„A Fidesz célja nem a hatalom megszerzése, hanem a hatalom ellenőrzése” – bájos amatőrséggel készült az új magyar politikai elit a rendszerváltásra

Európa volt a legfontosabb hívószó, mindenki oda tartott vagy visszatért, és az országot is oda akarta vezetni. Az európai értékek, az európai kultúra minden párt kampányában visszatérő elem volt 1990-ban, amikor még jóval kevésbé volt professzionális a választási kampány, de azért már akadtak amerikai tanácsadók, akik minden ellenzéki pártnak nyújtottak segítséget.

„Része volt a programnak hogy az új pártoknak elmagyarázzák, felkészítsék őket arra, hogy hogyan kell használni a közvélemény-kutatásokat, mert ebben tényleg nagyon tapasztalatlanok voltak” – mondta az RTL-nek Hahn Endre, az akkoriban alapított Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet vezetője. 

Az amerikaiak ezt többnapos bentlakásos tréninget Badacsonytomajba szervezték. „Ott találtak erre egy megfelelő környezetet, úgy nevezték, hogy Club Tomaj. Csak az utolsó pillanatban derült ki, amikor már indultunk, hogy ez a munkásőrségnek volt az üdülője, vagy továbbképző központja, nem tudom pontosan. A fideszesek teljesen kiborultak, hogy a demokratikus átmenet tréningjét a munkásőrség épületében fogjuk tartani. Végül részt vettek rajta, de elég nagy veszekedés lett belőle, hogy ők oda nem hajlandók menni” – idézte fel Hahn Endre.  

Az amerikai tanácsadókra Havas Henrik is emlékszik. A rendszerváltás egyik legnépszerűbb riportere maga is részt vett felkészítő tréningeken, az Egyesült Államokból jött tanácsadóknak segített, akik nem voltak felkészülve a magyar valóságra. „Az interjú, a sajtótájékoztató, a problémás ügyek, kellemetlen esetek feldolgozása, ezeket mind lepróbáltuk, és az amerikaiak ezt véleményezték, tanácsokat adtak. De nem ment ez mindig simán. Mondok egy példát. Volt egy kedvenc politikusom, egy olyan zokni volt rajta, ami már annyiszor szét volt mosva, hogy nem volt már benne gumi. És a fekete cipőjére így rácsúszott a zokni.”

33 éve ezekben a napokban minden a választásról szólt. 40 év után nemcsak valódi vitákat hallhattak a választók, kampányfilmeket is láthattak a tévében, az utcák pedig tele voltak plakátokkal. A hétfői XXI. században Rábai Balázs filmje többet is visszaidéz mindebből.