Kutatók rájöttek, hogy a csernobili kutyák genetikailag különböznek a többi kutyától – és ez az ember túlélőképességéről is fontos tanulsággal szolgál

Az 1986-ban bekövetkezett csernobili atomkatasztófa után a helyiek kénytelenek voltak otthonaikat – és sok esetben háziállataikat – hátrahagyva menekülni a városból. Mivel aggódtak amiatt, hogy ezek az elhagyott állatok betegségeket terjeszthetnek, és megfertőzhetik az embereket is, a hatóságok megpróbálták kiirtani őket – emlékeztet a New York Times. 

A kutyapopuláció valahogy mégis fennmaradt. 

A kutyák a csernobili takarítóbrigádok vagy az atomerőmű környéken maradó dolgozói mellé szegődtek, így élelemhez jutottak. Még a katasztrófaturisták is hagytak ott nekik egy-egy ízletes falatot.

Ma becslések szerint mintegy 800 kóbor kutya él a katasztrófa helyszínét körülvevő területen, az úgynevezett zárt zónában. Kóborolnak Pripjaty elhagyott városában, vagy az erősen szennyezett Szemikhody vasútállomáson heverésznek. Sok területet mostanra nagyon sűrű növényzet borít, a város tulajdonképpen egy csöndes erdővé alakult át. Emlékeznek David Attenborough néhány évvel ezelőtt megjelent dokumentumfilmjére, az A Life on Our Planetre? A műsorvezető Csernobil sugárfertőzött romjai között sétálgatva hívja fel arra a figyelmet, hogy a természet még a legsúlyosabb sebeket is képes begyógyítani magán, ha hagyják neki.

„Az igazság az, hogy velünk vagy nélkülünk, a természet újjá fog épülni. A Csernobil evakuálása óta eltelt több mint 30 év alatt a természet visszafoglalta a területet. Mára erdő vette át a város helyét. Olyan vadállatok menedéke lett, amelyek máshol igen ritkák. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy bármily súlyosak is a hibáink, a természet végső soron úrrá lesz mindenen: az élővilág fenn fog maradni” – állapítja meg az erdőben sétálva a tudós, miközben rókák és kutyák lopakodnak az ágas-bogas kis sugárfertőzött utcáon. 

A tudósok pedig most először végeztek mélyreható vizsgálatot az állatok DNS-ében, és kiderült, hogy a csernobili kutyák genetikailag különböznek a fajtatiszta kutyáktól, valamint a szabadon szaporodó kutyák más csoportjaitól 

– jelentették be a tudósok a Science Advances című szaklapban.

A Csernobil környéki elhagyott és radioaktív zárt zóna amúgy körülbelül akkora, mint a Yosemite Nemzeti Park, és tele van állatokkal, köztük jávorszarvasokkal, szarvasokkal, hódokkal, farkasokkal, bölényekkel és vaddisznókkal. Ezeknek a lényeknek azonban egyike sem él olyan emberközeli életet, mint a kutyák. A tudósok persze kíváncsiak arra, hogy a sugárzás hogyan befolyásolta az ottani élővilágot, de a kutyák DNS-mintái elsősorban azért rendkívül tanulságosak, mert ők gyakran ugyanazon a helyszíneken és étrenden élnek, mint az emberek.

Néhány kérdést még korai megválaszolni

A kutatók szerint még túl korai lenne megmondani, hogy a radioaktív környezet hozzájárult-e, illetve hogyan járult hozzá a csernobili kutyák egyedi genetikai profiljához. A tanulmány azonban az első lépést jelenti azon az úton, hogy ne csak azt értsük meg, hogy a hosszú távú sugárterhelés hogyan hatott a kutyákra, hanem azt is, hogy

hogyan lehet 15 generáción keresztül túlélni egy ilyen ellenséges környezetben

– fogalmazta meg a fő kérdést Elaine Ostrander, az amerikai Nemzeti Humán Genomkutató Intézet kutyagenetikai szakértője és a tanulmány egyik vezető szerzője. Mint mondta, izgalmas lesz megvizsgálni, vannak-e a kutyáknak olyan mutációik, amelyek lehetővé teszik, hogy megéljenek, sőt sikeresen szaporodjanak ebben a súlyosan sugárszennyezett régióban. „Milyen kihívásokkal kell szembenézniük, és hogyan birkóznak meg azokkal genetikailag?” – tette fel a kérdést.

Mielőtt azonban ezekkel egyáltalán elkezdhettek volna foglalkozni, a kutatók igyekeztek feltérképezni a kutyás területeket. A régióban különböző radioaktivitási szintek vannak, de mindenhol élnek kutyák, tehát mielőtt elkezdhették volna a kritikus mutációk utáni vadászatot, tudniuk kellett, hogy melyik kutya hol élt.

A tudósok 2017 és 2019 között a kóbor állatoktól gyűjtött vérminták segítségével genetikailag elemeztek 302 kutyát. A kutyák közel fele az erőmű közvetlen közelében élt, míg a másik fele Csernobil városában, egy alig lakott lakónegyedben, körülbelül 14 és fél kilométerre. (Kis számú minta származott Szlavuticsból, abból a városból, amelyet az erőmű evakuált munkásai számára építettek, közel 50 kilométerre.)

