2:59
ValóVilágValóVilág
Egy győztes, aki nem akarta meglovagolni a sikert
2010. október 28. 11:53
Milo hamar elnyerte a nézők szimpátiáját, amikor beköltözött a villába. Vicces, kedves fiú volt, akit a legtöbben kedveltek.
Milo az ismertség ellenére szeret megdolgozni mindenért. Lediplomázott, jelenleg filmezéssel foglalkozik. Esze ágában sincs könyvet írni, énekelni vagy éppen műsort vezetni.
- Miért jelentkeztél annak idején a Való Világba?
- Ahogy sok fiatalban, bennem is volt szerelési vágy. Már a második Való Világba is szerettem volna jelentkezni, de akkor még nem töltöttem be a tizennyolcat. A szereplésen kívül az is motivált, hogy cukorbetegként szerettem volna megmutatni az embereknek, hogy milyen könnyen együtt lehet élni ezzel a betegséggel. Mindig vágytam arra, hogy híres legyek, de a nyeremény például egyáltalán nem motivált. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy jó lenne magaménak tudni a díjakat, de nem az munkált bennem, hogy mindenképpen nyerjek. A finálé napján például, amikor Katka és Leo azt várták, vajon kié lesz a mesés nyeremény, én már reggeltől csak arra gondoltam, hogy végre megyek haza, a családomhoz.
- Végiggondoltad, mivel jár az, hogy egy napi valóságshow-ban szerepelsz?
- Végiggondoltad, mivel jár az, hogy egy napi valóságshow-ban szerepelsz?
- Mikor megnyertem a műsort, vártak kint a testvéremék, mindenki. Gondoltam, jaj, de jó, megyünk haza. A Való Világ készítői pedig mondták, hogy nem, majd csak másnap estefelé. A finálé után tartottak egy záró bulit, nagyon jól éreztem magam, másnap interjúkat adtam, csak két nappal később tudtam hazamenni a családomhoz. Az ezt követő 2-3 hónap elég hajtós időszak volt, de akkor sem bántam meg. Körülbelül fél évig nagyon élveztem a szereplést, felszegett fejjel jártam az utcán, jól esett, hogy gratulálnak az emberek. Több zsáknyi levelet kaptam, és előfordult olyan, hogy valaki Debrecenből eljött hozzánk Deszkre. Mikor becsöngetett és én nyitottam ajtót, elsírta magát. Utána egyre több negatívum következett, ami elkeserített, beszólogattak vadidegenek, akkor következett a sapkás, napszemüveges időszakom. Vannak egészen szélsőséges esetek is: egy alkalommal kocsival mentem a barátnőmért, felmentem hozzá, és mire visszamentem, valaki az egész autót leöntötte malteros „szmötyivel”. A főiskolán észrevettem az egyik tanáromon, hogy nem túlzottan szimpatizál velem, meg is buktatott. Az viszont tetszett, hogy a csoporttársaim ugyanúgy viszonyultak hozzám, mint bárki máshoz, ettől bevallom, féltem egy kicsit.
- Véleményed szerint mitől lettetek ennyire népszerűek? Ha úgy tetszik, celebek?
- Szerintem ez a szimpátiáról szól. Már a legelejétől kezdve próbáltam tudatosan visszahúzódni, lépésről lépésre. Először hetente többször adtam interjút, aztán már csak egyszer, majd havonta, kéthavonta, végül ennél is ritkábban. Az RTL Klub tiszteletben tartotta, hogyha éppen vizsgaidőszakom volt, velük megmaradt a jó viszony a mai napig is. Ma már csak arról nyilatkozom, amiről én is azt gondolom, hogy fontos. Megjelent rólam olyan is, amit nem szerettem volna, az ilyen eseteket nehéz volt feldolgoznom. Ez is egy hátulütője az ismertségnek, mindig meg kell felelnünk az embereknek. Az ismertségről annyit, hogy amíg bent voltunk a villában, már kaptunk morzsákat abból, mi vár majd ránk, de amikor kijöttünk, kenyérdarabokat vágtak hozzánk. De én akkor, az első fél évben nagyon jól éreztem magam. Bevallom, azt a részét is élveztem, hogy rajongtak értem a lányok, igaz, akkor nem volt komoly kapcsolatom. Hiszem, hogy aki erős személyiség, azt nem tudja lerombolni a média és a rajongók.
- Szerintem ez a szimpátiáról szól. Már a legelejétől kezdve próbáltam tudatosan visszahúzódni, lépésről lépésre. Először hetente többször adtam interjút, aztán már csak egyszer, majd havonta, kéthavonta, végül ennél is ritkábban. Az RTL Klub tiszteletben tartotta, hogyha éppen vizsgaidőszakom volt, velük megmaradt a jó viszony a mai napig is. Ma már csak arról nyilatkozom, amiről én is azt gondolom, hogy fontos. Megjelent rólam olyan is, amit nem szerettem volna, az ilyen eseteket nehéz volt feldolgoznom. Ez is egy hátulütője az ismertségnek, mindig meg kell felelnünk az embereknek. Az ismertségről annyit, hogy amíg bent voltunk a villában, már kaptunk morzsákat abból, mi vár majd ránk, de amikor kijöttünk, kenyérdarabokat vágtak hozzánk. De én akkor, az első fél évben nagyon jól éreztem magam. Bevallom, azt a részét is élveztem, hogy rajongtak értem a lányok, igaz, akkor nem volt komoly kapcsolatom. Hiszem, hogy aki erős személyiség, azt nem tudja lerombolni a média és a rajongók.
- Vannak, akik a próbálták meglovagolni a sikert. Te soha nem szeretted volna jobban kihasználni a népszerűséget?
- Én annak a híve vagyok, hogy szeretek felmutatni valamit, amit én értem el. Attól, hogy valaki szerepel egy valóságshow-ban, még nem lesz énekes, író vagy műsorvezető. Ha például énekes szeretnék lenni - ami nem így van -, akkor otthon elkezdenék szolmizálni, lépésenként haladnék felfelé. Én soha nem kapaszkodom meg egy kapaszkodóban, és nem kezdem a csúcson, mert onnan lehet a legnagyobbat esni. Szeretek mindent megtanulni. A filmezésben sem akarom kihasználni az ismertségem. Kérdezgettem szakembereket, hogy szerintük hogyan érdemes elkezdenem. Azt mondták, kezdjem el csinálni, szegődjek valaki mellé. Meg is fogadtam, most próbálgatom a szárnyaimat, tapasztalatokat szerzek, mindenből tanulok. És nem bántam meg, hogy nem használtam ki jobban a népszerűségem. Bent a villában szövődtek igazi barátságok is, akikkel akkor jóban lettem, azokkal ma is tartom a kapcsolatot. Azt hiszem, nem csak felületes kapcsolatok születhetnek. A régi barátok pedig végig mellettem álltak, bíztattak. A kiszavazó show-k alkalmával, ha megláttam az ismerős arcokat a nézőtéren, a sírás kerülgetett. Velük természetesen a villa után is megmaradt a jó kapcsolat. Az új barátok közül pedig ki tudtam szűrni azokat, akiket csak azért érdekeltem, mert én vagyok VV Milo.
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem