„Nem volt még ilyen munkaügyi per Magyarországon” – benyújtották a keresetet a Kölcseyből kirúgott tanárok

Közel ötven oldalas dokumentumot raktak össze az elmúlt időszakban. Mennyire volt nehéz a folyamat?

Törley Katalin: Az anyagot szerencsére nem nekünk kellett összerakni, hanem azoknak a kiváló jogászoknak, akikkel dolgozunk. Nyilván nekünk is volt vele dolgunk, tehát kértek tőlünk dokumentumokat, anyagokat, véleményeket. Nem volt még ilyen munkaügyi per Magyarországon, úgyhogy izgalmas feladat az ügyvédeknek, meg valószínűleg az lesz a bíróságnak is.

Hogyan teltek az elmúlt hetek?

Törley Katalin: Nem nagyon volt időm, hogy azzal foglalkozzak, velem személy szerint mi történt, mert forrong az ország oktatásügyileg. Az ezzel kapcsolatos események szervezésében részt vettem, és nagyon sok megkeresés volt a sajtó részéről is. De időnként azért rám zuhan a valóság, ami abból áll, hogy nem járok iskolába, pedig azért jó sokáig jártam nap mint nap – ezt nagyon nehéz és fájdalmas elviselni. Most nem tanítok, dolgozom egy alapítványnál, ahol roma diákokat mentorálunk. 

Azt gondolom, hogy ha újra tanítani fogok, akkor az a Kölcseyben lesz. A kérdés, hogy mikor születik meg a remélhetőleg számunkra kedvező ítélet. Ha nagyon sok időt kell várni, ki tudja, milyen élethelyzetben leszek.

Azt el tudja képzelni, hogy ha hosszú ideig elhúzódik ez a per, akkor teljesen elmegy a kedve a tanítástól?

Törley Katalin: Egyelőre nem tudom elképzelni.

Tamás, Emese, önök mivel foglalkoztak a kirúgás utáni időszakban?

Palya Tamás: Az elején az egyik félállásomban szinte azonnal tudtam kezdeni, de közben rengeteg interjúfelkérésre, nyilatkozatkérésre kellett válaszolnom. Az már kicsit sok volt. Kezd lecsengeni a dolog, de egy-két helyre még mindig hívnak. Először azt mondtam, hogy nem akarok többet tanítani, de aztán rájöttem, nem tudok úgy élni, hogy ne tanítsak, úgyhogy a másik félállásban elmentem egy egyházi fenntartású iskolába.

Ocskó Emese: Én eleve dolgoztam máshol is, félállásban voltam az iskolában. Úgyhogy abba a munkába most egy kicsit többet tudok invesztálni. Az nem tanítással kapcsolatos, de azért osztottam meg ezt a két tevékenységet eddig is, mert nagyon szeretek tanítani.

Mit gondolnak Pankotai Lili ügyéről, pontosabban arról, hogy a káromkodásról szóló vita hogyan viszi el a fókuszt a tanárok küzdelméről.

Palya Tamás: Nem szeretem a trágárságot, biztos, hogy én színpadon nem beszélnék így, ennek ellenére nevetséges, ami egész körül zajlik. A kutya nem tudta volna, hogy melyik iskolába jár a diáklány, ha az igazgatója nem határolódik el tőle.

Molnár Barbara: Ugyanez a véleményem, amikor először hallottam a beszédet, az ugrott be, hogy na, ez lesz, amit majd jól meglovagolnak. De ha nem ez a momentum lett volna, akkor találtak volna valami mást, amin lehet rugózni.

A tanítványaik keresik önöket, próbálják önökben tartani a lelket?

Törley Katalin.: Nagyon sok üzenetet kaptam tőlük, illetve, amikor vissza kellett mennem az iskolába összepakolni, akkor is… (egy pillanatra megáll) Nehéz volt. De nagyon sok szeretetet kaptam tőlük. Azt hiszem, most egy ideig nem fogok oda visszamenni, mert ez a helyzet mindenkit megvisel. Minden jel szerint a tanítványaimmal jó viszonyban tudok maradni, ők empátiával és szolidaritással fordulnak felém.

