„Egyre kevesebb dolgot szeretek a munkámban” – tíz autómentőből hét feketén dolgozik, ettől szenvednek a tisztességesek

Csúnyán hangzik, de várom, hogy valaki lerobbanjon, vagy legyen egy baleset, és felhívjanak 

– mondta egy gépszállítással is foglalkozó Pest megyei autómentős, amikor arra kértük, mesélje el, hogyan telik egy átlagos napja. 

Az rtl.hu új cikksorozatában a különböző szakmák szépségeinek, nehézségeinek és sztereotípiáinak járunk utána, a fogorvosok után most autómentőket kérdeztünk munkájukról. Mi az, amit a legjobban szeretnek hivatásukban, mit utálnak benne, és nagyságrendileg mennyi pénz marad a zsebükben a hónap végén? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ. 

A szakember, akit a cikkben Péternek fogunk nevezni (megszólalóink azt kérték, hogy ne legyenek azonosíthatók), így folytatta:

Szeretem, hogy segíteni tudok másoknak. Az ember menne valahova, mindegy is, hogy merre, kirándulni vagy nyaralni, az autózás legkellemetlenebb része, amikor a kocsi tönkremegy.

Péter hozzátette, munkája során próbálja kicsit meg is nyugtatni a bajbajutott sofőröket, lelki támogatást nyújtani. Sokszor felajánlja nekik, hogy hazaviszi őket, miután elvitte a szervizbe az autójukat, senkit nem szeret az út szélén hagyni. „Majdnem mindenki örül, amikor megérkezek, eddig szinte csak pozitív emberekkel találkoztam” – fogalmazott.

Nincs két egyforma munkanapom. Reggelente abban reménykedem, hogy nem lesz sok telefon, de ez általában dél magasságában megdől

– mondta Bence, aki javarészt Nógrád és Pest megyében menti az autókat.

Ő pont a változatosságot említette, amikor meg kellett nevezni az autómentés szépségét, ugyanakkor szerinte ez egyben a foglalkozás árnyoldala is: ha sokáig űzi valaki, akkor egy idő után monotonná válhat, és bele lehet unni. Bence arról is beszélt, hogy a nagy értékű autók mentése a leginkább emlékezetes, vagy amikor összetettebb feladatról van szó, ami szakmai kihívást jelent. Más okból, de szintén nehéz elfelejtenie a halálos baleseteket, pedig hosszú ideje van már a szakmában.

Kiszámíthatatlanság, sztereotípiák és a feketézők

Itt nem tudsz megtervezni semmit, sem családi, sem saját programot. Ha betervezel valamit, akkor azt biztosan felülírják a telefonhívások, ha pedig eldöntöd, hogy »na most akkor dolgozni fogunk«, akkor pont semmi nem történik

– fogalmazott Bence.

Hozzátette, az emberek általánosságban szeretnek egymás zsebében turkálni, és a közhiedelem szerint nekik, autómentősöknek könnyű dolguk van. Holott, mint mondta, éjjel-nappal, ünnepnapokon is készenlétben kell lenniük, nincs beosztásuk, és akkor még a költségekről nem is beszéltünk. Bencét zavarják az autómentősökkel kapcsolatos sztereotípiák, szerinte az ügyfeleik is kevésbé empatikusak, és csak akkor gondolnak bele, hogy mégis mivel jár ez a munka, amikor elmagyarázza nekik.

Szakadó esőben az ember nem szívesen megy ki. Az sem a legjobb, amikor egy balesethez kell kimennünk, ahol mindig torlódás van, és magát a helyszínt nagyon nehéz megközelítenünk. Nekem ugyanúgy végig kell állnom a sort, mint bármelyik másik autósnak

– mesélte Péter. Szerinte kívánatos lenne, ha a hatóságok rugalmasabbak tudnának lenni, és segíteni nekik abban, hogy minél előbb meg tudják szüntetni a forgalmi akadályokat. 

Gergely, egy szintén a fővárosban és vonzáskörzetében dolgozó autómentős meglepő választ adott, amikor arról kérdeztük, mit szeret a hivatásában, és mit nem.

Egyre kevesebb dolgot szeretek a munkámban. Magát a munkát szeretném, csak a körülmények olyanok, amik egyre utálatosabbá teszik. Tíz autómentőből hét feketén dolgozik, akik olyan áron vállalnak el munkákat, amivel nem lehet versenyezni

– hangsúlyozta. Gergely nem rejtette véka alá a véleményét, amikor szóba kerültek a feketén dolgozó versenytársak. Szerinte sokan vannak, akik rossz állapotban lévő, olcsó trélerekkel végzik ezt a munkát, és helyette inkább őket választják az emberek, holott rosszabb szolgáltatást nyújtanak. Mindezt véleménye szerint sokszor szabálytalanul, a súlylimitet túllépve, a szükséges engedélyek nélkül. „Míg sokan másfél millióért vesznek egy kis szimplakerekes, 3,5 tonnás autót, addig én egy nyolctonnás, 17 millió forintos járművel dolgozom” – fogalmazott.

