25 éve jelentette be Horn Gyula, hogy ingyen repülhetnek a nyugdíjasok

Már a közelgő választás lázában égett Horn Gyula miniszterelnök, amikor huszonöt évvel ezelőtt, 1997. december 8-án a Magyar Televízió műsorában bejelentette, hogy a következő évtől ingyen utazhatnak a 65 év felettiek a MÁV, a Volán és a BKV járatain. Addig ez a lehetőség csak a hetven felettieknek adatott meg – ma már természetesnek vesszük, hogy 65 éven felül is jár, csakhogy a szocialista kormányfő bejelentésében volt még egy csavar:

ingyenes, korlátozás nélküli utazást ígért a Malév járatain az év öt hónapjában.

Az MTI másnap megjelent beszámolója szerint februárra, márciusra, áprilisra, októberre és novemberre vonatkozott a kilátásba helyezett ingyenesség, azzal kiegészítve, hogy a többi hónapban az utassűrűségen múlik, hogy lesz-e rá lehetőség. Tömpe István, a MÁV elnöke elárulta, hogy Horn Gyula a bejelentés délelőttjén tartott megbeszélést az érintett közlekedési vállalatok vezetőivel, sőt a kormányfő úgy tette meg a bejelentést, hogy a döntés csak a december 11-i kormányülésen volt esedékes.

Az, hogy Horn Gyula a választásra készülődve ígérte meg a 65 év felettiek ingyen utazását, nem rosszmájú feltételezés. A Magyar Hírlap december 10-én idézte a Reuters tudósítását:

Egy kérdésre válaszolva Horn nem tagadta, hogy a lépés kapcsolatban van az 1998-as választási kampánnyal. Tudja mit? Ezt beismerhetem, mondta Horn.

A Volán Egyesülés illetékes igazgatója a Kurírral közölte: nekik 3-4 milliárd forint éves bevételkiesést jelent a 65 év felettiek ingyenes utazása, úgyhogy várják a kompenzációt a kormánytól. A Malév beletörődőbb volt: a légitársaság szóvivője azt mondta, még decemberben kidolgozzák a nyugdíjasok számára jövő februártól nyújtandó térítésmentes utazás feltételeit és korlátait.

A Magyar Hírlap megjegyezte, hogy a nyugdíjasok repülési kedvezménye Nyugat-Európában is irigység tárgya lehet, a német Lufthansánál is csak bizonyos (mindig más) járatokra adnak kedvezményeket az idősebbeknek.

A Ferihegyről induló párizsi járatra feljutni nem ugyanaz, mint a szolnoki pályaudvaron felszállni a vonatra a személyi igazolvány felmutatásával

– írta a lap, amely szerint többeknek okoz majd bosszúságot, mint örömet, hogy a légi forgalom sajátosságai miatt a Malév csak igen korlátozottan tudja majd teljesíteni a kedvezményt.

A Magyar Nemzet arra volt kíváncsi, hogy

mi történik, ha a rossz anyagi körülmények között élő emberek a meleg étel reményében naponta a külföldi utazás mellett döntenek.

Kis Gyula, az Országgyűlés szociális bizottságának MDF-es tagja felfoghatatlannak nevezte, hogy mire alapozza a miniszterelnök, hogy „a nyugdíjasok napi megélhetési gondjaik közepette egy nyugat-európai repülőutat fognak előnyben részesíteni a napi kényszerűen szerény bevásárlással szemben”. A képviselő szerint Horn Gyulát „a tájékozatlanság merészsége hajtotta”.

A helyzetet bonyolította, hogy a Malév 35 százalékban egy olasz légitársaság, az Alitalia tulajdonában volt. A cég sajtótitkára a Népszabadság római tudósítójától értesült a 65 év feletti magyarok ingyenes utazásáról.

Bizonyára nagyon elégedettek lehetnek a nyugdíjasok

– konstatálta a bejelentést, hozzátéve, hogy a Malév erről nem tájékoztatta olasz partnerét, igaz, nem is kell, mert a közösen működtetett járatokon meghatározott arányban elosztják az ülőhelyeket, és a saját részével a magyar fél úgy gazdálkodik, ahogy akar.

Az efféle nagyvonalúság mindenesetre szokatlan a nemzetközi légi közlekedésben, különösen az utóbbi időszak kiélezett versengése közepette

– írta a lap.

A Fejér Megyei Hírlap december 11-i számában az utca emberét kérdezte.

Szerintem nem sok nyugdíjas fogja kihasználni ezt a felkínált lehetőséget. Kevés a nyugdíjuk ahhoz, hogy elrepüljenek akárhová és onnan vissza, de ott mit csinálnak?

– tette fel a költői kérdést Szabó Józsefné.

Ez a kedvezmény nem a szegény, rászorult nyugdíjasokat hozza jobb helyzetbe, mint amilyenben eddig is voltak. Azoknak jelent majd egy lehetőséget, akik idáig is megengedhették maguknak, hogy utazzanak hol nyugatra, hol keletre

– mondta Vincze Zsuzsanna. Dérfalvi Imre pedig úgy vélte, hogy legfeljebb azok fogják igénybe venni a lehetőséget, akik eddig a magas útiköltség miatt nem jutottak el a világ más táján élő rokonaikhoz.

