„Nagyot téved, aki szimplán hülyének gondolja a falusiakat”

Nógrád megye kétszer ébred. Először hajnal 4 óra előtt a falusi lakosság, hogy kisbuszokkal vagy Volánnal eljusson a környék nagyvárosaiba vagy Budapestre, reggel 6 körül pedig a városiak vágnak neki a munkanapi készülődésnek. Ez az életforma az elmúlt évtizedben szilárdult meg, miután az egykori nehézipar, bányászat és kohászat romjain csupán maréknyi nagy foglalkoztató maradt életképes a környéken. A központban, Salgótarjánban – a megyeszékhelyek közül egyedüliként – felsőoktatási intézmény sem maradt, a képzettebb munkaerő elvándorolt, magával húzva a többre vágyó fiatalokat is. A KSH és az Eurostat adatai is leszakadó régiónak mutatják a környéket, minden negyedik lakót érint a szegénység.

Ez a valóság minden helyben élő számára érzékelhető, azonban hogy ennek kik a politikai felelősei, vagy hogy ki mutathat kiutat, arról megoszlanak a vélemények a választások előtt. Annyira, hogy elemzői várakozások szerint pár száz szavazaton múlhat, hogy a Fidesz vagy az ellenzék nyeri a körzetet.

Egy várhatóan eposzi ütközet megköveteli a műfaji kellékek szerint a két tábor bemutatását (enumeráció). Négy éve a fideszes Becsó Károly ugyan magabiztosan nyert a szavazatok 47,3 százalékával, de az akkor még megosztott ellenzék jelöltjei összesen közel hatszáz szavazattal szereztek többet. A fideszes jelölt főleg a falvak támogatására számíthat, erre építve sorra is járja őket, körútját 90 nappal a választás előtt kezdte meg.

Az ellenzéki előválasztást sima többséggel nyerte Godó Beatrix salgótarjáni könyvelő, aki a közelmúltban kezdett a DK színeiben politizálni. A győzelemhez szükséges bázisát a megyeszékhelyen, valamint a közel tízezer szavazóval rendelkező Bátonyterenyén, illetve a 7,5 ezer választót számláló Pásztón találhatja. Érdemes kiemelni: a helyi ellenzék 2018-ban a Kelet-Nógrádban begyűjtött szavazatainak kétharmadát ebben a három városban szerezte. Becsónak kedvezhet, hogy a Fidesz Pásztón szoros, Bátonyterenyén simább versenyben megnyerte a 2019-es önkormányzati választást, vagyis a települési vezetés is segítheti a kampányát. Salgótarjánban viszont az ellenzék nyert 2019-ben, ami Godó esélyeit növeli. Mégis, a kelet-nógrádi adottságok miatt a kampány jó eséllyel a mozgósításon múlik, „lábon dőlhet el”.

Pásztó, a mérleg nyelve

Vaspor ízű a levegő a szeles időben a pásztói vasútállomáson – itt fogad Kurtán Géza, aki civil életét félretolva állt be az ellenzéki összefogás pártjai mellé. Rövid utunk a helyi pártirodába vezet. „Korábban egyetlen irodája sem volt itt a pártoknak. Ezt most a DK bérli május végéig, addig közösen használjuk” – vezet be. Kurtán 2018-ban csatlakozott az akkor Dömsödi Gábor (LMP) által vezetett helyi ellenzékhez. „Mélységesen felháborított, ahogy a Fidesz megpuccsolta az akkori polgármester Dömsödit. Eldöntöttem, hogy nyugdíjasként megteszek ellenük mindent, amit bírok, meg amit a gyerekeinkért tehetek” – mesél motivációjáról az egykori mérnök. Afölött is nehezen tért napirendre, hogy amíg Szlovákiában dolgozott, látta a látványos fejlődést, miközben ott egy főre vetítve lényegesen kevesebb uniós támogatás jutott. Az eltérés számára egészen nyilvánvaló:

szlovák nyugdíjat is kap, ami mára a havi járadékának felét teszi ki, noha ott csak tíz évet dolgozott.

