Az ember, aki megszökött a recski pokolból, mégis visszatért oda

Kényszer. Munka. Tábor.

A demokráciában élők nehezen tudják elképzelni, milyenek egy diktatúra szabályai. Mit jelent a csengőfrász? Milyen érzés örökké fegyelmezni magunk szavait és gondolatait és bizonyos emberek a közelében hallgatni. Két szóval: félelemben élni.

A demokráciában született generáció tagjai talán nem is tudják, hogy nagyszüleik életében voltak olyan sötét időszakok, amikor úgy tüntettek el szomszédot, ismerőst, barátot, hogy évekig senki nem tudta, hol és miért tartják fogva az illetőt. Él-e egyáltalán. Az internáló és kényszermunkatáborok közül a recski volt a leghírhedtebb. Embertelen körülmények között élő rabok ítélet nélkül várták sorsok jobbra fordulását.

Sikeres szökés csak egy volt a táborból, a XXI. Század az egyik sikertelen próbálkozás történetét dolgozta fel. Bár Dobó József pár hétig élvezhette a szabadságot, miután családját letartóztatták, inkább feladta magát és visszakerült Recskre.

A „bűne” az volt, hogy 1945 előtt csendőrként szolgált, ez már elég a kommunista diktatúrának ahhoz, hogy gyanús elemként tartsa számon, akinek az otthona előtt egyszer csak megjelent egy nagy fekete autó.  

Jött a falu bírója, hogy egy pár elvtárs itt van, és egy olyan érettségizett egyént keresnek, aki tud ilyen adminisztrációs munkát Szécsényben végezni, és hogy ő hajlandó-e segíteni. Aztán beültették az autóba, még mondta, hogy ő átöltözne, mert rövidnadrágba volt, de azt mondták, hogy nem szükséges, egy óra múlva már itthon lesz

 – mesélte özvegye a XXI. Századnak.

Mikesi Tamás filmjét hétfőn 23.15-kor láthatják az RTL-en.