Gyerekként került a vasfüggöny mögé, az első magyar szó, amit megtanult, a „Szabadság!” volt – portré Kende Jánosról

„Puskás, Bartók és az én nevemet ismerték még a világban” – évekkel ezelőtt mondta ezt Jancsó Miklós, amikor a XXI. század feldolgozta élete történetét. És valóban, filmjeinek hosszú snittjei, a szereplők és a háttér állandó mozgása, átalakulása, valamint az ezt rögzítő kamera különleges beállításai stílust teremtettek.

Jancsó szeme, így hívták Kende Jánost, aki Somló Tamás operatőrt váltotta a kamera mögött, és foglalta (kép)keretbe mindazt, amit Jancsó Miklós megálmodott.

1946-ban egy félárván maradt, intézetben nevelkedő fiút magához vett a nagymamája. Franciaországból a vasfüggöny mögé költözött, Henry Jean Pierre Wildtből Kende János lett. Az első magyar szó, amit megtanult, a „Szabadság!” volt, hiszen a Rákosi-korszak Magyarországába érkezett. Az örökbefogadó családja hithű párttagokból állt, így eleinte ő is hasonló nézeteket vallott, de operatőri tanulmányai során a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett tapasztalatai megváltoztatták a világnézetét. 

Jancsó Miklós mellett számos kiváló rendező alkotótársa lett, a nyolcvanas években a világ 100 legjobb operatőre közé választottak. Amikor úgy érezte, hogy elég, letette a felvevőgépet, és már is nem álmodik forgatásokról. 

Kende ritkán nyilatkozik, a XXI. századnak kivételt tett: beszélt születéséről Franciaországban, gyerekkoráról a kommunista Magyarországon, és felnőttkoráról, amiben keveredett a hétköznapok valósága és a filmek különleges hangulatú világa. A portré felvétele alatt nem vette le a szemét a kameráról. 

Szikszai Ottilia filmjéből nemcsak a játékfilmekből, hanem a játékfilmek forgatása közben készült werkfilmekből is láthatnak jeleneteket, amelyek még közelebb engedik hozzánk Kende Jánost. A XXI. század adását hétfő este a késő esti Híradó után láthatják.