Kurtán Géza szerint a helyi kórház hiányos szakellátása, a romló oktatás, a befejezetlen, furcsa építési beruházások is foglalkoztatják a helyieket, de a város számára az a legégetőbb kérdés, hogy lesznek-e olyan munkahelyek, amelyek minden társadalmi réteget el tudnak látni munkával. A legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat és az állam, ami Kurtán szerint hozzájárult a Fidesz növekedéséhez, mert sokan érdekeltek a rendszer maradásában, még ha egyébként meg is van a véleményük a kormánypártokról. Az egyetlen jelentős helyben működő munkahely a tiroli központú EGLO lámpa-összeszerelő üzeme, ahol Kurtán szerint a betanított munkaerő talál inkább állást. „A rendszerváltás óta Pásztó elvesztette lakossága 15 százalékát, de ez nem csak természetes fogyás. A tanultabbak lassan elhagyják a várost” – mondja. Ezzel folytatódik a lassú leépülési spirál: ha eltűnik a jól kereső réteg, zsugorodik a rájuk építő szolgáltatószektor is, összességében pedig a városi élet minősége romlik tovább.

„Hiányzik a Dömsödi meg a Cseresznyés (Cseresznyés István, a Jobbik nógrádi politikusa), de itt mindenki felfogta, hogy egy irányba kell majd szavazni, a jelölt színe részletkérdés” – ezt már egy ellenzéket támogató nő mondja a bevásárlásból hazaindulva.

Kormánypárti oldalról viszont nem szívesen állnak szóba az újságíróval. „Beszélni? Ezekkel?” – hárítja a kérdést egy Fideszt támogató férfi, amikor a két politikai oldal közötti vitákról kérdeztem, majd gyurcsányozások és emzépézések közepette magamra hagyott, míg mások inkább hallgatásba burkolóznak.

„A Fideszt keresi? Próbálja a városházán, ezek már ott laknak. Rövid séta lesz” – mutat át az utcán szemben lévő épületre egy férfi, amikor hiába kopogtatok a belvárosi pártiroda ajtaján. A kormánypárt választókerületi központját is hiába kerestem több alkalommal, semmilyen formában nem reagáltak a riporttal kapcsolatos megkeresésekre. Válaszok hiányában indultam tovább a Cserhát falvaiba.

Fideszes gyógyír a nyomorra

Mátraverebély szimbolikus helye a nógrádi nehézségeknek. A települést a helyiek a „rendes” oldalra, valamint a főleg romák lakra „telepre” osztják, amit évtizedek óta jelez, hogy a községet kettészelő 21-es főút mindkét oldalára kitették a település végét jelző táblát – ezt a sajátos hagyományt a főút felújítása után is megtartották. Vasárnap reggel az egyetlen helyi kocsmában – egykor három is volt – zajlik az élet, a falu nagyobb része komótosan ébredezik.

„Gyurcsányék alatt minden bezárt, most meg van munka” – szakad ki az első percben egy helyi férfiból, miért jelentős a Fidesz helyi támogatottsága. A háttérről már Makó Lajos egykori bányász, a helyi képviselőtestület szociális bizottsági tagja mesél a kézhez kapott kávéja felett.

A korrupció híre eljut ide, sokan ki is ábrándultak a Fideszből, de Márki-Zay összehordott szövegeivel is sok a baja a helyieknek

– említi Makó a fő beszédtémákat. „Pici közösségek ezek, senki nem akar haragot, így inkább nem beszélnek politikáról, mindenki meghozza a maga döntését” – fűzi tovább. Mint mondja, a Fidesz melletti szavazatnál sokaknál „rásegít” a szegénység: bár kevésnek tűnhet az élelmiszer-árstoppal spórolt havi 500 forint, de az itt rengeteget számít. A nyugdíjemelés, az árstop és az adó-visszatérítés gyógyír a hétköznapi nyomorra. „Nem jut el ide, mit akar az ellenzék, de az is alig számítana sokaknál: ha a hétköznapi megélhetés a gond, az dönt, ki tud abban valódi segítséget adni” – mondja Makó. Az érezhetően nagy tiszteletben tartott bányász szavaira sokan bólogatnak.

