2026. április 7. 8:30
A mikrogravitáció nemcsak az izmokat és a csontokat viseli meg, hanem szó szerint átrendezi az emberi agyat is. Egy friss kutatás szerint a hosszú távú űrutazás után az asztronauták agya elmozdul a koponyán belül, ami komoly kérdéseket vet fel a jövőbeli Mars-missziókkal kapcsolatban.
Mostanában az egész világot lázban tartja az Artemis II űrmissziója, sokan gondolkodnak azon, hogy sikerrel jár-e végül a küldetés, ám magukról az asztronautákról, a rájuk gyakorolt hatásról kevesebb szó esik. Pedig az űrutazás az emberi szervezet számára az egyik legnagyobb fizikai kihívás. Eddig is tudtuk, hogy a súlytalanság miatt a csontsűrűség csökken, az izmok pedig sorvadni kezdenek, ám a legújabb tudományos eredmények szerint a legfontosabb szervünk, az agyunk sem marad érintetlen. A Techno-Science beszámolója szerint a hosszú távú küldetéseken részt vevő űrhajósok agya fizikailag is elmozdul a helyéről.
Mi okozza az agy elmozdulását?
A jelenség hátterében a folyadékok átrendeződése áll. A Földön a gravitáció a testünk alsóbb részeibe húzza a folyadékokat, a világűrben azonban ez a hatás megszűnik. Ennek következtében több vér és agyi-gerincvelői folyadék áramlik a fej irányába, ami jelentős nyomást gyakorol a koponyán belüli szervekre. A kutatók MRI-vizsgálatokkal igazolták, hogy az agy a mikrogravitáció hatására egyszerűen felfelé tolódik a koponyában.
Nem ez az egyetlen változás, amit megfigyeltek. Az agykamrák – azok a folyadékkal telt üregek, amelyek az agy védelméért és táplálásáért felelősek – jelentősen kitágulnak a küldetések során. Ez egyfajta védekezési mechanizmus a szervezet részéről, hogy kezelni tudja a megnövekedett folyadéknyomást. A folyamat azonban nem zajlik le büntetlenül: a kutatások szerint minél hosszabb időt tölt valaki az űrben, annál drasztikusabb a változás.
A Marsra utazást készíti elő a legújabb holdmisszió - a Fókusz számolt be erről, mutatjuk:
Hosszabb misszió, nagyobb elváltozások
A szakértők különösen a hat hónapnál hosszabb missziók esetében tapasztaltak maradandóbb elváltozásokat. Megállapították, hogy az agynak jelentős időre van szüksége a regenerációhoz. A mérések alapján legalább három évnek kell eltelnie két hosszabb űrutazás között ahhoz, hogy az agykamrák visszanyerjék eredeti méretüket és az agy szerkezete stabilizálódjon. Ha az űrhajósok túl hamar térnek vissza a világűrbe, a szervezetüknek nincs ideje a helyreállításra, ami hosszú távú egészségügyi kockázatokat hordozhat.
Ez a felfedezés alapvetően befolyásolhatja a jövőbeli űrkutatási terveket. Mivel egy Mars-utazás oda-vissza akár két-három évig is eltarthat, a tudósoknak meg kell találniuk a módját, hogyan védhetik meg az asztronauták agyát a tartós deformációtól. A kutatás rávilágít arra, hogy bár az emberi technológia már képes eljuttatni minket a távoli bolygókhoz, a saját biológiánk továbbra is az egyik legnagyobb gátja a kozmosz meghódításának.
Fotók: Freepik, Pexels