David Pressmann a Pride-megnyitón: Már most tudom, mit fognak írni a szalagcímek, amelyeket Rogán miniszter úr csapata diktál majd a holnapi újságoknak

Nyitóbeszédet mondott az idei 28. Budapest Pride Közösségi Fesztiválon David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete.

A nagykövet elmondta,

megtiszteltetésnek tartja, hogy részt vehet az LMBTQ-közösség egyik legfontosabb eseményén, amikor párjával épp 22. évfordulójukat ünneplik.

Pressman többek között arról beszélt, hogy a két fontos magyar szót, a szabadságot és a szerelmet nem lehet kettéválasztani, mind a kettőhöz alapvető jogunk van. 

„Sötét és szomorú igazság az, hogy miközben ma itt ülünk mindannyian, az LMBTQI+ embereket szerte a világon, így Magyarországon is támadások érik. Mindez talán tudatlanságból fakad. Vagy talán gyűlöletből. Vagy félelemből. Talán cinizmus és célszerűség vezérli” – mondta Pressman, aki szerint, ha elhisszük, hogy a homofób vitriol és politika nem meggyőződésből, hanem opportunizmusból fakad, még nem fogja enyhíteni a kárt.  

Pressman arról beszélt, hogy Magyarország egy gyönyörűen sokszínű ország, tele olyan emberekkel, akik mindig is a történelmükkel, a saját szívükkel, saját lelkükkel és a saját istenükkel beszélgetve határozták meg és fogják meghatározni önmagukat. 

Ennél fogva ez az ország otthona azoknak a magyar embereknek, akik melegek, azoknak a magyar embereknek, aki leszbikusok, azoknak a magyar embereknek, akik biszexuálisok, azoknak a magyar embereknek, akik transzneműek és interszexuálisok – csakúgy, mint a világ minden országában. Ez nem a kulturális imperializmus terméke, és nem is a dekadens Nyugat exportja. Ez egyszerűen tény, itt is, ugyan úgy, mint bárhol máshol. Ez a magyar valóság.

Pressman szerint ma is vannak olyan magyar gyerekek, akik azzal küzdenek, hogy meghatározzák, kik is ők valójában és kit szeretnek. „Vágynak arra, hogy büszkék lehessenek saját magukra, a hazájukra, és arra, hogy itt építhetik a jövőjüket.  És tény az is, hogy számos alkalommal szembesülnek azzal – törvények, politikai vezetőik nyilatkozatai és a média megafonjai által -, hogy takargatnivalójuk van. Hogy nem lehetnek büszkék magukra  Hogy az országuk nem büszke rájuk” – magyarázta, majd dicsérő szavakkal illette a magyarokat, akiket öntudatos, független, kifinomult, intelligens embereknek nevezett, akik joggal büszkék gazdag kultúrájukra és történelmükre.  

Nem számít, hány, a magyar kormány által gyártott, «brüsszeli» bombákról szóló plakát díszeleg a városban egy adott pillanatban, a valóság az, hogy Magyarországot nem «támadják» külső erők, nem fenyegeti a «nyugati dekadencia» vírusa, nem csúszik hason Soros György előtt, és nincs kiszolgáltatva teljhatalmú összeesküvő hatalmaknak. Nem, a valóság ennél sokkal egyszerűbb.

Pressman úgy véli, a valóság az, hogy Magyarország történetét, beleértve az egyenlőségi mozgalom sorsát is, nem külföldiek, hanem magyar emberek írják. 

Már most tudom, mit fognak írni a szalagcímek, amelyeket Rogán miniszter úr csapata diktál majd a holnapi újságoknak. Kétségtelenül provokációval vádolnak majd, illetve, hogy nyugati bölcsességet importálok, és obszcén értékeket erőltetek, miközben beavatkozom Magyarország belügyeibe. Ez legalább annyira kiszámítható, mint amennyire unalmas

– fogalmazott.

A nagykövet ezután közölte, hogy a kormánysajtó egyik lapja sem fogja teljes egészében publikálni ezt a beszédét, és azt próbálják majd elhitetni az olvasókkal, hogy ő kizárólag ezekről a témákról beszél, pedig most tart először beszédet a melegek jogairól. 

Pressman a beszédében arról is beszélt, hogy a munkájának az a legjobb része, hogy utazhat és találkozhat mindenféle magyarral. 

Egyik nap egy vidéki középiskolában egy diák felemelte a kezét, és megkérdezte: «Milyen érzés Magyarországon meleg nagykövetnek lenni?» A válaszom közepénél megálltam. Nem a szavak hiánya miatt. Hanem azért, mert miközben beszéltem, hallottam egy másik hangot a fejemben.  És ez a hang azt próbálta kitalálni, hogy a középiskolás diák kérdésére adott válaszommal vajon nem sértem-e meg a magyar törvényeket is

– mondta. 

A nagykövet azzal zárta a beszédét, hogy ő optimista: ugyan tudja, hogy gyűlölet és félelem mindig lesz a világban, mindig lesznek olyanok, akik inkább megosztanak, mint egyesítenek, inkább lerombolnak, mint építenek.

De a helyzet a következő: azért vagyok optimista, mert tudom, hogy azok közülünk, akik a szabadságot és a szeretetet választják, erősebbek, mint azok, akik a gyűlölet és a félelem mellett döntenek. Erősebbek vagyunk, mert valami jobbért, valami jóért, valami méltóért, valami igazságosért harcolunk. Az Amerikai Egyesült Államok mindig az Önök oldalán lesz ebben az igazságért vívott küzdelemben.  

Nyitókép: Koszticsák Szilárd / MTI