Minden kabarétréfa mellé rendőrt állítottak száz évvel ezelőtt

Minden kabarétréfa mellé nem lehet rendőrt állítani, gondolhatnánk – ám száz évvel ezelőtt mégiscsak sikerült. Minden előadóhelyen, szórakozóhelyen ott voltak az éber rendőrtisztviselők, akik arra ügyeltek, hogy államrend elleni izgatásnak vagy közerkölcs elleni kihágásnak még a gondolata se merüljön fel.

A cenzúrát még a siketnémák színháza sem kerülhette el: 1924. március 9-én számolt be Az Est arról az előadásról, ahol a színészek és a közönség is siketnémák voltak, sőt a súgó is, aki jelbeszéddel integetett a szereplőknek. 

Egyvalaki nem volt siketnéma: az előadásra kivezényelt rendőrtiszt, aki tolmácsot is kapott, a siketnémák intézetének tanára magyarázta neki, mi volt az, amin a közönség elmosolyodott, vagy meghatódott.

Március 11-én arról számolt be az újság, hogy már hatvan színpadi művet és dalt tiltott be a rendőrség. A színházakban, szórakozóhelyeken szolgálatot teljesítő rendőrtisztviselők minden héten megkapták a betiltott művek listáját és közbeléptek, ha azokat játszani kezdték volna. Fel is sorolt néhányat az újság a tilalmakból:

• Sebestyén Géza budai színtársulatánál Az ember tragédiájának forradalmi jelenetéből törölték a Marseillaise eléneklését,
• az Andrássy úti Színházban betiltották Courtelin A rendőrfőnök jó fiú című bohózatát, hogy a közönségnek eszébe ne jusson a francia rendőrfőnök személyén keresztül a helyi rendőrtiszteket kinevetni,
• Kecskeméten a polgármesteri hivatal nem engedte előadni Móricz Zsigmond Búzakalászát, mert abban a polgármestert megveri a felesége,
• egy kabaréban a közéleti nagyságokat ábrázoló fali karikatúrákat le kellett takarni,
• egy másik kabaréban kigúnyolták a képviselőházban alvó képviselőket, ezt azonnal le kellett venni a műsorról,
• tilos volt előadni a Többet ér egy asszony, mint egy leány kezdetű dalt, mert a lányok megharagudhatnak érte,
• egy kabarédarabot azért tiltottak be, mert álneves szerzőjéről kiderült, hogy katolikus pap, pap pedig nem írhat kabarédarabot,
• és sok kifogást emeltek azért is, mert egy-egy táncosnő túl magasra emelte a lábát.

Egy magyarnótaszerzőt (akkori szóhasználatban „népdalköltőt”) osztályellenes izgatással vádoltak meg. Március elsején írta meg Az Est, hogy Széder Ferenc szociáldemokrata képviselő egy nagyobb társasággal mulatozott egy Városligethez közeli kávéházban, ahol Ányos Laci is fellépett, aki aznap mutatta be legújabb szerzeményét. A dalban egy legény azon kesereg, hogy elhagyta a kedvese egy gazdagabb férfiért. A dal második strófája így szól:

Azért, hogy én szegény vagyok,
Jobb lett volna nálam,
Talán jobb, mint akármilyen
Fényes palotában.
Szerelemhez, boldogsághoz
Nékem is van jussom,
Minden földi jóból ne csak
Gazdagoknak jusson,
Szegénynek is jusson.

Széderék szerették volna megtanulni a dalt, ezért azt Ányos Laci többször is elénekelte nekik. Amikor harmadszor ért az idézett strófához, egy másik asztaltól odalépett egy rendőrfogalmazó, és közölte, hogy nem engedi játszani a dalt, mert abban szerinte osztályellenes izgatás van.

A dalszerző később a főkapitányságon fellebbezett a tiltás miatt. Megvizsgálták a kifogásolt strófát, ezután közölték, hogy nem fogják lecsukni, pénzbüntetést sem kap, mert a főkapitányság nem talált a szerzeményben osztályellenes izgatást. „Szóval elénekelhetem?” – kérdezte Ányos Laci. „Énekelni lehet, de nem tanácsos” – felelte a rendőrtanácsos.

Ugyancsak 1924 márciusában Heltai Jenő közgyűlésre hívta össze a színpadi szerzőket, ahol szóba kerültek a rendőri cenzúra túlkapásai. Abban maradtak, hogy a Budapesti Színészek Szövetségével és a Budapesti Színigazgatók Szövetségével együtt felkeresik a rendőrfőkapitányt, hogy „vele együtt igyekezzenek a magyar alkotmányban biztosított véleménynyilvánítási szabadság módjait megtalálni”.

Horthy Miklós vadmacskát hozott

„Egy néger nőorvos rendelőt nyitott Budapesten” – adta hírül 1924. március 18-án Az Est. Young doktor már ismerős lehet olvasóinknak: múlt hónapban emlékeztünk meg a százéves hírek között arról, hogy a Belvárosi Színház „valódi négert” keresett egy darabhoz. Végül megtalálták Youngot, aki elmondta: Skóciában végzett egyetemet, sebész, nőgyógyász, kémikus, gyógyszerész végzettsége mellett okleveles zenetanár is volt.

