékoztatás feladatát: nem lehet leszűkíteni a közönség jogait arra, hogy csak ezekből tájékozódjanak. Nem beszélve arról, hogy a sajtó túlnyomó többségét alkotó magánmédiát teljesen lehetetlen helyzetbe hozná, ha a közérdeklődésre számot tartó információkhoz egyáltalán nem lehetne hozzájutni. Persze az utóbbi évtizedben nagyon erős törekvés látható a kormány részéről, hogy csak a számára kedves sajtótermékeket lássa el információval, mindenki mástól pedig elzárja akár a közérdekű adatokat is – mondta a szakértő.

Mára mindennapossá vált, hogy az újságírók hiába küldenek kérdéseket a kormánynak, állami intézményeknek, végül csak azt tudják leírni: „kerestük őket, de nem válaszoltak”. A TASZ kutatásai is igazolják, hogy bevett gyakorlat a független sajtó ignorálása, lejáratása, információktól való megfosztása – mondta Döbrentey Dániel. Ennek ellenére vannak még jogi lehetőségek a fellépésre: közérdekű adatok kiadásáért peres eljárást lehet indítani, illetve az adatvédelmi hatóság eljárását kezdeményezni. Ha egy sajtótermék azt feltételezi, hogy vélt vagy valós politikai véleménye alapján fosztják meg bizonyos információktól, az alapvető jogok biztosához fordulhat – a TASZ egy korábbi ügyében elmarasztalták az akkori pécsi önkormányzatot, amely a vélt politikai véleménye miatt zárt ki egy helyi lapot a sajtótájékoztatókról.

Mit árul el az államról, hogy nem válaszolnak a feladataikkal kapcsolatos kérdésekre?

A jogász szerint azt, hogy az állam rendszerszinten működik átláthatatlan módon és tudatosan törekszik erre. Számtalanszor találkozhatunk azzal, hogy egyes intézmények kifejezetten tiltják vagy korlátozzák, hogy a dolgozóik kapcsolatba lépjenek a sajtóval. Láthatjuk, hogy az állam tudatosan zárja el az információkat a polgáraitól, olyan rendszert épített ki, amelyből csak nagyon szűrten, sokszorosan ellenőrzötten kerülhetnek ki információk adott esetben jelentősen eltorzítva, fontos részleteket elhallgatva – mondta Döbrentey Dániel.

Sokszor láthatják a nézők, hogy a riporterek az utcán szegődnek egy politikus vagy intézményvezető nyomába, aki egyébként nem válaszolt a megkeresésekre. Arra a kérdésre, hogy ezt kötelesek-e tűrni, Döbrentey Dániel azt mondta: a politikusoknak az adott helyzettől függetlenül politikusként kell viselkedniük. Természetesen vannak határok: például teljesen magánjellegű tevékenységnél, családi eseményeknél tiszteletben kell tartani a privát szférát, de az utcán járva, különösen ha éppen a munkáját végzi, minden körülmények között lehet kérdezni a politikusokat közügyekről.

Közhatalmi szerepet nem csak kormánypárti politikusok töltenek be – vannak önkormányzati tisztviselők, országgyűlési és EP-képviselők, vagy jelöltek, akiktől ugyanúgy elvárhatjuk, hogy számonkérhetőek legyenek és válaszoljanak a kérdésekre. Ugyanakkor gyakran felmerül az ellenzéki politikusok részéről, hogy ignorálni akarják a kormányzati propagandamédiát. Mint Döbrentey Dániel elmondta, a TASZ álláspontja szerint ezt nem tehetik meg, hiszen az ellenzéki politikus ilyenkor nem a propagandamédia – számos esetben rosszhiszemű – joggyakorlását segíti elő, hanem azokhoz a választópolgárokhoz beszél, akik a propagandasajtóból tájékozódnak, és nem zárkózhat el előlük.

Újra megkérdeztük

Kovács Patrícia korábban az Instagramon állt ki a sajtószabadság mellett Vidnyánszky Attila megnyilvánulásával szemben. A színésznő az rtl.hu-nak azt mondta: „egy köztisztséget betöltő embernek tiszteletben kell tartania az újságírót, aki csak kérdez, csak a munkáját végzi”.

Kerestük a Nemzeti Színházat, hogy megkérdezzük: fenntartják-e az igazgató álláspontját, illetve vannak-e más médiumok is, amelyeknek Vidnyánszky Attila szerint nincs joguk kérdezni. Emellett újra megkérdeztük azt, amit munkatársunk szeretett volna megtudni az igazgatótól: megfelel-e a valóságnak, hogy azért nem ő hívta fel Kulka Jánost, a hagyománnyal szakítva, mert nem értett egyet azzal, hogy őt választották a Nemzet Színészének?

Megkeresésünkre nem kaptunk választ.

Nyitókép: RTL Híradó