Így dolgozik a víz alatti drón, lenyűgöző és egyben ijesztő képeket rögzít

A teljesen autonóm módon, internet- vagy GPS-hozzáférés nélkül működő Hydrus 9 km-es hatótávolsággal, 3000 méteres mélységben is képes akár 3 órán keresztül is haladni, és képes 4k-s videót rögzíteni, miközben azt egyidejűleg elemzi. Akusztikus modemmel, előre néző szonárral és AI-alapú navigációval rendelkezik.

A technológiát az AIMS arra használja, hogy 3D-s térképeket készítsen a zátonyról, amelyek segítségével a legkisebb változást is nyomon tudják követni, legyen az növekedés vagy pusztulás. 

A Hydrus a fotogrammetriát használja egy terület vagy struktúra 3D-s digitális modelljének létrehozására, 2D-s képek rétegeinek felépítésével. Az adatokból végül létrejöhet a zátony teljes digitális ikertestvére, amely lehetővé teszi a tudósok számára, hogy részletesen lássák, hogyan hat rá az éghajlatváltozás. 

Az Ausztrália északkeleti partjai mentén mintegy 2300 km hosszan húzódó Nagy-korallzátonyon 1998 óta hat helyi fehérítési esemény történt. A kifehéredést a melegebb óceáni vizek váltják ki, amelyek hatására a korallok kilökik a szövetükben élő színes algákat, és kifehérednek. 

A kifehéredett korallok helyreállhatnak, ha a víz lehűl, de ha az óceán hőmérséklete hosszabb ideig magas marad, elpusztulnak.

A tudósok szerint idén sok korallzátony kifehéredik, miután hónapokig rekordot döntött az óceánok hőmérséklete, amelyet a fosszilis tüzelőanyagok által gerjesztett éghajlatváltozás és az El Nino éghajlati mintázat táplál. 

Miközben a tudósok a korallfajok ellenálló képességét vizsgálják, a helyi közösségek zátonyhelyreállítási projekteket hajtanak végre a közvélemény figyelmének felkeltése érdekében. A globális hőmérséklet további emelkedésével azonban ezek az erőfeszítések egyre kevesebb reményt nyújtanak, mivel semmit sem tehetnek a korallok pusztulásának megakadályozására a meleg vizekben. A tudósok szerint 2050-re a világ koralljainak akár 90 százalékát is elveszítheti.