A cselkirály, aki utált gólt lőni: hogyan lett Dembéléből aranylabdás?

Ousmane Dembélé, a cselkirály - gólok nélkül

2023 novemberében a francia L'Équipe címlapján virított egy vigyorgó Ousmane Dembélé, felette pedig egy idézet: 

Nem csak a gólok számítanak!

A cikkben a PSG akkori friss igazolása lazán kijelentette, hogy bár tudja, több gólt is szerezhetne, cseppet sem zavarja a viszonylag szerény gólmutatója. „Nagyon jól alszom éjszaka” – mondta, jelezve, hogy a kapu előtti hatékonyságból nem csinál büszkeségi kérdést.

A prioritási sorrend egyértelmű volt: előbb a csel, a látvány, és csak utána, valahol messze, a gól. Karrierje statisztikái ezt alá is támasztották. A Rennes-ben elért 12 bajnoki találata óta soha nem érte el a tízgólos határt egyetlen bajnoki szezonban sem. Aztán hirtelen minden megváltozott.

Az Mbappé utáni űr

A tavalyi szezon közepén Luis Enrique, a PSG spanyol mestere merészet húzott. Kylian Mbappé Madridba távozásával gólszerzési problémái voltak csapatának, a tréner pedig egy radikális megoldáshoz nyúlt. 

Dembélét a pálya széléről a középcsatár pozíciójába, egy úgynevezett „hamis kilences” szerepkörbe vezényelte.

A robbanás azonnali volt. Dembélé a téli és kora tavaszi időszakban 22 mérkőzésen 27-szer (!) talált be. A szezon végére 35 gólnál járt, ez alig öttel kevesebb, mint amennyit a Barcelonában hat év alatt összesen szerzett. Vezérletével a PSG történelmi négyes sikert aratott (bajnokság, kupa, ligakupa, BL), és a klubvilágbajnokságon is döntőt játszott.

De hogyan lett a gólszegény cselgépből a világ legfélelmetesebb befejezője?

A titok: becsúszás, videózás és alázat. 

Dembélé korábban a labirintusszerű szólók végén szerzett, vagy a tizenhatoson kívülről eleresztett bombagóljairól volt híres. Az új szerepkörében azonban igazi ragadozóvá vált. A góljai egyszerű befejezések, pimasz emelések, lecsorgó labdák és ösztönös, egyérintős lövések lettek. Megtanulta szeretni a „csúnya” gólokat.

„Eddig a vonal mellett ragadtam, mint egy jobb oldali középpályás. Nehezebb volt gólt lőni, három-négy embert kellett kicseleznem” – magyarázta egy interjúban. 

Most, kilencesként, már csak egy védő van előtted, vagy épp csak be kell passzolni a labdát a hálóba.

A színfalak mögött azonban kőkemény munka zajlott. A Dembélé környezetéből származó információk szerint a játékos rengeteg videófelvételt elemzett és külön edzéseken csiszolta a lövőtechnikáját, hogy halálosan pontossá váljon.

„Te vagy az első védőnk!” -  Luis Enrique szerepe az Aranylabdában

A legnagyobb változás azonban a mentalitásában történt. Luis Enrique a szezon elején félrehívta: „Neked kell példát mutatnod a fiataloknak. Te vagy a csapat első számú védője.”

Az üzenet célba ért. Az Inter elleni Bajnokok Ligája-döntő után egy kép járta be a világot: nem egy cselt vagy egy gólt ábrázolt, hanem azt, ahogy Dembélé az ellenfél kirúgásánál a tizenhatos szélén, ragadozóként, tágra nyílt szemekkel lesi a kapust, készen arra, hogy letámadja.

Az egykori szólistából a csapat legfőbb harcosa lett.

Miért pont ő kapta az Aranylabdát?

Az Aranylabda-győzelméhez persze az is kellett, hogy a riválisok botladozzanak. 

• A Barcelona csodagyereke, Lamine Yamal hiába varázsolt, a BL-győzelem elmaradt. 
• Mbappé Madridban jól teljesített, de a Real csak kisebb kupákat nyert. 
• Erling Haaland pedig először zárt trófea nélküli szezont a Manchester Cityvel.

Ilyen körülmények között, egy nagy nemzetközi torna (Eb vagy vb) hiányában a díj egyértelműen az európai klubfutball kiemelkedő csapatának kiemelkedő játékosát illette. 

És ez a játékos kétségtelenül Ousmane Dembélé volt.

A Rennes-ben még egy szétszórt tinédzser volt, aki azt sem tudta, melyik a jobbik lába. Dortmundban egy sztrájkkal kiharcolt átigazolással égette fel a hidakat. Barcelonában volt fegyelmezetlen fiatal, sérülékeny tehetség és drága melléfogás, mielőtt végre felnőtt volna.

Párizsban pedig ő lett a világ legjobb futballistája.

(A The Athletic cikke nyomán.)

Nyitókép: Kristy Sparow - UEFA/UEFA via Getty Images