Sándor Éva: A fiatalok hiába kerülnek be a kórházba, a kollégák csak néhány napig tudják felügyelet alatt tartani őket

Sándor Éva, egy budapesti pedagógiai szakszolgálatnál dolgozik koordinátorként. Sok pedagógushoz hasonlóan ő is polgári engedetlenségbe kezdett, az erről szóló posztja gyorsan népszerűvé vált a Facebookon. A pszichológus végzettségű Sándor Évával a 444.hu készített interjút, amiben elmondta, miért döntött a tiltakozás mellett, valamint kitért arra is, hogy mekkora gondok vannak iskolapszichológiai ellátásban.

Arra kérdésre, hogy miért kezdett engedetlenségbe, elmondta, hogy egyre inkább ellehetetlenül mind az iskolapszichológiai, mind az óvodapszichológiai munkakör, mind pedig a szakszolgálati, amiben ő dolgozik. Véleménye szerint jelen állapotában annyira rossz a szakszolgálati rendszer, hogy már nem szervezéssel tovább javítani.

Látom, hogy nem tudok érdemben segíteni, de mégis eljátszom, hogy segítek.

– mondja Sándor Éva, aki szerint a gyerekeknek jelentősen megnehezül a jövőbeli élete, mert nem kapják meg azt, amire szükségük lenne. Sándor Éva a posztjában leírja, hogy nem a bérezés miatt tiltakozik, mivel a férje jól keres. Arra a kérdésre, hogy miként fogadták a felettesei az engedetlenkedést, azt válaszolja, hogy tudomásul vették. Nem tart attól, hogy kirúgják, szerinte inkább az államnak kell tartania attól, hogy elmegy, mivel a magánszférában sokkal jobban megfizetnék.

„Ugyanabban a pedagógusi bértáblában vagyunk, mint a tanárok. Akárcsak az iskolák és óvodák alkalmazásában álló intézménypszichológusok. Van olyan iskolapszichológus, aki takarítást vállal, hogy az albérletét ki tudja fizetni.”

Sok pályakezdő szakember magánrendelést indít úgy, hogy még elvileg nincs meg a tapasztalata hozzá, de nem tudom kárhoztatni őket, hogy ha bérkiegészítésre van szükségük ahhoz, hogy mondjuk enni tudjanak.

– mondja Sándor Éva, aki szerint annyi különbség azért van, hogy míg a tanártársadalom egyre jobban elöregszik, az óvoda- iskolapszichológusoknál, illetve a szakszolgálatok pszichológusainál ez pont fordítva van: véleménye szerint a szakmában mindenki huszonéves, 40-től felfele pedig nincsenek, mert mindenki átmegy magánba.

Az a piac is nagyon telített, nehéz bekerülni most már a magánrendelésekre is. Úgyhogy van hová menni nekem is, meg minden kollégámnak.

– mondja.

Saját bevallása szerint azért nem megy át ő is magánba, mert elkötelezett azért, hogy a gyerekek biztonságos és számukra megfelelő körülmények között nevelkedhessenek, tanulhassanak, élhessenek.

Tíz évet dolgoztam iskola-, óvodapszichológusként, aminek a keretén belül megtanultam, hogy a gyerekek problémái sosem önmagukban léteznek, hanem az őket körülvevő rendszer termeli ki.

– fejti ki Sándor Éva, aki 2013-ban a központosítás hatására került kerületi a koordinátori pozícióba, aminek köszönhetően már nemcsak egy adott iskolát és óvodát lát el, hanem rálát egy kerületnek az intézményeire, és ez másfajta rendszerszemléletet tett nála lehetővé. 

Az iskolapszichológusi ellátásban tapasztalt rendszerhibák kapcsán elmondja, hogy súlyos állapotú gyerekeket, akiknek azonnali klinikai szakpszichológusra, pszichiáterre lenne szükségük, 

nincs hová küldeni, mert nincsen kapacitás sehol.

Ezért az iskolapszichológusok azok, akik megkapják ezeket az eseteket. Pedig elvileg nekik csak annyi lenne a munkakörük, hogy felmérjék a problémát, és aztán megfelelő ellátásba küldjék őket. Most minden egyes ilyen, iskolapszichológussal folytatott beszélgetés arról szól, mit tudunk tenni, hogy egyáltalán megtartsuk ezeket a gyerekeket vagy fiatalokat.

Sándor Éva szerint az egyik legnagyobb gond az, hogy az iskolapszichológusok egyáltalán nincsenek kiképezve ilyen szintű problémák kezelésére. Elmondása szerint az iskolapszichológusoknak a döntő többsége, pályakezdő fiatal, most került ki az egyetemről. Nem tanulnak arról, hogy krízisben lévő kliensekkel hogy és mit kellene csinálni. Nagyon gyakran munkába állnak, a következő héten megkapnak egy súlyos esetet, és aztán őt keresik azzal, hogy most mit kellene csinálni.

„Persze végigbeszéljük, hova lehet küldeni, de aztán onnan mindig visszapattannak, vagy várólistára kerül a gyerek, és ki tudja mikor fog sorra kerülni. Nekem meg ilyenkor azt kell mondanom, hogy «nincs mese, tudom, hogy pályakezdő vagy, tudom, hogy iskolapszichológusként nem ez a dolgod, de valakinek muszáj életben tartani ezeket a gyerekeket», hogy monitorozni tudjuk őket, mikor kell mentőt hívni, mikor van annyira súlyos baj, amikor már nem nézhetünk semmit, se várólistát, se kompetenciakört, mert azonnali lépésre van szükség” – taglalja Sándor Éva, aki szerint ezek a fiatalok hiába kerülnek be a kórházba, a kollégák csak néhány napig tudják felügyelet alatt tartani őket, csak kivizsgálják őket és nagyjából stabilizálják az állapotukat. Utána visszaküldik őket úgy, hogy közben semmi sem változott a gyerek körülményeiben.

Nyitókép: Illusztráció – Fotó: Keystone/Ennio Leanza/MTI/EPA