Hozzátette, így sokszor ő is kénytelen kevesebbet kérni, másokkal ellentétben árat sem emelt az elmúlt egy évben, mert a mostani díjakat is nehezen tudják kicsengetni az emberek. Ismert olyat, aki azzal hitegette az ügyfeleket, hogy utólag küld számlát, aztán sosem hallottak felőle. De nem Gergely volt az egyetlen, aki mindezt szóvá tette, az általunk megkérdezett összes autómentős osztotta véleményét.

Akik ezekkel a 3,5 tonnás autómentőkkel, terepjárókkal és utánfutókkal dolgoznak, azoknak a 90 százaléka feketén csinálja

– mondta például Péter. 

Megesett vele, hogy valaki azért döntött mellette, mert ő volt a negyedik ember, akit felhívott, de az első, aki tudott számlát adni. Bence pedig azt mondta: a szakma egyik legnagyobb negatívuma, hogy a rendszerváltás óta komolyabb törvényi szabályozás jóformán nem történt, de ha volt is bármi, akkor az legfeljebb részterületekre terjedt ki.

Ha rúzzsal a homlokodra írod, hogy autómentős vagy, akkor holnaptól kezdve kis túlzással te is kimehetsz az M0-ásra egy vontatókötéllel, és húzhatod le az autósokat pénzzel

– fogalmazta meg markáns véleményét Bence.

Szerinte ezért van, hogy valaki 20 ezer forintért, míg más 120 ezer forintért talál autómentőt ugyanarra a feladatra. Állítja, pár megyétől vagy rendőrkapitányságtól eltekintve érdemben a hatóságok sem foglalkoznak ezzel, nem szankcionálják a feketén dolgozó autómentőket.

Hiába robbant le valaki, ha nem csörög a telefon

Gergely arra is panaszkodott, hogy nehéz eljutnia a potenciális ügyfelekhez. Nem titok, hogy ebben a szakmában mindenki pénzért hirdeti a szolgáltatásait a Google keresőjében, hiszen aki lerobban, itt keres autómentőt először.

Viszont szerinte az emberek többsége legfeljebb csak az első három ajánlatot nézi meg, mert szeretnének minél előbb kijutni a bajból, különösen akkor, ha az autójuk kellemetlen helyszínen mondta fel a szolgálatot. Így a keresési algoritmustól függ, érkezik-e hívás, pontosabban attól, hogy mennyi pénzt csengettek ki szponzorációra. „Sem tegnap, sem ma nem jött egyetlen hívásom se, pedig fut a hirdetésem” – szomorkodott. Gergely azt is mondta:

minden hívásnál az az első kérdés, hogy mennyibe fog fájni az elszállítás.  

Az üzemanyagárak elszálltak, dübörög az infláció, az autómentés is megdrágult

Két hónap alatt a gázolaj nyolcvanhat, a benzin majdnem hatvan forinttal lett drágább. Az RTL Híradónak korábban nyilatkozó elemzők azt mondták, ez főleg külső tényezők miatt van, éppen ezért javulás sem várható. Januártól a kormány által bejelentett jövedékiadó-emelés ráadásul több mint 40 forintos további drágulást hozhat, vagyis a literenkénti ár átlépheti a 700 forintos lélektani határt.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai pedig azt mutatják, hogy a szolgáltatások árai jobban elszálltak, mint a kézzel fogható áruké: tavaly szeptemberhez viszonyítva 13,6 százalékkal drágultak, ezen belül az autópálya-használat, gépkocsikölcsönzés, parkolás 22,2 százalékkal kerül többe, mint egy éve.

Mivel az üzemanyagok drágultak, muszáj volt árat emelnünk. A kicsi, 3,5 tonna alatti utánfutóknál nem érzékelhető a drágulás, de akik felette vannak, azoknál útdíjjal kell számolni. Annak az ára pedig bő 30-35 százalékkal emelkedett

– mutatott rá Péter. Az általunk megkérdezett szakmabeliek mind azt mondták, hogy alaposan megdrágult az autómentés. Az üzemanyagárak emelkedése mellett őket is utolérte az alkatrészek és a szervizdíjak drágulása, de nőttek a bérigények is. Az elszállítás költsége azonban továbbra is számos körülménytől függ.