Ocskó Emese: Természetesen azóta is beszélgetünk, hírt adunk egymásnak, egymásról. A következő pedagógusakciókat, tiltakozásokat, megmozdulásokat illetően azt kell mondanom, hogy egy picit pihennem kell. Most kicsit talán elfáradtam és már nem bírok több impulzust befogadni. Telítődtem a sok pozitív visszajelzéssel, úgyhogy ezt még fel kell dolgoznom.

Palya Tamás: A volt osztályommal néha megosztok néhány információt, például az érettségivel kapcsolatban, mintha az osztályfőnökük lennék. Illetve a múltkor elhívtak, találkoztunk, most szerintem az élő láncban is találkozunk majd (az interjú szerdán készült), aztán pedig a szalagavatón. Több mint négy évet töltöttünk együtt, ez a legnehezebb.

Kaptak új osztályfőnököt?

Palya Tamás: Igen, van egy másik. Senki sem pótolhatatlan. De azért ez nyilván sem az új osztályfőnöknek nem olyan jó, sem a diákoknak. 

Igazából tényleg ez a legrosszabb, hogy nem tudom, kinek tettek jót ezzel, hogy minket kirúgtak.

A Kölcseybe visszamenne tanítani?

Palya Tamás: Ez jó kérdés. Most azonnal még igen, mert ott van a végzős osztályom. A per azonban több évig is elhúzódhat,akkor ki tudja, mi lesz. Ahol most vagyok, az tök jó, eddig nem volt semmi problémám. Szóval, nem tudom. De annak az esélye, hogy most azonnal felhívnak, hogy menjek vissza, elég kicsi.

Az órákkal mi a helyzet, tudták pótolni önöket?

Törley Katalin: Egyelőre nem, óraösszevonásokkal próbálják a benti kollégák megoldani a helyettesítéseket.

Milyen lehet most a végzősöknek?

Törley Katalin: Nehezíti a felkészülést, hogy bár meg vannak tartva az óráik, összevont csoportokban kell készülniük. Olyan tanárok estek ki a végzős osztályokból, akikkel évek óta együtt készültek az érettségire. Még a legjobb szándékkal és a legjobb helyettessel is nagyon nehéz megoldani, hogy ugyanaz a minőségű munka folyhasson, mint ami eddig.

Tamás, említette, hogy az interjúdömping egy kicsit sok volt. A pedagógustársadalomban is elindult valami, szinte minden hétre jut valamilyen akció – ez is sok az ön számára, vagy örül neki, hogy így történt?

Palya Tamás: Nem, ez nem sok. Ezért csinálom én is, és ezért vagyok még mindig hajlandó interjút adni, ha felkérnek. Az elején attól féltem, hogy gyorsan kifullad, de szerencsére már lassan egy hónapja napirenden van az ügy. Örülök, hogy ennyi minden történik, és nem csak Budapesten. Nem csak az történik, hogy néha elmegyünk tüntetni: ott a tömeg az élőláncokban, a tankerületek előtt. 

Szóval felemelő érzés, és kicsit nyilván úgy érezzük, hogy ennek mi öten voltunk az elindítói.

Balázs, miért tartották fontosnak, hogy képviseljék a pedagógusokat?

Dr. Tóth Balázs: A bizottságnak jó ideje az az álláspontja, hogy képviselnünk kell azokat az állampolgárokat, akik alapjogaikat gyakorolva kiállnak valamilyen ügy mellett, és emiatt retorzió éri őket. Hogy ők pedagógusok vagy egyszerű civil állampolgárok, köztisztviselők, bírák vagy bármilyen más pozícióban vannak, ebből a szempontból lényegtelen. Az alapjog gyakorlása, a tiltakozások miatt szankcionált állampolgároknak szerintünk jár az ingyenes jogsegély, és ezért minden ilyen ügyben, amennyire a kapacitásunk engedi, megpróbálunk részt venni.

Mennyire számít nehéznek ez az ügy?

Dr. Tóth Balázs: Atipikus, és ebből fakadóan nehéz, mert ugye nem egy puszta munkajogi kérdést kell megítélni, tehát azt, hogy valaki teljesítette a munkaviszonyból fakadó kötelezettségét, vagyis dolgozott, vagy nem dolgozott, szándékosan megtagadta a munkavégzést vagy nem ment be a munkahelyére, hanem van ennek egy nagyon széles kontextusa. Egyrészt a közoktatás helyzete és az azzal kapcsolatos tiltakozás, illetve a sztrájkjognak a korlátozása, amit álláspontom szerint mérlegelnie kell a bíróságnak. Tehát itt olyan alapjogi kérdéseknek a vizsgálatára is sor kerül, amire tipikusan egyébként egy munkaügyi perben nem.

