Ezért nem voltak dalszövegek a Kádár-rendszer lemezborítóin

Merthogy a bakelitek borítóját is figyelték és ellenőrizték az állami irányítás alatt működő Hanglemezgyárban. Ha pedig egy zenekar valami olyat akart, ami túlfeszítette a kereteket, és nem volt hajlandó elfogadni a cenzúrát, a lemez nem jelent meg, még az ORI-engedélyük (Országos Rendező iroda) is veszélybe kerülhetett, anélkül pedig koncertezni sem lehetett.  

Tiltott volt a számok szövegeit feltüntetni a lemezborítókon, mert a szavakat leírva mindig veszélyesebbnek tartották, mint dalban elénekelve. Arra már kevésbé gondoltak, hogy a szövegeket pár nap után mindenki kívülről fújta.

A duma az volt, hogy titeket védünk, mert énekelve még hagyján, de leírva szembesül vele közönség, hogy ez butaság

– meséli Bornai Tibor.

Persze a zenekarok ötletei sem mehettek át mindig a lemezgyár vezetőinek szűrőjén, a KFT például az első, Macska az úton című albumok borítójára egy országútra szépen megterített tatárbifszteket szánt, de ezt a cenzorok túl morbidnak ítélték. 

A bizonytalanság, hogy mit szabad és mit nem, mindenesetre a rendszer jellemzője volt a hetvenes-nyolcvanas években. „Annak a rendszernek az volt a tulajdonsága, hogy gumiból volt. Én akkor sokat gondolkodtam ezen, hogy vajon slendriánság, vagy taktika” – teszi hozzá Bornai. 

Hogy hogyan készültek olyan ikonikus lemezborítók, mint az A. E. Bizottágé vagy a bakancsos Eddáé, kiderül a XXI. század következő adásából, amit hétfőn este láthatnak az RTL-en a késő esti Híradó után.