A legfontosabb tényező, ami meghatározza az árat, hogy mikor robbant le az autó – hétköznap vagy hétvégén, munkaidőben vagy éjszaka –, csak utána jönnek az autó paraméterei és a konkrét szituáció. Ha valaki mondjuk hétfő délelőtt 10 órakor lerobbant, de gurul az autója, az még a legolcsóbb kategória. Ám ha például egy automata váltós, elektromos kézifékes, nagy értékű járgányról beszélünk, aminek valami szoftveres baja van, és semmire nem reagál, csak áll négy darab blokkoló kerékkel, ahhoz már egy darus autómentő kell, ami egyértelműen drágább mulatság – magyarázta Bence.

Hogyan fogadják a drágulást az autósok?

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy az infláció és a megélhetési gondok miatt kevesebben hívnak-e autómentőt, ha beüt a baj, illetve mennyire kerekedik ki a szeme a sofőröknek, amikor meghallják, mennyibe kerülne elszállíttatni a kocsijukat. Péter szerint nagyon változó, hogyan reagálnak az autósok:

Van, aki jóformán rám csapja a telefont, amikor mondok egy árat, míg mások csak annyit kérdeznek, mikorra tudok odaérni, és abszolút természetes nekik, hogy márpedig ez ennyibe fog kerülni.

Bence is azt tapasztalja, hogy nem az áraik emelése tántorítja el az ügyfeleket, hiszen a korábbi tarifáknál is mindenki máshogyan reagált. Mint mondta, egy hétköznapi autós legfeljebb párszor hív autómentőt életében, így sokan az elszállítás árával sincsenek tisztában. Minél előbb ki szeretnének kerülni a szorult helyzetből, esetleg gyorsan felhívnak még pár autómentőt, hogy képbe kerüljenek, de ezért legtöbbször inkább tudomásul veszik és kifizetik az összeget.

Gergely azonban beszélt egy másik végletről is. Szerinte vannak olyan ügyfelek, akik „addig telefonálgatnak, amíg nem találnak valakit, aki a piaci ár töredékéért szállíttatja el az autót”, és az egyáltalán nem érdekli őket, hogy szabályosan vagy szabálytalanul teszik.

Milyen hibával robbannak le az autók?

Arról is megkérdeztük az autómentőket, hogy milyen műszaki hibákkal robbannak le legtöbbször az utakon, és mely autókkal van a legtöbb probléma. Gergely szerint az egyik francia márka viszi a prímet, és különös módon tapasztalata szerint inkább az újabb autókhoz kell kimenni: ezekhez jellemzően csak a szervizben lehet hozzányúlni, a helyszínen sokszor még a hibát sem lehet megállapítani.

Nem tudnám azt mondani, mint ami a köznyelvben van, hogy Audi, BMW és Mercedes. Teljesen független már, hogy éppen milyen autóról van szó. Javarészt elektronikai hibákkal találkozom, némelyiknél a motor megy tönkre, általában ezek a nagyobb problémák

– sorolta Péter.

Bence pedig úgy véli, a lerobbanások többségének három fő oka van: a közúti balesetek, a szervizelés hiánya, illetve a rendkívül idős hazai gépjárműállomány. De szerinte az új, hibrid és elektromos autók sem túl kiforrottak, ami annak tudható be megítélése szerint, hogy még az „új korszak elején járunk”, emiatt sok ilyen hajtású járműnél adódnak gikszerek. Ma már ő sem tenne különbséget a francia, német, japán és más autók között ebben a tekintetben, szerinte is teljesen mindegy, hogy az ember mit vesz, mindegyik márkánál előfordulnak hibák.

Mennyit pénzt keresnek az autómentősök?

Na de mégis mennyit lehet megkeresni autómentősként havonta? – tehetnénk fel a kérdést. A magánvállalkozóként dolgozó Gergely azt mondta, egy jó hónapban, levonva a költségeket – üzemanyag, szervizelés stb. –, olyan 500-600 ezer nettót tud hazavinni belföldi munkával, 0-24-es ügyeletben.

Ha normálisan, rendesen csinálja az ember, akkor 600-800 ezer nettó körül lehet keresni

– fejtette ki Péter.

A Nógrád és Pest megyében dolgozó autómentős viszont arról beszélt, hogy sokszor nagyon változó a fizetés: a nyár általában túlóraszezon, akkor például jóval több a munka. Bence nagyságrendileg 300 és 500 ezer forint közé teszi a sofőrök nettó fizetését, ami túlóra függvényében emelkedhet, illetve az is meghatározza, hogy az ország melyik szegletében vállal valaki autómentést.

Nyitókép (illusztráció): Getty Images