Én még ma bemegyek, és tanítani fogok – így tüntettek a kirúgott tanárokért

Zsúfolásig telt hétfő reggel fél nyolcra a VI. kerületi Munkácsy Mihály utca. A Kölcsey Ferenc Gimnázium bejárata előtti szűk területen több százan, talán ezren is gyülekeztek, zömében diákok, szülők, néhány ellenzéki politikus. A Ne rúgjátok ki a tanárainkat! címmel sebtében szervezett szolidaritási akció résztvevőinél nem volt sok tiltakozó transzparens vagy dühös molinó, volt viszont annál több elszántság és legfőképp együttérzés azokkal a tanárokkal, akiket múlt hét pénteken rúgtak ki a tankerület illetékesei.

A kölcseys tanárok azért kaptak felmondólevelet, mert a kormány, a Belügyminisztérium, a tankerület figyelmeztetése ellenére többször is részt vettek a szeptember elején újraindult polgári engedetlenségi akcióban, tiltakozva a sztrájkjoguk megnyirbálása, a közoktatás állapota, a tanárok túlterheltsége és megalázóan alacsony fizetése ellen. A tankerület lépése országszerte nagy felzúdulást váltott ki.

A hétfő reggeli tüntetés szervezői azt kérték a résztvevőktől, hogy húzzanak kockás inget vagy valamilyen hasonló ruhadarabot, mint a korábbi pedagógustüntetéseken. Sokan ennek megfelelő öltözékben jelentek meg, miközben a tömegben a diákok kockás mintás szalagot osztogattak, hogy az emberek tűzzék ki ruhájukra, kössék táskájukra, csuklójukra, ezzel is kimutatva szolidaritásukat a sztrájkjogukhoz ragaszkodó pedagógusok felé. 

Néhány diák aláírásgyűjtő ívvel járt körbe. Mint kiderült, a szülők petíciót indítottak a kirúgott tanárok visszavétele érdekében. „Nekem Palya tanár úr volt a kedvenc tanárom” – mondta az egyik diák, miután aláírta a papírt.

A Kölcsey Ferenc Gimnázium nagykapuja előtt egy pad és egy hangláda volt a rögtönzött pódium, a hangosítást pár diák csinálta két iskolai hangfal és egy kisebb keverőpult segítségével. Elsőként egy szülő, az egyik kölcsey diák édesanyja szólalt fel. Beszéde nem volt előre megírva, nem is volt túl terjengős.

„Mindnyájan tudjuk, hogy amiből kevés van, az érték. Minél kevesebb van belőle, annál nagyobb érték. A tanárainkból kevés van. A tanárok nagyon értékesek számunkra. Fontosak mindenkinek. Fontosak kell legyenek a hatalomnak, fontosak kell legyenek a társadalomnak, nekünk szülőknek és a gyerekeknek" – mondta, majd felszólította a hatalmon lévőket, hogy becsüljék meg a tanárokat, és őrizzék meg őket a szülőknek, a gyerekeknek. 

A családbarátság nemcsak abból áll, hogy védjük a meg nem született gyerekeket, hanem abból is, hogy a már megszületetteknek biztosítjuk, hogy tudjanak hol tanulni, hogy olyan tanáraik legyenek, akik nem félnek, és akik támogatják a családokat, hogy egészséges, gondolkodó gyerekek nőjenek fel ebben az országban

– fogalmazott, miközben rövid beszédét többször is tetszésnyilvánítás szakította meg.

Vannak dolgok, amikért érdemes felkelni

– kezdte beszédét ezután egy fiatal diáklány, az október 5-i esti tüntetést szervező Grund ifjúsági szervezet egyik aktivistája. „Például azért, mert bár én nem ebbe az iskolába járok, de szolidarítsak azokkal a diákokkal, akiknek ma be kell menniük ebbe az iskolába, azok után, hogy egyik pillanatról a másikra pénteken kirúgták a kedvenc tanáraikat. Vagy azért, hogy kifejezzem a részvétem azon tanárok felé, akiket azért rúgtak ki, mert mertek kiállni magukért, értünk és egy normális oktatási rendszerért.”

„Veletek vagyunk!” – kezdtek erre skandálni és tapsolni a tüntetők.

A tanárok formálják a jövő generációját, vagyis a mi jövőnket. Ha minden tanár feláll, akkor felborul a rendszer. Álljatok fel! Veletek vagyunk!

