2026. január 17. 12:15
Valóban képes lehet az ember visszahozni a kihalt fajokat – vagy csak tudományos kompromisszumokat gyártunk? Dodó, mamut, óriásfarkas: hol húzódik a határ lehetőség és illúzió között?
A texasi biotechnológiai cég, a Colossal Biosciences tavaly bejelentette, hogy „visszahozta az élők sorába” az óriásfarkast, amely több mint tízezer éve kihalt. Azonban más források szerint a projekt valójában génmódosított szürke farkasok létrehozását jelenti, nem pedig egy autentikus, tudományosan elismert új faj megalkotását. A hír kiváló alkalmat kínál arra, hogy végiggondoljuk: milyen feltételek, technológiák és etikai kérdések merülnek fel, ha más kihalt fajokat, például a mauritiusi dodót vagy a gyapjas mamutot próbálnánk visszahozni.
Mi történt az óriásfarkassal?
A Colossal Biosciences „egy kis ősi DNS, egy kis klónozás, egy kis génszerkesztés” kombinációjával igyekezett „újraéleszteni” a körülbelül tízezer éve kihalt farkasféle génjeit.
Ugyanakkor a cég egyik vezetője elismerte, hogy az így létrehozott állatok valójában
genetikailag módosított szürke farkasok, nem pedig a klasszikus, kihalt faj pontos másolatai.
Ez jól mutatja, hogy a „feltámasztás” nem feltétlenül jelenti a korábban élt faj teljes, változatlan formában történő újjáteremtését. Sokszor inkább „helyettesítő” élőlényekről van szó, amelyek rokonok és módosítottak.
A mauritiusi dodó: mi lett vele, és mi lenne, ha visszahoznánk?
A dodó (Raphus cucullatus) Mauritius szigetén élt, röpképtelen galambféle volt, amely a 17. század közepén halt ki. A hajósok által behurcolt ragadozók, mint a patkányok és disznók, valamint az emberi vadászat gyorsan lecsökkentette az állományát, mivel a madár nem félt az emberektől.
Egyes kutatások szerint az utolsó egyedeket lövések pusztították el – egy 2018-as vizsgálat például sörétszemeket talált egy madár fején.
Ha sikerülne visszahozni a dodót – például élő galambrokon sejtjeit felhasználva, majd génszerkesztéssel dodóhoz közeli genomot létrehozva –, számos lehetőség és kihívás merülne fel:
- Ökológiai szerep: A dodó eredetileg fontos része volt Mauritius ökoszisztémájának, így visszahozása javíthatná a helyi biodiverzitást.
- Technológiai nehézség: Mivel a madaraknál a hagyományos klónozás nem alkalmazható, ősivarsejt (PGC) technikára lehet szükség.
- Etikai és gyakorlati kérdések: Milyen élőhelyet biztosítsunk? Hogyan neveljük fel az első példányokat? Megfelelő-e, hogy az ember „újraalkot” egy kihalt fajt?
- Hitelesség: Vajon a visszahozott dodó úgy fog viselkedni, mint az eredeti faj? Hogyan alakul a génállomány, a viselkedés és az ökológiai befogadás?
Gyapjas mamut: miért halt ki, és visszatérhet-e?
A gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) a jégkorszak nagytestű állata volt, amely Észak-Amerikától Észak-Európáig terjedt el. Kihalását főként a klímaváltozás okozta élőhelyének zsugorodása, valamint az emberi vadászat kombinációja eredményezte. Az utolsó populációk elszigetelten egy szigeten, például a Wrangel-szigeten éltek még 4000 évvel ezelőtt.
A mamut visszahozásának lehetőségei között szerepel az ázsiai elefánt genomjának használata, amely nagyon hasonló, így ez lehet a „gazdafaj” laboratóriumi alapja. A genomszerkesztés során több tucat olyan gént illesztenének be, amelyek vastag szőrt, zsírréteget vagy hidegtűrést biztosítanak. Mindehhez az első lépés a gyapjas egerek létrehozása volt.
Az etikai és ökológiai kérdések is komolyak: vajon a visszahozott mamut hogyan illeszkedik az élővilágba? Tud-e vadonként élni? Milyen hatással lesz az ökoszisztémára?
Még ha technikailag lehetséges is, a létrehozott élőlény nem feltétlenül lesz „tiszta” mamut, sokkal inkább egy hibrid, mamutszerű elefánt.
Az ember, mint a természet „műhelye”
Minden ilyen projekt komoly technológiai, ökológiai és etikai kockázatokkal jár. Az ember, mint a természet „műhelye”, új kérdéseket vet fel: vajon vissza kell hoznunk mindent, amit egyszer elvesztettünk? Vagy inkább a még élő fajok megóvására kellene összpontosítanunk?
Nyitókép: freepik.com