Mivel lehet a leginkább érvelni?

Dr. Tóth Balázs: Ha jól számoltam, 

nagyjából tíz-tizenegy olyan indokunk van, amivel a jogviszony megszüntetésének jogellenessége mellett érvelünk. 

Az egyik a hátrányos megkülönböztetés, ami arról szól,hogy kirúgták azokat az emberek, akik a közoktatással kapcsolatos politikai döntésekkel és a sztrájk a korlátozásával szemben felléptek.

Aztán ott van egy klasszikus munkajogi érvelés, ami ugye arról szólna, hogy vagy nem valósak azok az indokok, amelyeket felhoztak az indoklásban – ez kevésbé áll meg –, vagy pedig nem okszerűek. Ez azt jelenti, hogy valaki valóban tanúsított valamilyen magatartást, ehhez kétség nem fér, de annak nem okszerű következménye a kirúgása, pláne az azonnali hatályú, rendkívüli felmentés. Például azért, mert ugyan nem tartottak meg néhány órát, de a kirúgások következtében több mint száz óra elmaradt az intézményben.

Egyébként az érintett diákokkal, szülőkkel és az intézmény vezetésével egyeztetett engedetlenségi mozgalomról van szó, aminek következtében a diákoknak a tanuláshoz való joga súlyosan nem sérül, ezzel szemben súlyosan sérült amiatt, hogy most nincs ezekben az iskolákban tanár.

Vagy: abban az esetben, hogy ha nem rendkívüli felmentéssel szüntették volna meg a jogviszonyt, akkor az intézményvezetőnek lett volna egyetértési joga, és azt tudjuk az ő nyilvános kommunikációjából, hogy kifejezetten tiltakozott az ellen, hogy bármelyik pedagógust is kirúgják az intézményből. De azt is fel lehet hozni példaként, hogy tudjuk, tanárok százai, ha nem ezrei hasonló magatartást tanúsítottak, és mással szemben – hangsúlyozom, szerencsére – hasonló intézkedést nem alkalmazott senki. Ebből is az következik, hogy nem okszerű kirúgni öt embert, ha a másik több százat hasonló esetben nem tartották indokoltnak kirúgni. Szóval a szempontok skálája hosszasan sorolható.

Többször elhangzott a polgári engedetlenséggel kapcsolatban, hogy az amolyan szürke zóna, sokféleképpen meg lehet ítélni.

Dr. Tóth Balázs: Ha valakit figyelmeztetnek, mert nem dolgozik, vagy arra az időre nem kap pénzt, az teljesen rendben van. Viszont az, hogy ennyi óra engedetlenségért valakit elbocsátanak a munkahelyéről, szerintem aránytalan, úgy meg már különösen az, hogy itt azért szinte minden érintett több évet, évtizedet dolgozott az intézményben. Az egyik pedagógus nyugdíj előtt állt, őt úgy elbocsátani, hogy se végkielégítést, se felmentési időre járó pénzt nem kap, tehát a legeslegsúlyosabb szankciót alkalmazni, ebben a helyzetben akkor is súlyos aránytalanság, hogyha egyébként valaki azt gondolja – és ezzel akár egy is tudok érteni –, hogy szankció nélkül nem maradhat a tette.

A nyugdíjazás előtt álló kollégájuknak sikerült állást találnia?

Palya Tamás: Igen, most is dolgozik, azért nem tudott eljönni az interjúra.

Mennyire reménykednek, hogy kedvező döntés születik a perben?

Ocskó Emese: Bizakodóak vagyunk. Azt érezzük, hogy törődnek velük, nagyon jó ügyvédeink vannak, úgyhogy reménytelinek tűnik a dolog.

Mi az, ami a legfontosabb szempont önöknek most? Minek örülnének jobban? Az erkölcsi elégtételnek? A kártérítésnek?

Palya Tamás: Annak örülnék, ha győzne az igazság, és én meg vagyok győződve arról, hogy nekünk van igazunk. 

A legfontosabb az erkölcsi győzelem, ha kimondaná a bíróság, hogy igenis jogunk volt azt csinálni, és teljesen jogtalan volt a kirúgásunk. Nekem ez elég. Kártérítés vagy lesz, vagy nem lesz, de ez a lényeg.

Ocskó Emese: Szerintem az erkölcsi elégtétel folyamatosan áramlik felénk, rengeteget kapunk sok mindenkitől. Én talán inkább azt a szempontot hoznám be, hogy akik még mindig kitartanak és még most is tolják ezt a rogyadozó szekeret, nekik talán jobb lesz ettől, bármit is hoz majd a mi ítéletünk. Azt hiszem, ezt várom a leginkább.

Ha esetleg pozitív lesz az ítélet, gondolja, hogy több ember is bele mer majd állni egy ilyen engedetlenségbe?

Ocskó Emese: Ezután talán többen elhiszik azt, amit mi is remélünk ettől: hogy egy kicsit több beleszólásunk lehet az ügybe, hogy talán minket is meghallgatnak azzal kapcsolatban, hogy hogyan érezzük magunkat.

Utoljára 2016-ban voltak nagy tanártüntetések, de azon kívül, hogy Balog miniszter elismerte, gond van, és kicsit átalakították a KLIK-et, nagy dolgok nem történtek. A mostani helyzet olyan szempontból más, hogy egyrészt példát statuáltak önökkel, másrészt a szülők és a diákok is beleálltak a küzdelembe. Hozhat ez valós eredményt?

Palya Tamás: Szerintem a kormány taktikát váltott, mert most hallgatnak, nem reagálnak semmire. Ígérgetnek, ugye. 

Én azt gondolom, hogy amíg nincs itt egy országos sztrájk, addig nem fog történni semmi. Ha leállna a MÁV, a Volán, a BKV, a Posta, minden, akkor lenne valami. De hát még mi, tanárok sem vagyunk egységesek. 

Noha az tényleg pozitív, hogy még mindig kitart az ügy, azt hittem, hogy két hét és vége is. Annyi eredmény van, hogy most már nem rúgnak ki embereket. Ez is valami.

Ocskó Emese: Én annak örülök, hogy mi tényleg minden módon próbáltuk elmondani, hogy baj van. Ami ebből az ügyből talán leszűrődött, az az, hogy tényleg fontos az elhallgattatás. Hogy az oktatásért itt komoly küzdelem indul, abban még mindig nem vagyok biztos, de az egy nagyon fontos szempont, hogy a társadalom hogyan áll hozzá ehhez az eseményhez. Konkrétan ahhoz, hogy nyilvánvaló: fontosabb lett az elhallgattatás, mint hogy tanítsunk. Bárki bármelyik oldalon is van, ezt nem tudja tagadni. 

Az egy dolog, hogy ki mit gondol arról, hogy kell-e változtatni az oktatásban, vagy nem. De az, hogy mostanra ennyire fontos lett, hogy ne jártassuk a szánkat, szerintem egy új tapasztalás sokaknak.  

Molnár Barbara: Az áprilisi polgári engedetlenség egy napig tartott, éppen beszéltük az iskolában, hogy a kutya se figyelt ránk. Amikor ősszel megkaptuk a figyelmeztetést, nem azt mondom, hogy örültünk neki, de feltettük a kérdést, hogy na, akkor most már átment, hogy mekkora baj van? Történelmi pillanat volt, hogy úgy tűnt, elkezdtek ránk figyelni.

De ezért a pillanatért önök súlyos árat fizettek.

Palya Tamás: Ezért a gyerekek fizették a legsúlyosabb árat. Nem azt mondom, hogy mi milyen jól jöttünk ki belőle…, (lemondóan nevet) de hát megvagyunk.  

Ocskó Emese: Az első pillanatban én kicsit meg is ijedtem ettől a nagy hatástól. 

Egy gondolat erejéig átfutott az agyamon, hogy úristen, ne ebbe betegedjek bele, hogy rám zuhan valami olyasmi, amire nem voltam felkészülve. Aztán lassan leesett, hogy az a csoda, hogy eddig nem betegedtem bele. 

Ez egy őrülten feszült kivárás volt, régóta próbáltunk integetni, és semmi reakció nem jött. Most – még ha ilyen módon is – de észrevettek minket.

Nyitókép: RTL