Radó Péter: A kormány bürokratikus szörnyetege kékgalléros szakmunkást csinál a pedagógusokból

Radó Péter oktatáskutató szerint a 2012-es iskolaközpontosítással nem maradt olyan oktatást érintő terület, ami ne változott volna meg. Az önkormányzatok kikerültek az oktatási rendszerből, az irányítás centralizáltan a kormány kezébe került. Ezzel együtt gyakorlatilag felszámolták az iskolai autonómiát, innentől fogva semmi nem működhet, csak központosított módon.

Központosított finanszírozás, központosított tantervi szabályozás, központosított minőségértékelés, tankönyvpiac helyett pedig egyentankönyv van 

– mondta a Házon kívülnek Radó Péter.

Az oktatáskutató szerint amit a kormányzat 2011-ben és 2012-ben kommunikált, az „nettó marhaság” volt. A kormány egyik ürügye az átalakításra az volt, hogy nagy egyenlőtlenségek vannak az iskolákban nyújtott oktatás minőségében. A szakember elismerte, hogy valóban voltak egyenlőtlenségek az oktatási rendszerben, de ezeknek nem az volt az oka, hogy decentralizált önkormányzati irányítás alatt álltak az intézmények, hanem az, hogy sok iskola nem volt felkészülve arra, hogy például hátrányos helyzetű tanulókat sikeresen oktasson.

„Ez volt a propagandarésze a dolognak. Ürügynek nagyon rossz, szakmailag teljesen értelmezhetetlen volt” – a valódi ok azonban Radó szerint a 2010-es évek elejének kontextusában keresendő. Amikor 2011-ben elfogadták a köznevelési törvényt, egy hatalmas törvénygyár működött, rengeteg új törvény született. Ennek a funkciója véleménye szerint az volt, hogy

bebetonozzák a Fidesz hatalmát, létrehozzák a nemzeti együttműködés rendszerét.

Elmondása szerint az egésznek tulajdonképpen politikai mozgatórugói voltak, kialakítottak egy olyan helyzetet, ahol a politika által kontrollált közigazgatáson keresztül el lehetett jutni minden egyes pedagógushoz.

A Házon kívül múlt heti riportjából kiderül, hogy míg az államosított oktatás elmúlt 10 évében a rendszer működtetőinek milliós jutalmak, kellemes borvacsora és sofőr járt, a pedagógusoknak semmi: 

Miért éppen a pedagógusok?

Radó úgy fogalmazott: „A dolog ott ment nagyon messzire, ahol kisebb volt az ellenállás. A közoktatásban 2011-ben a törvénnyel szembeni ellenállás, hogy úgy mondjam, szimbolikus volt. 

Amikor elfogadták a törvényt 2011 decemberében, körülbelül 100-150 ember tüntetett a Kossuth téren, és nem 60 ezer, mint most október 23-án

– hozott példát. A felsőoktatásban és az egészségügyben jóval többen ellenezték az átalakításokat, ezért is történt úgy, hogy ezek „bedarálása lassan, fokozatosan haladt”. 

Radó arról is beszélt, szerinte a jelenlegi kormány csakis a rövid távú célokra fókuszál, és nem gondolkodik abban, hogy mi lesz öt-tíz-tizenöt év múlva.

Minden a rövid távú célokról szól – ebben ilyen típusú víziók nincsenek, hogy egy buta társadalomban könnyebb uralkodni. Mert addig látnak előre, hogy a következő 2-3 hónapban hogyan lehet bebiztosítani a mindenkori hatalmi elit éppen aktuális csoportjainak a hatalmát. 

A Klik születése, az autonómia megszűnése

A kutató szerint a Klik létrejöttével az oktatási intézmények autonómiája nem korlátozódott, hanem nemes egyszerűséggel megszűnt. Az iskola mint regisztrált szervezet, ami bankszámlaszámmal, költségvetéssel rendelkezett, szerződéseket köthetett, és kötelezettségeket vállalhatott, megszűnt létezni.

Az első években létrehozott Klik egy 150 ezer embert foglalkoztató munkáltató volt, mert minden egyes pedagógus, takarító, portás és minden intézményvezető a Klik alkalmazottja lett.

A 2015-ben indult pedagógustiltakozásokra válaszul a kormány bejelentette, hogy decentralizál, ez azonban nem jelentett mást, mint hogy az egy egységként működő óriási Kliket 60 tankerületi Klikre osztották. Ugyanezt tették a költségvetéssel is, az iskolák szempontjából azonban gyakorlatilag semmi nem változott.

Mivel foglalkoznak a tankerületekben dolgozók?

A tankerületi dolgozók Radó szerint „egy felduzzasztott, bürokratikus, adminisztratív gépezetet működtetnek”. Erre azért van szerinte szükség, mert az iskolában önálló döntés nem nagyon születik, az intézményvezetők sem hozhatnak döntéseket, nem vehetnek fel senkit, nem rúghatnak ki senkit, nem fizethetnek ki semmit, mert költségvetésük sincs rá.

A klikes tisztviselők pedig kívülről mikromenedzselik az intézményeket, és azért van szükségük a bürokratikus gépezetre, mert nincsenek bent az iskolában.

