Tetszett a múltkori csodás északi fény? Pedig még csak a bemelegítés volt!

Múlt héten, péntekről szombatra virradó éjjel gyakorlatilag a Föld szinte minden pontjáról, a szokásosnál jóval alacsonyabb szélességi fokokon is megfigyelhető volt a páratlanul erős sarki fény. A Facebookot, Instagramot és a többi közösségi oldalt elárasztották a zöldben, bíborban, lilában úszó képek, amik a kozmikus eredetű jelenségre rácsodálkozó emberek millióinak közös élményét dokumentálták. Így volt ez hazánkban is, még azokban a megyékben is sokan látták az északi fényt, ahol felhők takarták el részben az eget.

A Nature cikke szerint a múltkori lenyűgöző légköri fényjáték csak a bemelegítés volt, a csillagászok és a naptevékenységgel, űridőjárással foglalkozó szakértők arra figyelmeztetnek, hogy idén még ennél is látványosabb éjszakákra lehet számítani.

A sarki fényt (amit a mi féltekénken északi fénynek is neveznek) a Napból érkező, a Föld légkörébe behatoló nagy energiájú, ionizáló hatású töltött részecskék, főleg protonok és elektronok okozzák. Ilyen részecskék főként a Nap különösen aktív régióiból, a napfoltokból áramlanak ki, napkitörések, avagy szakszóval élve, flerek formájában.

A napszelet a Föld mágneses mezeje bolygónk pólusai felé vonzza-tereli, így a légkör elsősorban a sarkoknál kezd fényt kibocsátani a napszél gerjesztő hatására. Egy-egy nagyobb, több anyagkidobódással járó napvihar esetén fordul elő, hogy a magasban kavargó sarki fény a pólusoktól lentebb lévő területeken is megfigyelhető. Ez volt a helyzet a múlt héten is, amikor egy kifejezetten nagy, szabad szemmel is látható, a Nap egyenlítője alatt megjelent napfoltcsoportból szabadult ki nagy mennyiségű plazma, és a Föld felé száguldó anyag péntek éjjel érte a légkört, és okozta 2003 óta a legsúlyosabb (extrém fokozatú) geomágneses vihart.

Az, hogy a föld légkörének rendkívül ritka rétegében, az világűrbe nyúló ionoszférában tomboló fényjelenség az elmúlt időszakban egyre többször és egyre több helyről – így sokszor hazánkból is – megfigyelhető volt, a szakértők szerint egyértelműen azt bizonyítja, hogy Napunk közeledik 11 éves aktivitási ciklusának csúcsához. Ez azt jelenti, hogy a napfizikusok számításai szerint a Nap valamikor még idén, 2024 vége felé eléri aktivitásának maximumát, tehát a legerősebb geomágneses viharok még csak ezután várhatóak.

Extrém volt

Visszatérve a múlt pénteki napviharra, felmerülhet a kérdés, hogy mennyire volt rendkívüli, amit milliók láttak aznak éjjel? A válasz: meglehetősen. Az űridőjárást figyelő kutatók szerint a geomágneses viharokat leíró ötfokozatú skálán szélsőséges (G5), a Föld mágneses mezejében bekövetkezett változások indexe (K-index) szerint pedig 9-es fokozatú szupervihar okozta a Földet szinte beburkoló színpompás sarki fényeket, amilyenre 2003 óta nem volt példa. Itt érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi 1-2 évben többször is lehetett már látni Magyarországról vöröses sarkifény foszlányokat (tavaly novemberben egészen erőseket), de a most pénteki minden korábbin túltett: lila és fehér (amit a digitális kamerák zöldnek érzékelnek) fényeket is megfigyeltek egyes helyekről.

Az intenzív napviharok fő kockázata az, hogy ha telibe kapják a Földet, rossz hatással vannak a műholdakra, a földi elektromos hálózatokra és más létfontosságú, fejlett technológiai infrastruktúrákra. És így volt ez a múlt héten is. A károk mértékéről még nincsenek pontos összegzett adatok, az érzékeny rendszerek üzemeltetői még nem végeztek teljesen a kárfelméréssel. Az talán látszik, hogy a legtöbb nagy, robosztus rendszer viszonylag jól átvészelte az egész éjjel tomboló napvihart.

Az biztos, hogy a pénteki kozmikus esemény az egész világon zavarokat okozott a rádió- és GPS-kommunikációban. A műholdak egy jelentős része is megérezte a záporozó napszelet: a Starlink, a SpaceX  több mint 5000 műholdból álló szélessávú űrinternetes rendszere erősen akadozott, volt hogy szinte teljesen visszaesett a műholdas internet sávszélessége.

Az, hogy nem okozott drámai szolgáltatáskiesést sehol a napvihar, annak is köszönhető, hogy a szélsőséges naptevékenységről érkező előrejelzéseknek hála a földi és műholdas rendszerek üzemeltetői időben fel tudtak készülni rá:  az új-zélandi elektromos művek például ideiglenesen kikapcsolt néhány áramkört az országban, hogy megelőzze a berendezések károsodását, míg a NASA készenléti üzemmódba helyezte több műholdját is.

Mikor jön a következő? Bármikor. A tudósok arra számítanak, hogy a megfigyelt napfoltok nagy száma miatt a jelenlegi napciklus valamikor idén tetőzik. A legnagyobb napviharok pedig általában hónapokkal-évekkel a hivatalos csúcs után következnek be. A napciklus előrehaladtával a napfoltok hajlamosak egyre közelebb megjelenni a Nap egyenlítőjéhez, ami növeli a közvetlenül a Föld felé irányuló anyagkilökődés esélyét.

Nyitókép: Sarki fény (aurora borealis) látható az északi égbolton a Balaton felett a fonyódi magaspart felől fényképezve 2024. május 10-én este – Fotó: MTI/Varga György