Kevesebb mint 100 kilométert araszoltak az autói, mégis ő lett a leghíresebb magyar autótervező

Mint arról az rtl.hu is hírt adott, 96 éves korában elhunyt Pavlics Ferenc magyar származású mérnök, akinek neve egybeforrt a NASA Apollo-programjának holdautóival. A halálhírt a Santa Barbarában letelepedett mérnök unokahúga közölte a nyugat.hu-val.

Pavlics Ferenc 1928-ban született egy kis Vas megyei faluban, a Sárvár melletti Balozsameggyesen (mai nevén: Meggyeskovácsi). A mérnöki tudományok iránt már korán érdeklődést mutató fiú a szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumban érettségizett, ami után 1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett.

Az 1956-os forradalom bukása után az Egyesült Államokba emigrált. Tanulmányait a Michigani Egyetemen folytatta, miközben 1957-ben a General Motors (GM) kutató-fejlesztő részlegén kapott állást. 1961-ben a GM Santa Barbara-i részlegébe helyezték át, ahol vezetőmérnök lett. Az amerikai űrporgram beindulása után a NASA a General Motors-t bízta meg a holdjárók kifejlesztésével, ezzel Pavlics egy csapásra a gépjárműfejlesztés és -tervezés élvonalában találta magát.

A Pavlics vezette mérnökcsapat fő feladata a Hold felszínén való közlekedésre szánt terepjárók tervezése lett.

Autóval a Holdon

Az Egyesült Államok űrprogramjának első három küldetése, amelyek során emberek léptek a Holdra az Apollo-11, 12 és 14 volt. Ezek során az űrhajósok kőzetmintákat is gyűjtöttek a holdkomp környékén. A NASA azonban azt szerette volna, ha az Apollo-űrhajósok nagyobb területet bejárva több holdkőzetet tudnának gyűjteni, ezért 1969 májusában, Neil Armstrong és Buzz Aldrin Holdra lépése előtt két hónappal döntés született a holdautók kifejlesztéséről. Az űrprogram indulása óta zajló földönkívüli autószerű űrjárművek tervezése ezzel lendületet kapott.

Ilyen járműtervezési kihívással soha azelőtt autóipari mérnök nem szembesült. Nemcsak azért, mert a leendő holdautóra váró szélsőségesen idegen körülményekről igen kevés elképzelése lehetett a szakembereknek, hanem azért is, mert mindössze másfél évük volt az Apollo-15 küldetésig, ami a tervek szerint a NASA első holdautóját vitte a Holdra.

Pavlics és egy mérnöktársa egy több száz fős csapatot irányítva alkották meg az első autót, amit egy másik égitest felszínén lehetett vezetni.

A holdautó (Lunar Roving Vehicle, LRV) főbb műszaki adatai:

• hossz: 3,1 méter
• szélesség: 1,8 méter
• magasság: 1,4 méter
• tengelytáv: 2,3 méter
• tömeg: 210 kilogramm
• teherbírás: 490 kilogramm (két űrhajós, felszerelés, kőzetminták)
• maximális tervezett sebesség: 13-14 km/óra

A 30 fokos emelkedővel is megbirkózó holdautó négy kerekét elektromos motorok hajtották, gond esetén kettő is elég lett volna a biztonságos visszatéréshez. Vezetni botkormánnyal lehetett, a csúcssebességét egyébként Eugene Cernan, az Apollo–17 parancsnoka 18 km/órával érte el.

Mérnöki kihívások

A tervezés során a legnagyobb műszaki kihívást a kerekek megtervezése jelentette, hiszen a Hold porral és sziklákkal borított egyenetlen és durva talaján, szélsőséges hőmérsékleti körülmények közt is megfelelő rugózást és erőátvitelt kellett biztosítaniuk. A különleges acéldrótfonatos szerkezetű, titán lemezlapokkal keresztfonatosan átszőtt, 81 cm átmérőjű, 23 cm széles, egyenként 5,4 kg tömegű kerekek Pavlics Ferenc szabadalma alapján készültek el.

A tervezés során már csak hab volt a tortán, hogy a holdautóknak el is kellett férni a holdraszálló egység rakterében. Ahhoz, hogy a holdautó beférhessen a holdkomp alsó rekeszébe, összehajtható szerkezetet terveztek neki. A NASA előírta Pavlicséknak, hogy a holdautót 15 perc alatt menetkész állapotba lehessen hozni, akkor is, ha a holdkomp kissé megdőlve landol. A magyar mérnök és csapata ezt is meg tudta ugorni, a megadott határidőre.

Pavlics Ferenc munkásságának köszönhetően az utolsó három holdexpedíció (Apollo–15, 16 és 17) űrhajósai már nem gyalog, hanem holdautóval jöttek-mentek a Holdon.

Az egyes autókkal a következő távolságokat tették meg:

1. Apollo-15: 27,9 km
2. Apollo-16: 26,7 km
3. Apollo-17: 33,8 km

Azaz összesen 88,4 kilométert gurultak meg Pavlics autói a Hold felszínén. Az autóknak köszönhetően a NASA Holdat megjárt űrhajósai jóval nagyobb területet tudtak bejárni és háromszor annyi kőzetmintát (összesen 283,5 kilogrammot) voltak képesek gyűjteni, mint az első három expedíció űrhajósai. 1971-ben a NASA külön kitüntetéssel ismerte el Pavlics munkája fontosságát.

A Pavlicsék tervezte három holdautó ma is ott parkol a Holdon, a 2009-ben útnak indított Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) amerikai szonda a Hold feltérképezése közben le is fotózta azokat.