Ablakon kinézés, megizzadás, Varnus Xavér – itt vannak a legabszurdabb iskolai intők

Mindannyiunknak vannak emlékeik arról, hogyan lehet megzavarni egy tanóra rendjét, de az biztosan nem tartozik a gyakori esetek közé, amikor valakinek a cserebogárgyűjteményéből röppen ki egy példány óra alatt a táskájából. Olvasónk apukája ezt nem találta olyan nagy dolognak, mint a mindezt intővel büntető osztályfőnök, aláírás helyett csak ennyit írt vissza a tanárnak: „És?”

Még nagyobb riadalmat keltett egy másik állat, pedig az már nem repült sehova. Egy kommentelőnk lomtalanításkor talált egy kitömött héjafejet, amit magával vitt az iskolába. A tanár beírást akart adni neki a hiányzó felszerelése miatt, de nem volt nála az ellenőrzője sem, amit a tanár nem hitt el neki. Ezért aztán megragadta és kirázta a diák táskáját, amiből azonban az ellenőrző helyett a héjafej esett ki. A tanár ijedtében nagyot sikított, az osztály nevetésben tört ki, olvasónk pedig mehetett az igazgatói irodába.

De bűnhődött az az olvasónk is, aki elpusztította az osztály hörcsögét, „mert megharapott. (Hetes voltam és etetni kellett.)”

Volt, aki origamizásért, szaladgálásért vagy egyenesen „túl hangos” rohangálásért, a radírja halk visszakéréséért a padtársától, egy palánta fordított elültetéséért, a „fűtés elállítgatásáért” (pedig csak melegedni álltak a konvektorhoz), vagy éppen azért kapott beírást, mert nem íratta alá az igazgatói dicséretét. 

De bőven akadtak ennél kevésbé kézzelfogható beírások is, például:

Krisztina a mai nap folyamán úgy viselkedett, mint egy sztár.

Akadt olyan tanuló, aki viszont valódi sztárok vonzásának nem tudott kellőképpen ellenállni, legalábbis az igazgató szerint:

Többszöri felszólítás ellenére is a New Kids On The Block együttes rajongótáborának toborzását végzi! Ezért igazgatói figyelmeztetésben részesítem.

Úgy tűnik, a zenészekkel mindig csak a baj van, erről tanúskodik egy másik történet is: „Én hetedikben azért kaptam szaktanárit, mert mondtam énekórán, hogy menjünk el Varnus Xavér orgonaestjére… azóta sem tudom, hogy énekórán mi volt ezzel a probléma.”

A legszigorúbb pedagógus díját azonban alighanem megosztva az alábbi intők szerzői viszik el:

A gyermeke óra alatt kinézett az ablakon, ezért megintem.

Illetve:

Izzadtan jött fel a szünetről.

De azért jó eséllyel pályázna a következő történetben szereplő tanár is: „Az osztályteremben meleg volt, de én fáztam, ezért míg a többiek pólóban voltak, én felvettem a kardigánom. Bejött a tanárnő és szaktanárit adott, mivel ahogy ő fogalmazott, tiszteletlen voltam, azzal hogy úgy csináltam, mintha hideg lenne.”

Talán ennél is meglepőbbek azok az intők, amik iskolán kívüli tevékenységekkel érdemeltek ki a tanulók. Volt, akit azért büntettek, mert elment egy Pokolgép-koncerte, és volt, akit 

mert az anyukájával otthon megnézett egy filmet. 

A legnagyobb túlzásnak talán az amiatt kiosztott igazgatói intő tűnik, „mert elütött egy motoros a házunk előtt.”

Felidéződtek persze némiképp jogosnak tűnő retorziók is, egyebek mellett 

• a tábla parizerrel dobálásért, 
• csúzlival kilőtt kandeláberekért, 
• a lányok csalánnal kergetéséért 
• osztálytárs sapkájának a vécébe dobásáért 
• vagy azért, mert egy olvasónk elhitette társaival, hogy boszorkány, és a kárhozat oltárán áldozza majd fel őket. 

De érthető módon nem vették jó néven a tanárok azt sem, amikor kizárták őket a teremből, vagy amikor kidobták a táskájukat az ablakon.