Szavazatvásárlásról nem tud, fideszes képviselőt is csak 1-2 évente látnak – ellenzéket ennyit se –, nincs is nagy helyi kampányolás. Pedig a helyiek szerint ha valaki ment hozzájuk korábban – mint azt a baloldal 2006-ig, vagy a Fidesz 2010-ben megtette –, a személyes kapcsolat komolyan formálta az esélyeket.

A falusiak pártválasztásai szokásaihoz Nagybárkányon kerülünk még közelebb.

Van munka, kapjuk a csokot és a babavárót, most jött az adó-visszatérítés. Sosem hittem volna, hogy nekem felújított házam lehet ilyen idős koromra

– mondja egy harmincas éveiben járó roma férfi a helyi vegyesboltban. A napi politikáról ő és társai is keveset tudnak, de kérdésemre szinte felmondják a kormányközeli média híradásait. A faluban legutóbb 70 százalékot meghaladó eredményt ért el a Fidesz.

„Nagyot téved, aki szimplán hülyének gondolja a falusiakat, romákat. Azért nem értenek a közügyekhez, mert minden energiájuk a megélhetésre megy el” – mondja Danyi Magdolna, a nagybárkányi önkormányzat szociális ügyintézője. A képlet nem bonyolult: amikor valaki hajnal 4-kor indul munkába a hatvani Bosch-ba vagy Budapestre, estére hazaérve már az is csoda, ha egyáltalán képes megnézni egy híradót. Danyi szerint a családi életre és a pihenésre fordítható idő a segédmunkások kényszerű életvitelében felértékelődik, szemben a közügyekkel.

Ezek az emberek ebben az eldugott völgyben is azt érzik, hogy előbbre jutottak az életükkel a Fidesz-kormány alatt, ez a hús-vér valóságuk

– utal Danyi a sok, csokot igénybe vevő család választására. Számos kérdés nyitott, amivel a helyiek nem számolnak: lesz-e megélhetésük, ha véget ér az építőipar dömpingje, hova fognak iskolába járni a gyerekek, mert helyben csak alsó tagozat van, illetve hova lehet menni fogászatra, orvosi ellátásért? Danyi szerint ilyen kérdésekkel keveset foglalkoznak, mert „régen elfogadták, hogy Nógrádban ennyi jut”.

Civilek az ellenzék szolgálatában

Egy szombati napon harminc aktivista csalóka napfényben ácsorog Rétság nagy parkolójában. A hideg szélnek többen hátat fordítanak a Nyomtass te is! röplap helyi koordinátorai közül, amíg felosztják a meglátogatandó falvakat. Munkájukkal szerintük a kormánypárti média térfoglalásának következményeit igyekeznek enyhíteni, hogy azok a hírek is eljussanak a választópolgárokhoz, amikről a kormánylapok nem számolnak be. A civil aktivisták a röplapok mellé azonban meglepetésemre az egyesült ellenzék szórólapjait is megkapják: Gyenes Szilárd jelöltet és Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltet népszerűsítik.

A lap megyei koordinátora, Szarvas Zsolt szerint azon nem kell meglepődni, hogy az aktivisták inkább ellenzékiek, de egyébként csak laza kapcsolatban állnak az ellenzéki pártokkal. „Négy alkalomból legfeljebb egyszer viszünk ki pártkiadványt is, de az aktivisták számára opcionális, hogy viszik-e” – mondja Szarvas. Mivel nem titok, hogy az ellenzéki pártoknak korlátozott erőforrásaik vannak, a szimpatizáns civilek végzik el az ő munkájukat is.