Ostrander azt mondta, először azt hitték, hogy a kutyák idővel annyira összekeveredhettek, hogy nagyjából egyformák lesznek. A DNS-mintákból azonban könnyen azonosítani tudták azokat a kutyákat, amelyek magas, alacsony, illetve közepes sugárterhelésnek kitett területeken élnek.

„Ez óriási mérföldkő volt számunkra” – mondta Ostrander. „És ami meglepő, hogy még a családokat is azonosítani tudtuk.” A kutatók a rokoni kapcsolatokat is nyomon követték a szülőket és az utódokat összekötve, és 15 különböző családcsoportot azonosítottak a más kutyákhoz képest egyedülálló populációban. Bár volt némi átfedés a populációk között, a kutatók szerint az erőmű kutyái genetikailag általában véve különböztek a Csernobil városban élő kutyáktól. Úgy tűnt, hogy a két csoport között eleinte kevés génáramlás volt, ami arra utal, hogy ritkán keveredtek egymással. (A kutatók megjegyezték, hogy az erőmű körüli fizikai biztonsági korlátok segíthettek abban, hogy a kutyák jó ideig külön éljenek). „Teljesen meglepett a két populáció szinte teljes különbözőség, az a tény, hogy relatív elszigeteltségben léteztek jó ideig” – mondta Timothy Mousseau, a Dél-Karolinai Egyetem biológusa, a tanulmány másik vezető szerzője.

A kutyák ellenálló képessége az emberekéről is mesélhet pár dolgot

„Azt hiszem, a tanulmányban az a legfigyelemreméltóbb, hogy azonosítjuk a területen élő kutyapopulációkat, és pusztán a DNS-profiljuk alapján meg tudjuk mondani, hogy honnan származnak ezek a kutyák. Ha arra gondolunk, hogy egész családok élnek például a kiégett fűtőelemek közelében, az szinte hihetetlennek tűnik, és a kutya mint faj ellenálló képességét mutatja” – mondta Ostrander az IFLScience-nek.

Bár a tudósok még nem bizonyították be, hogy a genetikai különbségeket kétségkívül a sugárzás okozta, az adatok segíthetnek jobban megérteni a sugárterhelés hosszú távú hatásait. A kutyák genomjának ez az első elemzése megnyitja az utat a kutatók előtt, hogy felkutassanak bizonyos genetikai mutációkat, amelyek segíthetnek a tudósoknak megérteni, hogyan reagálhatnak az emberek a sugárterhelésre.

„Azt is megállapítottuk, hogy a zárt zónában most élő kutyák valószínűleg olyan emberek háziállatainak leszármazottjai, akik a robbanás idején elmenekültek a területről. Ezeknek a háziállatoknak a története belevésődött a zárt zónában élő kutyák DNS-ébe” – magyarázta Ostrander. Egyébként mindkét csoport DNS-ében voltak közös elemek a német pásztorkutyák, valamint néhány kelet-európai pásztorkutya fajta genetikai örökségével.

A projekt amerikai, lengyel és ukrán tudósok, valamint a Clean Futures Fund, egy csernobili székhelyű, az Egyesült Államokban működő nonprofit szervezetnek az együttműködésén alapul. A 2016-ban alapított nonprofit szervezet azzal a céllal indult, hogy egészségügyi ellátást és támogatást nyújtson az erőmű dolgozóinak, akik még mindig a zárt zónában dolgoznak.

A New York Times szerint azonban a szervezet hamarosan rájött, hogy Csernobil kutyáinak is segítségre van szükségük. Bár a kutyapopuláció nyáron virágzott, télen gyakran összeomlott, amikor kevés volt az élelem, a veszettség pedig folyamatos aggodalomra adott okot. A Clear Futures 2017 óta jár a környékre, hogy ellátást és oltásokat biztosítson a kutyáknak, valamint ivartalanítsa őket. A kutatók az ő vérmintáikra is támaszkodtak a vizsgálat során.

A tudósok szerint a kutatásnak széleskörű alkalmazása lehet, betekintést nyújthat abba, hogy az állatok és az emberek hogyan élhetnek most és a jövőben a világ „folyamatos környezeti támadásnak” kitett régióiban – vagy akár az űr magas sugárzással terhelt környezetében.

Kari Ekenstedt, a Purdue Egyetemen tanító állatorvos, aki nem vett részt a tanulmányban, azt mondta, ez az első lépés afelé, hogy választ kapjunk arra a fontos kérdésre, hogy a nagyobb sugárzásnak való folyamatos kitettség hogyan hat a nagytestű emlősökre. Például „gyorsabb ütemben változik-e a genomjuk”?

Mousseau, a tanulmány egyik szerzője az Associated Pressnek elmondta, hogy a munkát részben gátolta a covid és az ukrajnai orosz invázió. Az orosz katonák tavaly télen rövid időre átvették a területet, de hamarosan visszavonultak. A csapat pedig még előtte, 2021. októberben járt Csernobilban: akkor nem láttak semmilyen, a háborúra utaló nyomot. Hozzátette, hogy a kutatócsoport közel került néhány kutyához, az egyiket elnevezték Prancernek, mert izgatottan ugrándozik, ha embereket lát. 

Bár vadak, mégis nagyon élvezik az emberekkel való kapcsolatot – különösen, ha ételről van szó

– mondta az AP-nek. A csapat a tervek szerint júniusban tér vissza a helyszínre, hogy folytassa a kutatást, és kezelést biztosítson a csernobili kutyáknak.

Nyitókép: Blinoff / Getty Images