A magyarok egyre elutasítóbbak mindenkivel szemben, beleértve a keresztényeket is, legkevésbé még a homofóbia erősödött

A TÁRKI (Társadalomkutatási Intézet) kétévente teszi közzé Társadalmi Riportját, ami nemcsak adatokat közöl a magyar társadalom helyzetéről, de elemzi és el is magyarázza azokat. Az idei kötet olyan témákkal foglalkozik, mint a gyermekvállalás, párválasztás, esélykülönbségek, társadalmi mobilitás, szegénység, a járvány hatásai, az ukrajnai menekültek fogadtatása, a választás vagy a fogyatékossággal élő emberekhez való társadalmi hozzáállás.

A kiadvány külön fejezetet szentel annak, hogy a XXI. század elején hogyan alakultak hazánkban a homoszexualitással kapcsolatos társadalmi attitűdök, a leszbikus nők és meleg férfiak társadalmi elfogadottsága. A fejezet szerzői, Takács Judit és Szalma Ivett (a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének munkatársai) leszögezték: ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy homofób-e a magyar társadalom, nemzetközileg összehasonlítható adatokat érdemes vizsgálnunk.

A kutatók felidézték, hogy Magyarországon 2009 óta létezik a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye, ami többek között abban tér el a házasságtól, hogy a regisztrált élettársi kapcsolatban élő azonos nemű párok nem fogadhatnak örökbe közösen gyermeket. Az Alaptörvényben 2012 óta szerepel, hogy csak férfi és nő köthet házasságot, míg korábban ezt a kérdést nem szabályozták, 2020 óta pedig kizárólag házastársak fogadhatnak örökbe gyermeket – mások csak nagyon kivételes esetben, a családpolitikáért felelős miniszter külön engedélyével. A parlament tavaly nyáron elfogadott egy eredetileg a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni fellépésről szóló törvényt, ami a gyerekek védelmére hivatkozva tiltja, illetve korlátozza, hogy a 18 éven aluliak a homoszexualitást „népszerűsítő” tartalmakhoz férjenek hozzá.

A tanulmány szerint Magyarországon a 2010-es évektől kezdve hat a melegek és leszbikusok iránti társadalmi attitűdök alakulására a politikai homofóbia, ami politikai érdekek alá rendeli az érintettek jogait és emberi méltóságát.

 A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy vannak olyan témák, amelyek évek, évtizedek alatt közügyből magánüggyé válnak, vagy épp fordítva: ilyen a dohányzás, ami magánügyből egyre inkább közüggyé válik, a homoszexualitás európai megítélésére pedig az a jellemző, hogy egyre inkább magánügyként kezelik. Magyarországon azonban az uralkodó politikai elit továbbra is közügyként akarja tematizálni a homoszexualitással kapcsolatos kérdéseket.

Magyarország 1990-től vesz részt az EVS (European Values Survey) felmérésekben, amelyek a homoszexualitással kapcsolatos attitűdök mérésére használható változókat is tartalmaznak. A vizsgált országokban mindenütt a homoszexualitás „megengedhetőségének” irányába változtak az attitűdök, bár a kutatók szerint ez nehezen értelmezhető változó, aminél sokkal egyértelműbb az a kérdés, ami azt firtatja, hogy kiket nem szeretnének szomszédjuknak a megkérdezettek.

Az EVS-felmérések során 1990-ben a magyar válaszadók 75,3 százaléka mondta azt, hogy nem szeretne homoszexuális szomszédokat. Ez az arány 2008-ra jelentős mértékben, 29,5 százalékra csökkent, majd 2018-ra némileg újra megemelkedett, 36,2 százalékra. Ám 

az elutasítás növekedése minden kategóriára vonatkozik, a magyar válaszadók 2008 és 2018 között mindenkivel szemben – például a zsidókkal, cigányokkal, muzulmánokkal, bevándorlókkal, kábítószeresekkel, de még a keresztényekkel is – elutasítóbbá váltak, és ezek közül épp a homoszexuális szomszédok elutasítottsága nőtt legkevésbé.

A kutatók szerint a homoszexualitás társadalmi megítélését vizsgáló nemzetközi szakirodalomban található vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a modernebb, urbanizáltabb, kevésbé vallásos országokban nagyobb eséllyel elfogadottabb a homoszexualitás, illetve a leszbikus nők és meleg férfiak, mint máshol. Hatással van a melegek és leszbikusok iránti társadalmi attitűdökre a válaszadók neme, kora, iskolázottsága, vallási háttere, politikai önbesorolása is, illetve olyan jellemzők, mint a bevándorlás megítélése. A kutatásokból az is kiderül, hogy Európa-szerte nagyobb a melegek és leszbikusok általános elfogadottsága, mint az azonos nemű párok általi örökbefogadás támogatottsága.

A „Homofób-e a magyar társadalom?” kérdésre a kutatók szerint azt lehet válaszolni, hogy

Magyarország a kevésbé elfogadó európai országok közé tartozik, ugyanakkor az egész magyar társadalom semmiképpen nem tekinthető homofóbnak.

Arra ugyanakkor a szerzők maguk hívják fel a figyelmet, hogy a rendelkezésre álló hazai adatok alapján nem tudjuk megbecsülni, hogy a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó emberek hogyan viszonyulnak az azonos nemű párok általi örökbefogadáshoz. Azt tudják biztosan állítani, hogy a bevándorlók elfogadása, valamint a melegek és leszbikusok általi örökbefogadás megítélése között pozitív kapcsolat áll fenn, de az nem állapítható meg, hogy milyen ok-okozati összefüggések állnak e mögött, a kérdéskör jobb megértéséhez további vizsgálatokat tartanak szükségesnek.

Nyitókép: RTL Híradó