A magyarok fele szerint az értelmi sérült embereknek nincs joguk szavazni és gyereket nevelni

A TÁRKI (Társadalomkutatási Intézet) kétévente teszi közzé Társadalmi Riportját, ami nemcsak adatokat közöl a magyar társadalom helyzetéről, de elemzi és el is magyarázza azokat. Az idei kötet olyan témákkal foglalkozik, mint a gyermekvállalás, párválasztás, esélykülönbségek, társadalmi mobilitás, szegénység, a járvány hatásai, az ukrajnai menekültek fogadtatása, a választás vagy a homoszexualitással kapcsolatos társadalmi hozzáállás – utóbbival külön is foglalkoztunk.

A kiadvány egyik fejezete arról szól, hogy hogyan viszonyul a magyar társadalom a fogyatékossággal élő emberek jogaihoz és társadalmi részvételéhez. A fejezet szerzői Bernát Anikó szociológus, a TÁRKI kutatója, Petri Gábor fogyatékossággal foglalkozó társadalomkutató, Vajda Dorina, a TÁRKI adatfelvételi munkatársa és Kozma Ágnes szociálpolitikus, a Kenti Egyetem kutatója.

A szerzők – elöljáróban – arra hívták fel a figyelmet, hogy a WHO 2011-es jelentése szerint az emberiség mintegy 15 százaléka él valamilyen fogyatékossággal, Magyarországon a 2011-es népszámláláson 490 578 ember vallotta magát fogyatékosnak. 

A fogyatékosság társadalmi hátrányt is jelent: az érintettek magas jövedelmű országokban is a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok közé tartoznak, rosszabb az egészségi állapotuk, alacsonyabb szintű iskolai végzettséggel és foglalkozással bírnak. 

Sokkal nagyobb köztük a szegénységben élők aránya, nagyobb eséllyel válnak zaklatás, erőszak, bűncselekmények áldozatává, és általában kisebb eséllyel kapnak megfelelő jogvédelmet.

A 2022-es Társadalmi Riportban megjelent tanulmány egy előző évi reprezentatív véleménykutatás alapján elemzi a fogyatékossággal élő emberek jogaival és társadalmi részvételével kapcsolatos attitűdöket Magyarországon. Az eredmények alapján a magyar társadalom inkább elfogadó véleményeket fogalmaz meg a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatban. A mozgáskorlátozott, vagy érzékszervi fogyatékossággal élő (látás- vagy hallássérült) emberek elfogadottsága minden területen magasabb, mint az autista, vagy értelmi sérült embereké.

A válaszadók 95-96 százaléka nyilatkozott úgy, hogy elfogadna szomszédjául mozgássérült, siket vagy vak embert. Az autisták elfogadottsága már alacsonyabb: 90 százalék fogadna el szomszédjaként autista gyereket, és 89 százalék autista felnőttet. Értelmi fogyatékos felnőttet a megkérdezettek negyede nem látna szívesen a szomszédságában, ötödük pedig értelmi fogyatékos gyereket sem.

A válaszadók több mint 90 százaléka gondolja úgy, hogy a mozgáskorlátozott és érzékszervi fogyatékossággal élő embereknek azonos jogokat kell biztosítani a házasságkötés, gyermeknevelés, munkavállalás, választásokon való részvétel vagy szabadidős tevékenységek terén, illetve gyerekek esetében az integrált oktatásban való részvétel tekintetében. Az autista felnőttekkel kapcsolatban csak 72-85 százaléknyian gondolják ezt. Csak a magyar társadalom fele gondolja azt, hogy az értelmi sérült embereknek is lehetne joguk gyermeket nevelni vagy szavazni, és alig kétharmaduk szerint kellene, hogy legyen joguk házasodni, vagy a nyílt munkaerőpiacon munkát vállalni.

A fogyatékossággal élő gyerekekkel egy kissé elfogadóbb a társadalom, mint az ugyanolyan fogyatékossággal élő felnőttekkel.