Az ablak egyébként visszatérő motívum volt a beszámolók között:

• „Egyik télen a földszintes osztályterem ablakából a méteres hóba Zsolti osztálytársunkat néhány alkalommal kidobtuk tanítás után. Már nem tudom, miért, de akkor jó ötletnek tűnt, csak egyszer eltaláltuk vele az épp arra járó igazgatóhelyettest.”
• „Én azért kaptam igazgatóit, mert átdobtam a szemben Fehérvári úton lévő posta épületébe egy almát, ami berepült a 3. emeleten a nyitott ablakon és végigpattogott az íróasztalokon. Közben beterített mindent.”
• „Ablakon való közlekedésért kapott az egész osztály. Lusták voltunk kerülni.”

És van olyan olvasónk is, aki maga ugrott ki óra közben a földszintes ablakon és biciklizett haza, miután összeveszett a tanárával.

Egy másik olvasónkat azért intették meg, mert mint írta, 

a neonlámpán ragadt a klumpám, 

de hogy miként történt mindez, az homályban maradt.

Volt, akit a segítőszándék vezérelt, az iskola vezetése azonban ezt nem értékelte:„Felmásztam az iskola tetejére, hogy ledobáljam az ott felgyülemlett labdákat. Cserébe kaptam egy igazgatói intőt.”

Egy másik olvasónknak pedig az bántja a mai napig az igazságérzetét, hogy „nekem egyedül írták be, hogy beszélgettem órán. Legalább nem vesztem össze magammal!”

Sok esetben inkább az intők megfogalmazása mulatságos, mint az azokat kiváltó cselekvés.

• „Sz. Csaba a tejesdobozzal durrantott.”
• „Tisztasági csomagját lóbálta, ezzel társát fejbe vágta!”
• „Fecseg, fecseg, fecseg.”
• „Míg mi tanulunk, Gábor brekeg.”
• „Pistike a lerágott csirkecsontot még táplálkozó társa tányérjára dobta! Ezért megintem!”
• „A fia az iskolában zongorázott.” (A fizikatermben volt egy pianinó, ahhoz ültek oda szünetben.)

Van, amikor egy egyszerű félreértés okozza a galibát, egy alsós fiú például osztálytársával barkochbázott, és a szarvast volt a megfejtés, de a tanár csak a szó elejét hallotta, és csúnya beszédért fekete pontot adott a gyereknek, írta egy anyuka.

Kivételes rosszindulatról árulkodik az az intő, amit elmondása egy padban lévő összegyűrt papír miatt kapott olvasónk, a következő szöveggel: 

Szemét közt jól érzi magát. Megintem.

A sorjázó kommentek többségéből nem derült ki, hogy egy-egy intő melyik évben kerülhetett az ellenőrzőbe, csak reméljük, hogy többségük már jó ideje született, a következő igazgatói intő esetében azonban biztosak lehetünk ebben: 

A november 7-ei plakátokat fejjel lefelé és/vagy hátlapjukkal ragasztotta vissza, és rendszerkritikus feliratokat firkált rá.  Érettségi vizsgára nem javaslom.”

A legkreatívabb talán az az olvasónk volt, akit elmondása szerint rendszeresen megszórtak intővel és beírásokkal az általános iskola negyedik osztályában: „Már kezdetem unni, hogy minden nap kapok valami butaságért, és azt mondtam a tanárnak, hogy itt hagyom önnél az ellenőrzőmet és töltse ki az év végéig, mert anyumnak egyszerűbb lesz aláírni egyszerre, mint egyesével. Erre is kaptam egyet, de már nem érdekelt. Abban az évben két és fél ellenőrzőm volt, mert a rengeteg beírással megtelt.”

Végezetül pedig idézzük egy volt tanárnő olvasónkat, aki saját magának adott intőt. Beírattam a gyerekkel: 

Órán rendetlenkedtem… Majd szépen aláírtam: XY osztályfőnök. A szülő válasza: Nem baj tanárnő, megbocsátjuk Önnek, mással is előfordul.

Nyitókép: Getty Images