A Hajdú-Bihari Napló publicistája azon szellemeskedett, hogy az idős hajléktalanok gondját is megoldja ez az intézkedés:

Felszállnak a thaiföldi járatra, addig is fedél van a fejük fölött. Amikor megérkeznek, a trópusi hőségben még ennyi sem szükséges.

A Magyar Nemzet pedig ezt írta:

Az üres üvegek betétdíjából hóvégi napjaikat tengető nyugdíjasok régi térképeiket böngészik. Meg is találják magukat valahol Dél-Amerika és a Szovjetunió között, félúton az előbbi populizmusa és az utóbbi paternalizmusa között. Nincs pénze a Dagályra? Utazzon inkább Ciprusra, nézze meg élőben!

A Nemzetközi Légiközlekedési és Szállítási Hatóság genfi szóvivője egyedülállónak, rendkívül érdekesnek és szokatlannak nevezte a magyar kormány javaslatát a nyugdíjasok ingyen utazására, amikor a Népszabadság kérdezte. De a szervezet álláspontja szerint ez kizárólag a magyar kormányra és a Malévra tartozik, nemzetközi repülési egyezményekbe nem ütközik.

Nincs gond evéssel, fűtéssel, s ha minden Malév-gépen rendszeresítik a fedélzeti orvost, megvalósul a nyugdíjreform legnagyobb találmánya: a repülő szeretetotthon

– írta véleménycikkében a lap. A Délvilág hasábjain Hollósi Zsolt úgy vélte: „az elgyötört, kispénzű nyugdíjasok egy része ugyan Horn Gyula atyai gondoskodásának újabb bizonyítékaként értékeli” a tervet, „ám sokan úgy vélik, jobban szeretnének a kampányízű barbatrükkök helyett biztonságot adó nyugdíjat kapni”.

A Kurír december 12-én már tudni vélte, hogy a kizárólagosan a Malév által üzemeltetett járatokra 80 százalék kedvezményt kapnak majd az idősek, a fennmaradó 20 százalék a reptéri illeték, a biztosítás és az étkezés.

A kedvezményes úticélok: Amszterdam, Athén, Bukarest, Köln, Koppenhága, Düsseldorf, Frankfurt, Hamburg, Helsinki, Isztambul, Kijev, London, Moszkva, München, Szófia, Stuttgart, Stockholm, Thesszaloniki, Tirana, Varsó.

Majláth Mikes László humorista a Magyar Hírlapban sorra vette, kiket nyerhet meg az MSZP a nyugdíjasok közül az ingyen utazással:

A kiterjesztett ingyenes tömegközlekedéssel megnyerjük a városlakó kisnyugdíjasok szimpátiáját. A helyközi vonat- és buszjegy ingyenessé tételével a nyugdíjas középosztály rokonszenve szerezhető meg. A gratis repülőjegyek holtszezoni bevezetésével megkíséreljük elhódítani a jobbközép erőktől a fellegváruknak számító budai I-II. és XII. kerületet. Ingyen csakis azok a nyugdíjasok fognak repülni, akik idáig is repültek. Csak elenyésző esetben kerekedik fel egy szabadszállási csirkenevelő minimálnyugdíjas, hogy ingyen elrepüljön az amszterdami virágpiacra tulipánhagymáért.

A Napló december 12-i számában a témához kapcsolódó viccet közölt:

– Van egy eladó bőröndöm, szinte ingyen adom – csenget be a házaló egy nyugdíjashoz.
– Minek az nekem? – kérdezi csodálkozva az idős ember.
– Például utazáskor belerakhatja a ruháit…
– Mi? És pucéran üljek a repülőre?!

A nyugdíjaskamara titkárát, Sipos Józsefet a Kurír kérdezte december 13-i számában. A lap felvetette: sokak szerint az ingyenes utazási lehetőség bejelentése választási fogás.

Meglehet, hogy több nyugdíjas ezt a gesztust viszonozza majd. De én úgy gondolom, a lehetőséget, amit most kaptunk, nem ajándékként kell felfogni Horntól, a kormánytól, hanem úgy, hogy ez nekünk járt. Mi ezért több évtizeden keresztül becsülettel megdolgoztunk

– mondta Sipos József.

Boross Péter volt kormányfőt a Zalai Hírlap kérdezte meg, az MDF alelnöke óvatos választ adott:

Egyetértek azzal, hogy a nyugdíjasok ingyen akár repülhessenek is, de támogatom azt is, hogy a szülőkkel utazó 16 éven aluli gyerek sem fizetne az utazásért.

Kuncze Gábor SZDSZ-elnök úgy látta: a bejelentett ingyenes repülőút semmiképpen nem lehet térítésmentes, mert a repülőtéri illetékeket, a biztosítási díjakat és a fedélzeti ellátást az utasoknak kell fizetniük. Torgyán József pedig „elvtársi röptetést” és „vörössegélyt” emlegetett, mondván, a nyugdíjasok közül csak a volt pártállami káderek tudnák igénybe venni a lehetőséget.