Apám mérnök, nagyapám orvos, dédapám azonban lándzsával szaladgáló vadtörzsbeli néger volt

– magyarázta. Kalandosan került Budapestre: előző évben egy tanulmányúton találkozott Bécsben három fekete artistával, akik elmondták: eredetileg négyen voltak, de egy társuk súlyosan megbetegedett. Mivel szerződésük volt Budapestre, szükségük volt egy beugróra, így meggyőzték Youngot, hogy csatlakozzon hozzájuk, ő pedig ezután praktizálni is elkezdett a magyar fővárosban.

Bár 1924-ben még március 15-ét is hóesésben ünnepelték, a hónap elején már elkezdődött a Városligetben a szezon. Az embereket a csípős szél sem zavarta:

A Zöld Vadászban a rezesbanda megkezdte működését, a ringlispíl lovai újra elindultak végnélküli száguldással, a kikiáltók frissre köszörült torokkal csábítgatták a régi látványosságokhoz az embereket és a publikum örömmel sietett újra megnézni a tavalyról meg azelőttről itt maradt csodákat

– írta az újság. Az állatkertben a gyerekeknek el kellett búcsúzniuk kedvencüktől, a kis vízilótól. Az újság azt írta, hogy az állatkertnek sok hiányossága van, ám „ennek a lerongyolt országnak nincs pénze” arra, hogy a hiányzó állatokat beszerezzék, ezért döntöttek úgy, hogy a vízilovat áruba bocsátják, illetve elcserélik más állatokra.

Több külföldi állatkerttől és állatkereskedőtől kértek ajánlatot. A legelőnyösebbnek az bizonyult, amely egy elefántot, egy leopárdot, egy ajakos medvét és egy kis tigrist kínált cserébe a vízilóért. Ám az állatkert ezzel sem volt elégedett, és további állatokat kért. Addig is gyarapodott az állomány, mivel az állatkertet Horthy Miklós is felkereste családjával, és „egy nagyon szép vadmacskát hozott ajándékba”.

Az emberi elme megvédése

Száz éve vezették be, hogy a telefonelőfizetőknek hívásonként kelljen díjat fizetniük. Bár a mentőket és a tűzoltókat ingyen lehetett hívni, az üzletek, kávéházak nem szívesen engedték meg, hogy ilyen célra használják a telefonjukat. Március 7-én Az Est arról írt, hogy egy rendőr a Király utcában megbotlott a kardjában, és olyan szerencsétlenül esett, hogy eltört az alsó lábszára. Társai próbálták értesíteni a mentőket, de egy óra elteltével sem jött segítség.

Egy körúti kávéház tulajdonosa arra panaszkodott, hogy naponta 25-30, magát hivatalos személynek kiadó egyén vette igénybe fizetség nélkül a telefonjukat, de semmit nem szóltak ezért addig, amíg életbe nem lépett az a rendszer, hogy fizetni kell a beszélgetések után. Egy másik vállalkozó azt mondta: 

Mi nem érünk rá mindig bemenni a fülkébe és ellenőrizni, hogy vajon tényleg a mentőknek vagy a tűzoltóknak telefonál-e valaki.

Kifejtette: összetűzésbe is került egy rendőrrel, aki egy döglött ló elszállítása érdekében akart intézkedni, ő viszont nem gondolja, hogy ilyen ügyekben neki kellene állni a telefonköltséget.

Szombathelyen ugyanekkor a gyermekmenhelyen történtek súlyos visszaélések. A raktárból eltűnt az amerikai szeretetadományok túlnyomó része, azokból pedig a menhely fiatal gondnoknője, Gévay Vilma rendezett a lakásán fényes zsúrokat és estélyeket, amelyeken helyi előkelőségek is megjelentek. Angyal Béla gondnok pedig 50 kiló cukrot vitt el azzal, hogy szükség van rá a lánya esküvőjén, de majd vissza fogja vinni. Azóta is viszi.

Szegeden gyanúsan megszaporodtak a klinikán az állkapocssebbel, vagy száj körüli vérmérgezéssel jelentkező betegek. Utánajártak a dolognak, és kiderült, hogy több szegedi fogorvos olyan fiatal fogtechnikusokat dolgoztatott, akik nem is végezhetnének operációkat. A rendőrség razziát tartott a rendelőkben és kiderült, hogy több előkelő szegedi fogorvos hosszú ideje be se tette a lábát a saját rendelőjébe, vizsga nélküli fogtechnikusokat bíztak meg azok vezetésével.

Liga alakul Magyarországon az emberi elme megvédésére – számolt be Az Est 1924. március 12-én. A cikkből kiderül, hogy a mentálhigiénére gondoltak, amelynek köszönhetően kevesebben szorulnak elmegyógyintézeti ápolásra. A lipótmezei állami elmegyógyintézet igazgatója elmondta, mennyire eredményes volt az első világháborúban azoknak a francia katonáknak a gyógyulása, akiknek az „elmebetegségét” már a fronton, kezdődő stádiumban kezelés alá vették.

Le akarjuk venni a tébolydaviseltség megbélyegző terhét mindazokról, akikről egyáltalában lehet és intézményesen akarjuk a rettegőket, hipohondereket bajuk mibenlétéről felvilágosítani

– magyarázta Oláh doktor, aki a megelőzés fontosságát is hangsúlyozta.

Nyitókép: Fortepan / Zichy kúria, Zala