És Radó szerint ez a gépezet folyamatosan csak növekszik. Az itt dolgozók túl vannak terhelve, mert minden apróságról, akár egy villanykörte kicseréléséről is egy hivatali apparátus dönt. Ezt elő kell készíteni, le kell papírozni, jóvá kell hagyni, a pénzt pedig át kell utalni. Korábban az iskola gazdasági igazgatója megkérte a gondnokot, hogy menjen, vegyen az iskola pénzén, ez azonban már a múlt.

Az oktatáskutató szerint az iskolaigazgatók a központosítás után „spirituális vezetők” lettek.

Nagyon sok iskolaigazgató be tudja lakni valahogy ezt a szerepet, hogy valódi döntési kompetenciája nincsen, de pedagógiai vezetőként azért bizonyos tekintélyt megőrzött az iskolán belül.

– fogalmazott Radó. Mint mondta, ebben a rendszerben az igazgatók azok, akik folyamatosan kommunikálnak a Klikkel, arról is nekik kell gondoskodniuk, hogy a Kliken keresztül megérkezzen a kréta, de például a következő tanév tantárgyfelosztásáról is ők egyeztetnek a tankerülettel. Ez pedig nem egy egyszerű feladat, hiszen minél nagyobb az adminisztratív apparátus, amely működteti az iskolákat, annál több adminisztratív teher nyomja az iskolaigazgatók vállát is.

Ez egy teljesen irracionális kaffkai helyzet, amiben az a szörnyű, hogy már 2010-ben is nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen bürokratikus szörnyeteg létrehozására készül a kormány.

Egyre kevésbé vonzó a pedagógus pálya

A pedagógusok eltűnése Radó szerint két fő okkal magyarázható. Egyrészt a pedagógus szakma elöregedett, a nyugdíjba menő kollégák helyére egyszerűen nem érkezik elegendő utánpótlás. Másrészt, ami a szakember szerint a probléma nagyobb részét teszi ki: nagyon sok a pályaelhagyó pedagógus.

Nemcsak azért mennek el pedagógusok a pályáról, mert nem tudnak megélni a fizetésükből, és pénztárosként háromszor annyit keresnek, hanem azért is, mert elméletileg ez egy értelmiségi szakma, ami csak szabad, autonóm intézményekben, autonóm módon, szabadon csinálható jól

– Radó szerint azonban az idő előrehaladtával egyre jobban szűkült a pedagógusok mozgástere, és egyre inkább „kékgalléros szakmunkást” csináltak belőlük, így teljesen érthető, ha a magas autonómiaigényű, értelmiségi pedagógusok elkezdték otthagyni a pályát.

Mindeközben a maradók óraterhelése jelentősen megnőtt. Míg az európai országokban heti 18-20 kontaktórája van egy pedagógusnak, addig Magyarországon a legtöbb iskolában 26 órát tanít egy tanár.

A bérek sem a beígértek szerint alakultak. Az eredeti Hoffmann Rózsa-féle ajánlat így szólt: kiszámítható életpályát és növekvő béreket biztosítanak a pedagógusoknak az államosításért cserébe. Radó Péter szerint ezt megállapodást 2014-ben felrúgta a kormányzat, ekkortól kezdett elinflálódni a pedagógusok fizetése.

2014-2015 táján jöttek rá a pedagógusok, hogy pontosan mit is mondott Hoffmann Rózsa, amikor azt mondta, hogy az állami szerepvállalás növekedni fog. Azt mondta, hogy be fogjuk szorítani a mozgástereteket, és fel fogjuk számolni azt a szakmai és intézményi autonómiát, ami mellett ezt a szakmát jól lehet gyakorolni.

Erre válaszként 2016-ban jött egy intenzív ellenállási hullám a pedagógusok részéről, ez azonban viszonylag gyorsan kifulladt. Nem úgy, mint a mostani sztrájk, tüntetés és polgári engedetlenségi hullám. Radó szerint ennek az lehet az oka, hogy míg 2016-ban a tanári autonómia csorbulása húzta ki a gyufát a pedagógusoknál, most már szerintük ez oktatás elemi feltételei kezdtek el hiányozni. Annyival nőtt a pedagógushiány és értékelődött le a pedagógusbér, hogy az Radó szavaival élve már „egzisztenciális fenyegetést jelent” az oktatásban dolgozók számára.

Hogyan tovább?

A szakember nem látja túl fényesen a jövőt. Bár nagyra értékeli a pedagógusok megmozdulásait, amelyek napirenden tartják a közoktatásban zajló drámát, nem gondolja, hogy a közeljövőben bekövetkezhet egy gyökeres oktatáspolitikai fordulat.

Radó szerint a magyar közoktatás bizonyos szempontból már össze is omlott: nem képes a gyerekeket azokkal a kompetenciákkal és készségekkel felvértezni, amikre 10-20 év múlva szükségük lesz.

„Minőségét tekintve egy lassan, fokozatosan, egyre inkább leépülő rendszert látok, amely képtelen alkalmazkodni azokhoz a már zajló és a jövőt meghatározó kihívásokhoz, mint a digitális változások, a nemi szerepek átalakulása, a klímakatasztrófa, a globalizáció és a politika természetének megváltozása.”