Amikor üdvrivalgással és csókokat dobálva fogadták a magyarokat Romániában

1989-ben a közép-kelet-európai államok közül egyedül Romániában vetett véget a kommunista diktatúrának forradalom. A felkelők és az őket támogató katonaság, illetve a Securitate között véres harc alakult ki, amiben több mint ezer ember vesztette életét. Magyarországon – amelynek ekkor már köztársaság volt az államformája – óriási figyelemmel követték az eseményeket. Az újságírók egy kicsit talán még jobban, mint az átlagemberek.    

Debrecenben az Úton című lap két újságírója – Sinka Zoltán és Porcsin Zsolt – nem sokat gondolkodott azon, hogy elutazzanak-e Romániába, hogy a helyszínről tudósítsák az olvasókat.

„Futótűzként terjedt el a hír, hogy megy gyógyszeres segélycsapat és beletelt három percbe is, mire kitaláltuk, hogy ehhez csatlakozunk” – mesélték a XXI. századnak, ahogy Vágvölgyi B. András a Magyar Narancs újságírójaként is egy segélyszállítmány kísérőjeként jutott ki először Kolozsvárra, aztán Marosvásárhelyre.

Jávor István, a Fekete Doboz operatőre maradandó felvételeket készített ’89 karácsonyán. És nemcsak a romániai harcokról, hanem az ünneplő és felszabadult tömegről. „Kinn állnak a házak előtt, templomok előtt, integetnek, csókokat dobálnak, megölelnek, megköszönik, ez mindent megért. Nem számított, van-e kockázata, vagy sem” – idézte fel emlékeit.

Veress Krisztina filmjéből hétfőn este az is kiderül (az RTL-en a késő esti Híradó után), hogyan oldották meg ezekben a napokban az újságírók, hogy a hírek eljussanak Magyarországra. Ekkoriban ugyanis nemcsak internet, még mobiltelefon sem volt, ezek nélkül pedig ma már nemigen tudna újságíró dolgozni.