Medgyesi István Malév-nyugdíjas a Fejér Megyei Hírlapnak azt mondta: a nyugdíjasok lényegében olyan szabadjegyet kaphatnak, mint a Malév-dolgozók. Hozzátette: a malévosok sem kapkodnak a lehetőségért, mert a szabadjegy nem jogosít helyfoglalásra, azaz csak akkor szállhatnak fel a gépre, ha van üres hely. Ha nincs, akkor várhatnak napokig egy idegen nagyvárosban, a saját pénztárcájukra utalva.

Malévos házaspár két gyerekkel (és persze a szabadjeggyel) elutazott Bangkokba. Az ígéret ellenére sem tudtak visszautazni, két hétig taxiztak a szállodából a repülőtérre, majd vissza, s dacára malévos rutinjuknak, háromszázezer forint fogyott el a várakozási időben. Ekkor közölték velük, hogy akár hónapokig nem lesz üres helyük a gépen. Végső kétségbeesésükben a követség útján kértek kölcsön ötszázezer forintot, s fizető utasként jutottak vissza Budapestre

– magyarázta Medgyesi, aki maga is megjárta a szabadjeggyel, Szingapúrban négy napig a repülőtéren aludt.

Az Élet és Irodalom 1998. január 2-i számában azt írták: azt beszélik a városban, hogy tévedésből merült fel a nyugdíjasok ingyen repülése, a miniszterelnök Mahartot akart mondani Malév helyett. Január 23-án pedig már megjelentek a részletek, és kiderült, hogy az ingyenesnek ígért utazás nem is annyira ingyenes: Berlin, Bukarest, Kijev, München, Szófia, Stuttgart, Tirana és Varsó 19 500 forintért járható meg oda-vissza, Amszterdam, Athén, Köln, Düsseldorf, Frankfurt, Isztambul, Theszaloniki és Hamburg 22 ezerért, Koppenhága, Helsinki, Larnaca, London, Moszkva és Stockholm pedig 24 500 forintért. Azt is kikötötték, hogy legalább egy szombatot külföldön kell tölteni.

A Magyar Hírlap kiszámolta, hogy a nyugdíjasoknak felkínált lehetőség csak az esetek felében olcsóbb, mint busszal vagy vonattal menni. Stuttgartba például már 15 290 forintért elbuszozhatott bárki.

Az azért nem mondható, hogy nem volt érdeklődés: a Kisalföld január 27-én azt írta, hogy a Malév győri irodájában az előző napon 50-60 személy érdeklődött a nyugdíjasoknak járó kedvezmény után, legtöbben Helsinkit, Londont és a német városokat választották. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) a Malév igazgatójának írt levélben sajnálkozott, hogy Tel-Avivba nem lehet kedvezményesen repülni.

A Magyar Nemzet szerint elmaradt a nagy roham, a magyar légitársaság budapesti irodájában csak 20-25 idős ember várakozott kedvezményes jegyre. Egy sorban álló nő a lapnak azt mondta, hamburgi útjának felét takaríthatja meg, de hozzátette, hogy neki korábban sem jelentett gondot a teljes árú jegy kifizetése.

A Világgazdaság február 10-én azt írta, hogy január 26 óta közel 1800 utas érdeklődött a kedvezményes repülőjegy után a Malév központi jegyirodájában, de mindössze 160 jegyet értékesítettek. A Magyar Hírlap április 25-én nem hivatalos adatokat közölt: eszerint februárban és márciusban 762-en vették igénybe a lehetőséget, a legkedveltebb úti cél London volt, amit Berlin és Stockholm követett.

Ingyen jegyről már az MTI 1998. július 23-i hírében sem volt szó: nyugdíjaskedvezmény-rendszerről írtak, amit május elején felfüggesztett a légitársaság, de októberre az újraindítását tervezték, sőt, a 65 év felettieken túl kiterjesztették minden nyugdíjasra.

A tavaszi nyugdíjasakció keretében a 65 éven felüliek a vártnál kevesebben, mintegy 1600-an utaztak a Malév európai járatain. A legkedveltebb úti célok közé London és Leningrád tartozott, s a nyugdíjasok szívesen utaztak a németországi nagyvárosokba is

– írták. Nyugdíjas kedvezményt még 2009-ben is hirdetett a Malév, a 70 év felettieknek 40, másoknak 30 százalékos árengedményt kínálva a repülőjegyekből, de ennek szociálpolitikai megfontolásokhoz aligha volt köze.

A 65 év felettiek ingyenes közlekedése a földön jobban bevált, mint a levegőben: talán utoljára 2012-ben merült fel, hogy hozzányúljanak a rendszerhez, amikor Fónagy János a Heti Válasz április 12-i számában megjelent interjúban felvetette, hogy csúcsidőben megszüntetnék a kedvezményt. De inkább nem kockáztattak, és megtartották az ingyenességet, ami 2016-ban 18 milliárd forintjába került az államnak.

Nyitókép (illusztráció): amriphoto / E+ / Getty Images