– fejezte be beszédét a diáklány, majd arra biztatott mindenkit, hogy vegyen részt az október 5-én kezdődő sztrájkban, legyen ott az este ötkor kezdődő akciónál, amikor lezárják a Margit hidat a tiltakozók, és menjen el az esti tüntetésre. 

Nem hagyjuk abba, amíg nincs változás. El a kezekkel a tanárainktól!

Az Oktatói Hálózat (OHA) képviselője ezután felolvasta a demokratikusan gondolkodó egyetemi oktatók és kutatók autonóm szervezetének hétfőn kiadott nyilatkozatát, ami szerint az OHA „szolidáris a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium elbocsátott tanáraival és mindazokkal a tankerületi szervek által megfenyegetett pedagógusokkal, akik a sztrájkot ellehetetlenítő szabályozás miatt a polgári engedetlenség eszközéhez nyúltak”.

A leghatározottabban elítéljük a kormány 12 éve folytatott katasztrofális oktatáspolitikáját betetéző cinikus és erőszakos eljárást, amivel el akarják fojtani a tanárok tiltakozását

– fogalmazott a felszólaló, követelve az elbocsátott pedagógusok azonnali visszavételét és a sztrájkjoggyakorlás normális feltételeinek visszaállítását.

Kondorosi Nóra, a Kölcsey gimi végzős diákja, a tüntetés egyik szervezője is rögtönzött beszédet beszédet mondott:

Pénteken olyan események történtek iskolánkban, ami felháborított és megrendített mindannyiónkat. Öt tanárt rúgtak ki az iskolánkból. öt olyan tanárt, akik nap mint nap azon dolgoztak, hogy mi nyitott, okos felelős állampolgárként lépjünk majd ki iskolánk falai közül a nagyvilágba. Ennek eleget téve vagyunk most itt, és állunk ki mellettük.

Végezetül felszólalt Törley Katalin is, a Kölcsey gimnázium franciatanára, aki ugyan pénteken nem volt bent az iskolában, így nem vette át a felmondólevelét, de nagy valószínűséggel ő is a kirúgott tanárok közt van.

Hiába hangzott itt el, hogy ne menjünk be, én még ma bemegyek, és tanítani fogok

– mondta, hozzátéve, hogy „akárhogy is lesz, azt hiszem itt vannak a tömegben azok a kollégáim, akik már pontosan tudják, hogy elbocsájtották őket”. Az ő nevükben is azt üzente Törley Katalin, hogy 

Tanárok vagyunk, és tanárok is maradunk. Ezt nem lehet tőlünk elvenni. Az állásunkat talán igen.

Törley ezután Bertold Brecht A dialektika dicsérete című versét olvasta fel, ami így kezdődik:

Ma a jogtalanság magabiztos léptekkel járkál.
Az elnyomók tízezer évre rendezkednek be.
Minden így marad, ahogy van, állítja a hatalom.
Egyetlen hang sem hallatszik az uralkodókén kívül.

Törley ezután bejelentette, hogy kollégái délután 3-kor indulnak a Belügyminisztériumba a petícióval, amit a kölcseys szülői munkaközösség Pintér Sándor belügyminiszternek, Maruzsa Zoltán oktatásért felelős államtitkárnak és Hajnal Gabriellának, a Klebelsberg Központ elnökének címzett, és hogy lehet hozzájuk csatlakozni, mert minden támogatásra szükségük van.

„És most én is szeretnék támogatást kérni. Akiket tanítottam, és akiket tanítok, és akik közül vannak itt sokan, azok tudják, hogy én szoktam énekelni az órákon. Meg szoktam énekeltetni a francia tagozatosokat karácsonykor. Ez az egyik legkedvesebb tevékenységem a munkám sokféle különböző része közül” – fejezte be felszólalását Törley Katalin, majd a tüntetőkkel közösen elénekelte a Bella Ciao című partizándalt.  

Azt gondolom, hogy partizánok vagyunk mindannyian. Ellenállók, a szellem partizánjai egy sötét hatalommal szemben.

A tüntetés a pedagógus- és diáktüntetések elmaradhatatlan mozzanatával, a Pál utcai fiúk című musical főcímzenéjével a „Mi vagyunk a Grund” című dallal, valamint a szülői munkaközösség követelőlevelének felolvasásával zárult.

És most szeretném megkérni a kölcseys diákokat, hogy menjenek be az órára, mert tanítani akarnak a tanáraik – akik még vannak

– tette le a mikrofont Kondorosi Nóra.

Képeink a tüntetésről:

Videó a tüntetésről: