2026. június 22. 10:00
Matematikai modellek lefuttatása után arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy egy súlyos, globális katasztrófa esetén pár évtized alatt eltűnhet az emberi populáció körülbelül fele.
2064-re akár a felére csökkenhet az emberiség létszáma. A feltételezés alapja egy friss tanulmány a már nevében is drámai hangzású Chaos, Solitons & Fractals című tudományos lapból. A kutatók nem jóslatokkal foglalkoznak, hanem azt próbálják megérteni, mi történne, ha a Föld hirtelen jóval kevesebb embert tudna eltartani, mint most.
Az eredmény: egy súlyos globális sokk esetén néhány évtized alatt akár a felére eshet a népesség.
Mi az a vészforgatókönyv, ami 2064-re 4 milliárd embert hagy a bolygón?
A kutatók egy meredek, de elég jól körülírható „mi lenne, ha” szcenáriót vizsgáltak.
Bekövetkezik egy komoly globális katasztrófa. Ez lehet klímakrach, világháború, nagy járvány vagy ezek kombinációja. Ennek hatására beszűkülnek a Föld erőforrásai: víz, termőföld, energia, élelmiszer. Úgy alakul, hogy a bolygó reálisan csak nagyjából 2 milliárd ember tisztes ellátására képes.
Jelenleg körülbelül 8 milliárdan élünk a Földön, a század közepére 9–10 milliárdos csúcsot várnak a demográfusok. Ehhez képest a modell azt mondja:
- ha ilyen hirtelen esne vissza az „eltartóképesség”,
- akkor 2064-re a mostani szinthez képest körülbelül 50 százalékkal csökkenne a népesség,
- és 4–5 milliárd ember maradna a bolygón.
A szerzők viszont hangsúlyozzák: ez nem arra vonatkozó jóslat, hogy „2064-ben ez lesz”. Inkább egy stresszteszt arról, hogyan reagálhat az emberiség létszáma egy brutális külső sokkra.
12 ezer év növekedése egy képletben
A modell nem a levegőben lóg. Az elmúlt 12 ezer év népességtörténetét vették alapul, vagyis nagyjából a földművelés kezdete óta tartó időszakot. Ebben a korszakban: a letelepedett életmód, a mezőgazdaság, az ipari forradalom, és az orvostudomány fejlődése szinte felrobbantotta az emberi létszámot.
Erre próbált már 1960-ban is magyarázatot adni egy hírhedt tanulmány Heinz von Foerster vezetésével. Ők úgynevezett „világvége-egyenletet” írtak fel, és arra jutottak, hogy ha az addigi ütemben növekszik a népesség, akkor a görbe 2026 körül matematikailag a végtelenhez tart. Természetesen nem arról van szó, hogy végtelen számú ember férne el a bolygón. A képlet inkább azt érzékeltette, hogy a növekedés gátlástalanul felgyorsulhatna, ha semmi nem fékezné.
Ma már látjuk, hogy ez nem következett be. Sok helyen csökken a születési ráta, több régióban már a népességfogyás a probléma. A mostani tanulmány részben ezért nyúl vissza Foersterék munkájához. Azt vizsgálja, hogy:
- milyen matematikai mintázatok jellemezték eddig a népességnövekedést,
- és hogyan viselkedik ez a rendszer, ha hirtelen erős környezeti vagy társadalmi sokk éri.
Nem jóslunk, csak megmutatjuk, milyen törékeny a rendszer
A tanulmány társszerzője, Alessio Zaccone, a Milánói Egyetem fizikaprofesszora kifejezetten óv attól, hogy biztos világvége-időpontként értelmezzük az eredményeket. Úgy fogalmaz:
Ez nem előrejelzés, hanem egy szemléltető matematikai forgatókönyv. A célunk az, hogy megmutassuk, a populációdinamika milyen érzékenyen reagálhat egy hirtelen társadalmi vagy környezeti változásra.
A kutatók több különböző jövőképet is lefuttattak:
- Olyat, ahol a jelenlegi trendek nagyjából folytatódnak. Itt nincs kontrollálhatatlan, végtelenbe szaladó növekedés.
- Olyat, ahol bizonyos feltételek mellett a népesség ismét gyorsuló ütemben nő.
- Olyan forgatókönyveket is, ahol egy nagy külső sokk miatt a görbe hirtelen lefelé fordul.
Az egyik ilyen számítás szerint, ha a növekedés egy ideig még pörög tovább, a globális népesség 2078 körül átléphet egy fenntarthatósági küszöböt. Ez volna az a pont, ahol a rendszer már nem tudja stabilan követni a növekedést, és a hiányok láncreakciókat indíthatnak el.
Miért pont 2 milliárd, és mennyire kell ezt komolyan venni?
A 2 milliárd nem kőbe vésett, tudományos konszenzus. Inkább egy szándékosan drasztikus tesztérték, amin meg lehet nézni, hogyan viselkedik a modell extrém körülmények között.
Az, hogy a Föld ténylegesen hány embert tud eltartani, nagyon sok mindentől függ:
- a technológia szintjétől, például mennyire hatékony a mezőgazdaság és az energiafelhasználás,
- a pazarlás mértékétől,
- az egyenlőtlenségektől, vagyis attól, hogyan oszlanak meg a források,
- és a klíma, illetve az ökoszisztémák állapotától.
Egy energiahatékony, kevés pazarlással működő, technológiailag fejlett társadalom ugyanakkora környezeti terhelés mellett jóval több embert tudna eltartani, mint egy fosszilis energiára épülő, túlfogyasztó világ.
A modell üzenete tehát nem az, hogy „valójában csak 2 milliárd embernek jut hely”. Sokkal inkább az, hogy ha egyszerre rontjuk el a klímapolitikát, az erőforrás-gazdálkodást és a geopolitikát, akkor a népesség alakulása nagyon gyorsan és nagyon kedvezőtlen irányba tud fordulni.
Tényleg túlléphetjük a határokat 2078 körül?
Az egyik forgatókönyv arról szól, hogy ha a jelenlegihez hasonló növekedési pálya folytatódik, bizonyos feltételek mellett 2078 körül elérhetünk egy olyan pontot, ahol a modell szerint már nem fenntartható a népesség és az erőforrás-felhasználás viszonya.
Ez nem egy konkrét dátum, sokkal inkább figyelmeztetés. A 21. század közepe valóban kritikus időszak lehet abból a szempontból, hogy:
- mennyire sikerül lassítani a klímaváltozást,
- hogyan alakítjuk át az energiarendszereket,
- és mennyire tudjuk mérsékelni az egyenlőtlenségeket és a politikai feszültségeket.
Nem az a kérdés, hogy „2078-ban jön-e a világvége”, hanem az, hogy addigra mekkora terhet rakunk a rendszerre.
Kell most azonnal konzerveket halmozni a spájzban?
Nem. A kutatók maguk mondják ki, hogy a modelljeik nem arra valók, hogy világvégevásárlásra buzdítsanak. Sokkal inkább arra, hogy érthetően megmutassák: a népesség alakulása, a fogyasztási szokásaink, a klímaválság, és az erőforrások kimerülése ugyanannak a történetnek a részei.
A gyakorlati üzenet jóval hétköznapibb, mint egy 2064-es apokalipszis. Arról szól, hogy a következő évtizedekben mennyire vesszük komolyan azokat a területeket, amelyek csökkenthetik a nagy összeomlás kockázatát:
- klímavédelem,
- átállás tisztább energiára,
- a termőföldek és az édesvízkészletek megóvása,
- az egészségügyi rendszerek és járványvédelem megerősítése,
- és a nagyhatalmi konfliktusok elszabadulásának fékezése.
Ezek nem távoli, elvont „zöld ügyek”, hanem nagyon is konkrét túlélési kérdések.
Jövőpánik helyett jövőtervezés
A most idézett tanulmány nem állítja, hogy 2064-ben biztosan a felére esik az emberiség létszáma. Egy szélsőséges forgatókönyvet számol végig arra az esetre, ha a Föld hirtelen csak 2 milliárd ember ellátására lenne képes. Ilyen helyzetben a matematikai modellek szerint néhány évtized alatt akár 50 százalékos népességcsökkenés is bekövetkezhet. A kutatás inkább figyelmeztetés arra, hogy rendkívül érzékeny, egymásra épülő rendszerekben élünk, ahol a rossz döntések gyorsan összeadódhatnak.
A kérdés nem az, hogy „összeomlunk-e 2064-re”, hanem az, hogy a következő évtizedekben mennyire tudjuk úgy átalakítani a gazdaságot és a társadalmat, hogy a matek ne ellenünk dolgozzon.
Nyitókép forrása: Pexels