A kutatásból az is kiderül, hogy a magukat vallásosnak tartók nagyobb eséllyel mutatkoznak elfogadónak az autista, értelmi fogyatékos és siket emberek jogait és társadalmi részvételét illetően. Érdekes, hogy a rendszeres Facebook-használók elfogadóbban viszonyulnak az autista emberekhez, ami mögött a szerzők szerint a megosztott pozitív tartalmak állhatnak, de ennek vizsgálata külön elemzést igényelne.

A megkérdezettek lakhelyének és iskolai végzettségének is van szerepe abban, hogy hogyan viszonyulnak a különböző fogyatékossággal élő emberekhez. A budapestiek kevésbé elfogadók az autista gyerekekkel, valamint az értelmi fogyatékos gyerekekkel és felnőttekkel, mint bármely más településtípuson élők. Az autista gyerekekkel a felsőfokú végzettségűek, a siketekkel pedig a középfokú végzettségűek jelentősen elfogadóbbak, mint az alapfokú végzettséggel rendelkezők. Emellett a két legmagasabb jövedelmi ötödbe tartozó emberek kevésbé elfogadók a siket és vak felnőttekkel, mint a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozók.

Korábbi hasonló vizsgálatokkal összevetve az is kiderült, hogy 2021-re visszaesett az autista emberek nyílt munkaerőpiaci jelenlétének elfogadása, ami a kutatók szerint összefügghet a koronavírus-járvány miatt szűkülő gazdasággal: többen érezhették úgy, hogy a nyílt munkaerőpiacon már nincs helye mindenkinek.

Az eredmények összhangban vannak a nemzetközi adatokkal: másutt is az értelmi fogyatékossággal élő embereket találják a fogyatékossággal élők közül legkevésbé elfogadottnak. Erre több magyarázat van, köztük az, hogy a többség előítéletessége nagyobb a kevésbé ismert társadalmi csoportokkal szemben. Emellett az értelmi fogyatékossággal élő és autista emberek szolgáltatásokkal való ellátottsága rendkívül alacsony: az oktatási rendszerben háttérbe szorulnak, felnőttként pedig a többségük teljesen ellátatlan.

A szerzők szerint ebből az összefüggésből kiindulva akkor válhat pozitívabbá a többségi társadalom hozzáállása, ha az állam több jogot és szolgáltatást biztosít az érintetteknek, ami az integrációjukhoz és társadalmi láthatóságukhoz vezethet. Felvetették, hogy az értelmi sérült vagy autista emberek gyermekvállalásával kapcsolatos elutasítottság változhatna, ha az érintettek jogait – például a gondnokság kivezetésével és támogatott döntéshozatali rendszer bevezetésével fejlesztenék, illetve a számukra elérhető szolgáltatásokat kiépítenék.

Felmerült a média szerepe is: több országban is stigmatizáló az autista emberekkel kapcsolatban a médiában megjelenő kép, de a média azzal is hozzájárulhat az előítéletekhez, ha nem ad hírt a fogyatékossággal élő emberekről, ezzel elnémítva és elrejtve őket. Egy hazai online médiatartalmakat vizsgáló elemzés szerint az értelmi sérült és autista emberek a többi fogyatékossági csoporthoz képest jóval kevesebbszer jelennek meg a médiában, és gyakran ábrázolják őket áldozatként vagy más olyan szerepben, ami a cselekvőképességüket megkérdőjelezi, ezzel is erősítve a társadalmi előítéleteket.

A tanulmány szerzői felhívták a figyelmet arra, hogy a fogyatékos emberek teljes társadalmi részvételének 80-90 százalék körüli elfogadottsága széleskörű társadalmi konszenzusnak tűnhet, ennek azonban ellentmondanak a fogyatékossággal élő emberek társadalmi helyzetével kapcsolatos adatok, melyek szerint csaknem minden tekintetben – jövedelem, iskolázottság, egészségi állapot – a leginkább hátrányos helyzetű csoportok közé tartoznak.

Nyitókép: StockPlanets / E+ / Getty Images