Három nyugdíjas nő mellé csatlakozom Kétbodonyban, mindannyian először vesznek részt terítésen. Kiábrándult fideszesként csatlakoztak Márki-Zay Péter mozgalmához, de most a civilekkel dolgoznak – osztják meg az úton. Tapasztalatlanságuk azonnal megmutatkozik: a faluba érve az első szembejövő nagymamát hevesen győzködni kezdik a Fidesz általuk vélt romlottságáról, korruptságáról. Meglepődött célpontjuk válaszul kiáll a kormány mellett, és felmondja a paneleket az ellenzéki vörösbáróktól a „pedofiltörvényig” – megmerevednek az arcvonalak. Távozva gyorsan levonják a tanulságot: tapintatosan érdemes közeledni, indulattal nemhogy a céljukat elérni, de beszélgetni sem lehet.

„Nem nézhetjük, ahogy itt minden meghal. A feleségemmel nem akartuk annyiban hagyni” –mondja el később a pásztói Revicky Gyula, aki nyugdíjasként segíti a Nyomtass te is! röplap terjesztését Pásztón és a környék kistelepülésein. Neki nem volt az előbbi heves vitatkozáshoz hasonló élménye, ugyanakkor rávilágít: bár a falusiak tényleg mellőzik egymás között a politikát, minden igényük megvan egy jó beszélgetésre – ezt nyíltan viszont inkább idegenekkel engedik meg maguknak. Szarvas Zsolt szerint is elvétve alakul ki vita a bejárt falvakban, inzultusra még kevésbé lehet számítani, sokkal inkább érdeklődve fogadják az aktivistáikat. Lassú víz pedig partot mos: felméréseik szerint, ha a Nyomtass te is! hatszor eljut valahova, az új információk alapján megváltozik a helyiek véleménye.

Jövőkép vs. ígérgetés

A választókerület sajátosságait figyelembe véve igyekszik kétféle kampányt folytatni az ellenzéki összefogás – tudom meg a Nógrád 1-es körzet jelöltjétől, Godó Beatrixtól. Mivel a falvak lakossága a három nagyobb településre, különösen Salgótarjánba jár dolgozni, ott koncentráltabban vannak jelen, plakátolnak, illetve standolnak az utcán az aktivistákkal. A falvakba személyesen a jelölt látogat el, „mert az ellenzéket érte kritika, hogy nem volt jelen az elmúlt években – bár én csak most lettem politikus. Azonban nem is tervezem, hogy falunapokon dorbézoljak, mint amit a Fidesztől láthattak. Én a helyiek segítségére szeretnék lenni, nekem csupán eddig terjed a szerepem” – mondja Godó. A jelölttel egyelőre kissé bátortalanabbul állnak szóba a községekben, amit Godó a helyi vezetéstől való félelemmel is magyaráz.

„Túlígérni nem akarjuk magunkat a programunkban, a realitásokkal kell számolnunk. Törekednünk kell a helyi képzettségnek megfelelő munkahelyteremtésre, a jövőbeni felzárkózáshoz pedig az oktatás fejlesztésére. Ha jelenleg hozzánk jönne egy komolyabb szaktudást igénylő cég, gondban lennénk” – mondja a főbb célokról Godó Beatrix. Szerinte különös figyelmet kell fordítani a falvak képzetlenebb munkavállalóira, akiket most még ellát munkával a felpörgetett építőipar, de ez a szektor nem tud a végtelenségig ennyi munkát adni.

Rólunk még az időjárás-jelentésben is alig beszélnek. 

Nógrád megye harminc éve olyan környezetben van, olyan mélyre süllyedt, hogy itt bárki bármit csinál, azt már a választó pozitívan fogadja” – mondja Godó. Ebben szerinte a Fidesz könnyen tudott lubickolni az uniós forrásokkal a háta mögött, de ennél több kell, hogy kitörjön a régió.

Nyitókép: Fákat cipelő férfi Mátraverebély határában – Fotó: Unyatyinszki György