Józan László: Megértem, hogy a fiatalabbak nem akarnak a harcmezőn meghalni

Rendhagyó interjút készített a Portré a budapesti Vígszínház egyik vezető fiatal színészével, a Junior Prima-díjas Józan Lászlóval. A színészt az RTL két sorozatából, a Barátok köztből és a Kereszanyuból is ismerhetik a nézők. Most azonban nem életéről, pályafutásáról, színházi és filmes szerepeiről beszélt elsősorban, hanem a háborúról: a színész ugyanis Ukrajnában, a kárpátaljai Beregszász közelében, Mezőváriban született, és immár egy hónapja támadja szülőhazáját az orosz hadsereg. Személyes érintettsége okán Józan Lászlót a háború kitörése óta láttuk már béketüntetésen beszédet mondani, és nap mint nap láthatjuk a menekülteken segíteni.

A színész elmondta, esténként továbbra is vannak előadásai, a nap egy részében pedig próbál feltöltődni, viszont a hétköznapjai egy részében próbál segíteni az Ukrajnából menekülőkön. Bárkin, aki jelentkezik nála, hogy valamire szüksége van, legyen az szállás, ruha, élelmiszer vagy bármi más, megpróbál segíteni közösségi médiájának követőivel együtt. 

Mikrótól kezdve a lapostévéig, a ruháktól kezdve a pelenkáig

szinte mindent felajánlanak a jószándékú segítők – mondta.

Józan elmondta, utoljára karácsonykor volt otthon, Mezőváriban öt év távollét után, így az ünnepeket nővére családjával és édesapjával tölthette. Eddig mindig munkával töltötte a karácsonyi időszakot, most azonban szabad volt, ezért mehetett haza.

Nem gondoltam volna, hogy hosszú ideig ez lesz az utolsó emlékképem Mezőváriról vagy Kárpátaljáról, mert most valószínű egy jó darabig nem fogok tudni hazamenni

– tette hozzá.

A színész elmondta, ukrán állampolgárként nem kapott katonai behívót, mert le van százalékolva gerincferdülése miatt. Ukrajnában 18 és 25 éves kor között van sorkötelesség békeidőben, de Józan éppen ebben az időszakban került Budapestre a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, így nem hívták be. 22 éves korában végzett, így már katonakötelessé vált, ám nem akart katona lenni Ukrajnában, mert nagyon szeretett Magyarországon élni.

Behívóval rendelkező, Budapesten élő sógorát azonban nemrég rendőrök keresték, amikor hazautazott Kárpátalja elintézni néhány dolgot. A színész nővére elmesélte, ez már általános eljárás Ukrajnában, minden település vezetésének kiküldik az általános behívókat.

Én nagyon megértem azt, hogy a fiatalabbak, de 60 éves korig senki más sem akar a harcmezőn meghalni. A gyerekeit, az unokáit szeretné látni, hogy felnőnek. Szeretne még élni

– mondta Józan, aki szerint a 3500-as lélekszámú, szinte teljesen magyar nyelvű szülőfaluja gyakorlatilag kiürült, a családból csak a 62 éves apja maradt otthon. Nővére családjának tagjai a színész apjához hasonlóan mezőgazdálkodással foglalkoznak – ők a háború első napján még nem akartak elindulni, de hamarosan ők is a távozás mellett döntöttek.

A színész az orosz invázió első estéjén már részt vett a budapesti orosz nagykövetség előtti tüntetésen. Ezután hívta a nővére, és Józan hét órát vezetve értük ment Mezővárira. Bár nagy a távolság, a falu nagyon közel van a magyar határhoz, csak a Tisza választja el az anyaországtól. A vasárnapi istentiszteletek idején pedig hallják a harangokat a túloldalról.

Józan apja azért maradt egyelőre Kárpátalján, mert kora miatt őt már nem viszik el katonának, a családnak pedig sok földje és sertése van, amiről gondoskodni kell. A falut főleg a sorkötelesek és családjaik hagyták el, akiknek a zöme már eddig is Magyarországon vagy Európa más részén dolgozott.

A legnagyobb félelmem például jelen pillanatban, hogy közel 120 ezer magyar van Kárpátalján. Abból a közel 120 ezer emberből én már tudok jó párat mondani, aki nem fog visszamenni (…) Azt gondolom, hogy 20-30-40 ezer nem fog visszamenni. Ami viszont nagyon rosszat tesz a határon túli magyarságnak

– fogalmazott a színész, aki szerint Ukrajnában már a gyerekkorában sem volt könnyű a megélhetés. 1991-ben volt a rendszerváltás az országban, a Szovjetunió megszűnése után, amikor az emberek jelentős része elveszítette a munkáját.

A háború pedig sokakra, így Józan családjára is újabb anyagi csapást mért. A színész elmondta, apja és nővére szerint két családi háznyi megtakarításuk maradt abban az orosz bankban, amit kitiltottak Európából az Oroszország elleni szankciók részeként.

Józan szerint nem volt rossz viszonyuk az ukrán lakossággal Kárpátalján, biztonságban érezték magukat gyerekkorukban. Néhány éve azonban megkezdődtek a konfliktusok: 8 évvel ezelőtt például fekete ruhás, maszkos ukránok jelentek meg Beregszász főterén azt hirdetve, hogy ez itt az ukránok földje. Ezután a magyarok elkezdték egy kicsit rosszul érezni magukat. Ám a színész arra gondol, lehet, hogy az ott felvonuló ukránok közül egyesek most vagy halottak, vagy a harctéren vannak, némelyikük pedig éppen Magyarországon húzza meg magát.

Józan elmondta, az orosz nagykövetség előtt elmondott beszéde után sok dicsérő üzenetet kapott Ukrajnából, de a legnagyobb örömöt azok a szempárok nyújtják számára, amiket akkor lát, amikor átadja a segítségre szorulóknak a segélycsomagokat.

Úgy véli, nincs lehetetlen a menekültek segítésében. Elmesélt egy konkrét esetet is: teljesen ismeretlenül valaki ráírt a Facebookon, hogy van egy lakása Budapesten, de ő vidéken él, emiatt nagyon szívesen odaadná egy olyan embernek, akiben megbízik. Másnap egy régi ismerőse már be is költözhetett oda a családjával. Sok példa van ilyen lakásfelajánlásra, de kisebbekre is: volt, aki saját mikrosütőjét ajánlotta fel, amit a hétköznapokban használt, mert egy menekült családnak éppen arra volt szüksége. Ez az eset különösen mélyen érintette őt.

Olyan boldogság és öröm, egyben sírógörcs fogott el, hogy azt nem tudom igazából elmondani szavakkal

– mesélte meghatódva a színész.

Józan László és Barabás Évi beszélgetését teljes egészében megnézhető az RTL Moston ide kattintva.